Szürke szúnyogevő
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Conopophaga ardesiaca D’Orbigny & Lafresnaye, 1837 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szürke szúnyogevő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke szúnyogevő témájú kategóriát. |
A szürke szúnyogevő (Conopophaga ardesiaca) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szúnyogevőfélék (Conopophagidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Alcide d’Orbigny francia természettudós és Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1837-ben.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Conopophaga ardesiaca ardesiaca Berlepsch & Stolzmann, 1906
- Conopophaga ardesiaca saturata d’Orbigny & Lafresnaye, 1837[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Az Andok keleti részén, Bolívia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 14 centiméter.[5] Tollazata barna és szürke.
Életmódja
[szerkesztés]Ízeltlábúakkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
