Szóképzés a magyar nyelvben

A magyar nyelvben a szóképzés a legjelentősebb szóalkotási mód a szóösszetétel mellett. Képzőknek nevezett toldalékokkal történik, melyek a szuffixumok nagyobb kategóriájához tartoznak. A más nyelvekben alkalmazott szóképzést tekintetbe véve a magyarban utóképzőkről van szó. Bár nem kezelik a szóképzés keretében, a magyar igekötő is „képzőkre emlékeztetően módosítja vagy változtatja meg a jelentést (pl. becsap, megszólal, rászed)”,^[1] azaz előképzőként is működik.

A képzőt többnyire tőszóhoz (olvasgat), képzett szóhoz (jajgatózik), egyszerű vagy összetett szóhoz (eszmélődik, menyasszonykodik) adják. Az első három példában a jelzők szófajtartók (igéből igét képeznek), a negyedikben a képző szófajváltó (főnévből igét képez). Ritkábban képzőt cserélnek olyan szótő után, mely nem létezik önálló szóként: repül, repdes, repked.^[2] Az utóbbi esetben a képző csupán szófajjelölő.^[3]

Egyes képzők több szófajhoz tartozó szóhoz járulhatnak. Például a ‑tlan/‑tlen, ‑atlan/‑etlen, ‑talan/‑telen képzők hozzáadhatók melléknévhez, főnévhez és igéhez is: bátortalan, örömtelen, tehetetlen.^[4]

Egyazon szótő többféle képzőt is kaphat. Például a szem szóból különböző jelentéseitől függően olyan származékok léteznek, mint: szemcse, szemecske, szemelget, szemereg, szemerkél, szemes, szemez, szemlél, szemölcs stb. Másrészt a szavakat tovább lehet képezni. Példa viszonylag komplex képzésre: ad + ‑at → adat + ‑ol → adatol + ‑hat → adatolhat + ‑atlan → adatolhatatlan + ‑ság → adatolhatatlanság.^[5]

A képzők eredete

Az ősmagyar nyelv a finnugor és az ugor korból örökölt képzőket, pl. ‑d, ‑g, ‑l, ‑m, ‑r, ‑z, majd az ősmagyarban keletkeztek más képzők, pl. ‑a, ‑e, ‑ó, ‑ő, ‑ú, ‑ű. Később új képzők lettek önálló szavakból, például a hat igéből a ‑hat/‑het képző vagy a ság, illetve ség ’domb, halom’ főnévből a ‑ság/‑ség képző. Újabb képző a nő főnévből keletkezett ‑né (királyné). A mai nyelvben is keletkeznek képzők, pl. ‑fajta, ‑féle, ‑szerű, bár ezek még összetételi utótagra hasonlítanak.^[6]

Új képzők keletkeztek más képzők összekapcsolódásából is. Ily módon lett a gyakorító ‑g-ből és a műveltető ‑(a)t-ból a ‑gat/‑get gyakorító igeképző, a ‑z igeképzőből és az ‑at/‑et főnévképzőből pedig a ‑zat/‑zet (állványzat, hálózat) képző. Más képzők egy képző megismétlése nyomán alakultak ki: a ‑t igeképzőből a ‑tat/‑tet (altat, fektet), az ‑l igeképzőből a ‑lal/‑lel (kérlel, taglal).

Jövevény képzőknek nevezhetők is vannak a magyarban, amennyiben jövevény szavakkal együtt kerültek a nyelvbe, és utólag más szavakhoz is hozzáadták őket. Így lett a szláv eredetű ‑nok/‑nök (bajnok) a dalnok, főnök képzője, vagy a latin ‑ista (humanista) az egyetemista szóé.

A képzők termékenysége és gyakorisága

Vannak termékeny képzők, azaz olyanok, amelyekkel a mai nyelvben is alakulnak új szavak. Ilyenek a magyarban például a ‑gat/‑get (szólítgat, cserélget) és az ‑ás/‑és (privatizálás, menedzselés) képzők.^[7]

A nem termékeny képzőkkel nem alakulnak új származékok. Példa ilyenre a ‑dos/‑des/‑dös képző: rugdos, nyeldes, bökdös.

A termékeny képzők többnyire gyakoriak is (pl. ‑gat/‑get), de lehetnek viszonylag ritkák is, pl. ‑ékony/‑ékeny (rebbenékeny). Ugyanakkor vannak nem termékeny, de viszonylag sok aktuális szóban jelen levő képzők, pl. ‑an/‑en (csattan, szökken).

A képzők jelentése

Egyik szemantikai szempontból a képzőket négy osztályba lehet csoportosítani: többjelentésűek, homonimák, szinonimák és ellentétes jelentésűek.

Többjelentésű például a ‑z igeképző. Olyan jelentéseket ad igéknek, mint „az alapszóban megnevezett dologgal végez valamit” (grillez), „az alapszóban megnevezett dologgal ellát” (programoz), „az alapszóban megnevezett dologgal muzsikál” (szintetizátorozik), „az alapszóban megnevezett dolgon megy, utazik” (szörföz), „az alapszóban megnevezett dolgot fogyasztja” (hamburgerezik), „az alapszóban megnevezett dologban részt vesz” (diszkózik) stb.^[4]

Nem tévesztendő össze az ilyen képző homonim, azaz azonos alakú, de más-másféle szófajú szóhoz járuló és más-más jelentésű képzőkkel. Például van az igéből műveltető igét képző ‑at/‑et (írat), és az ugyanolyan alakú igéből főnevet képző: irat.^[8]

Vannak szinonim, azaz egyazon jelentésű képzők is, bár általában nem lehet akármelyiket egyazon alapszóhoz hozzáadni. Például a cselekvés eredményét kifejezhetik a következő képzők: ‑ás/‑és (intézkedés), ‑at/‑et (akarat), ‑mány/‑mény (hirdetmény), ‑vány/‑vény (beadvány), ‑alom/‑elem (győzelem).^[4]

Ellentétes jelentésű képzők például a valamivel való ellátottságot kifejező ‑s (szerencsés) és a valamitől való megfosztottságot jelölő ‑tlan/‑tlen, ‑atlan/‑etlen, ‑talan/‑telen (szerencsétlen).^[8]

Más szempontból a képzők nagyon sok jelentést vagy jelentésárnyalatot adhatnak hozzá az alapszavakhoz. Ezen jelentések egy része a következő szakaszban látható.

Termékeny képzők

A képzők egyik osztályozási módja a származék szófaja szerint lehetséges.^[9]

Főnévképzők

Képző	Az alapszó szófaja	A képzett szó jellege	Példa
‑ság/‑ség	melléknév	elvont főnév	szépség
‑ság/‑ség	főnév	elvont főnév	barátság
‑itás	jövevény melléknév	elvont főnév	modernitás
‑ka/‑ke	főnév^[10]	kicsinyített főnév	leányka, egérke
‑cska/‑cske	főnév^[11]	kicsinyített főnév	fiúcska, könyvecske
‑i	személy utóneve	becézőnév	Feri (← Ferenc), Erzsi)^[12]
‑s	főnév	foglalkozásnév	órás
‑s	főnév	számjegy vagy szám neve	százas
‑ás/‑és	ige	komplex esemény neve	a lány megoperálása
		egyszerű esemény neve	olvasás
		eredménynév	bemélyedés
‑ó/‑ő	ige	eseti cselekvő neve	a levél írója
		foglalkozásnév (intézményesült cselekvő neve)	A levél írója nem volt író
		eszköznév	evező

Melléknévképzők

Képző	Az alapszó szófaja		A képzett szó jellege	Példa
‑atlan/‑etlen	tárgyas ige		fosztó	megíratlan, neveletlen
‑tlan/‑tlen, ‑talan/‑telen	főnév	magánhangzóra végződő	fosztó	sótlan, nőtlen
‑tlan/‑tlen, ‑talan/‑telen	főnév	mássalhangzóra végződő	fosztó	lombtalan, víztelen
‑i	főnév	foglalkozásnév	relációs melléknév^[13]	tanári
		funkciónév		elnöki
		intézménynév		egyetemi
		helységnév		balatoni
		elvont		pihenési
		tevékenységi terület neve		teológiai
		időtartam neve		nyári
		személyiség neve		bartóki, József Attila‑i
‑beli	főnév	földrész, ország, régió, város neve	„vmihez tartozó, vmivel kapcsolatos” jelentés	németországbeli, afrikabeli, varsóbeli
		intézménynév		parlamentbeli
		tevékenységi terület neve		építészetbeli
		gyűjtőnév		csoportbeli
‑s	főnév	tárgy, eszköz, állat vagy növény neve	„az alapszóban megnevezettel rendelkező vagy azzal ellátott” jelentés	sapkás dobos; kutyás, bokros
		intézmény, szervezet, személycsoport neve	„az alapszóban megnevezetthez tartozó, abban tevékenykedő” jelentés	főiskolás, fideszes
		időtartam neve	„az alapszóban megnevezetthez kapcsolódó”	éves
		‑(ác)ió végződésű idegen szó	„az alapszóban megnevezett fogalomhoz kapcsolódó”	privatizációs
	melléknév	színnév	„az alapszóban kifejezett tulajdonsághoz hasonló tulajdonsággal jellemezhető” jelentés	kékes
		népnév		svédes
		helységnévből ‑i-vel képzett		párizsias
‑jú/‑jű	melléknévi vagy számnévi jelzős főnév	magánhangzóra végződő	„vmivel rendelkező” jelentés	nagy erejű
‑ú/‑ű	melléknévi vagy számnévi jelzős főnév	mássalhangzóra végződő	„vmivel rendelkező” jelentés	háromlábú
‑nyi	konkrét főnév		„valamilyen mértékű” jelentés	egy pohárnyi, egy méternyi

Igeképzők

Képző	Az alapszó szófaja		A képzett szó jelentése	Példa
‑z(ik)	főnév		foglalkozik valamivel	programoz, diszkóz(ik)
‑l	főnév		foglalkozik valamivel	bokszol
‑l	idegen ige		foglalkozik valamivel	printel
‑ál	idegen ige		foglalkozik valamivel	formattál
‑kodik/‑kedik/‑ködik, ‑skodik/‑skedik/‑sködik	főnév	foglalkozás- vagy funkciónév	az alapszóval jelölt foglalkozásnak/funkciónak megfelelően viselkedik	kertészkedik, diákoskodik, mérnökösködik
	emberi tulajdonságot kifejező melléknév	‑s-sel képzett	az alapszóval kifejezett tulajdonságnak megfelelően viselkedik	aggályoskodik
	emberi tulajdonságot kifejező melléknév	fosztóképzős		hűtlenkedik
‑gat/‑get	cselekvést jelölő ige	tartós cselekvést jelölő	a cselekvés csökkent értéke	olvasgat
‑gat/‑get	cselekvést jelölő ige	pillanatnyi cselekvést jelölő	gyakorítás	vereget
‑g	hangutánzó tő		történés tartóssága	dörög
‑n	hangutánzó tő		történés pillanatnyi volta	dörren
‑odik/‑edik/‑ödik	melléknév		a melléknév által jelölt tulajdonságúvá kezd válni	magasodik, sötétedik
‑ít	melléknév		az alapszóval kifejezett tulajdonságúvá tesz	magasít, sötétít
‑sodik/‑sedik/‑södik	népnév		az alapszóban megnevezett néphez tartozónak kezd lenni	németesedik
‑sít	népnév		az alapszóban megnevezett néphez tartozóvá tesz	németesít
‑izál	idegen melléknév		az alapszóval kifejezett tulajdonságúvá tesz	modernizál
‑(t)at/‑(t)et	ige		műveltető	mosat, nézet, dolgoztat, feleltet
‑ódik/‑ődik	ige		mediális	becsukódik, elintéződik
‑kodik/‑kedik/‑ködik	ige		visszaható	mosakodik, fésülködik

Egyes nyelvészek szerint a ‑hat/‑het toldalék is képző (húzhat, kérhet),^[14] mások szerint jel, azaz inflexiós toldalék.^[15]

Az igenevek esete is vitatott. Egyesek szerint ezek igéből képzettek (látni, alvó, zárt, megírandó, ázva),^[16] mások szerint ezek toldalékainak a képző volta nem egyértelmű.^[17]

Határozószó-képzők

Képző	Az alapszó szófaja		A képzett szó jelentése	Példa
‑n	melléknév	nem képzett	cselekvés módja	vidáman
‑n	melléknév	képzett	cselekvés módja	szabályszerűen
‑ul/‑ül	népnév		cselekvés módja	olaszul
‑ul/‑ül	fosztóképzős melléknév		cselekvés módja	elkerülhetetlenül
‑lag/‑leg	‑i-vel képzett melléknév		a melléknév alapszavával megnevezett terület, fogalom szempontjából	logikailag, művészileg
‑kor	eseménynév		az esemény momentuma	megérkezéskor

Egyes magyar grammatikákban itt nem melléknevekből képzett határozószókról van szó, hanem ragos, határozói funkciójú melléknevekről.^[18]

Jegyzetek

↑ Bokor 2007, 245. o.
↑ Cs. Nagy 2007, 303. o.
↑ A szófajtartó, szófajváltó és szófajjelölő kategóriákat Berrár Jolán és D. Bartha Katalin javasolták, idézi Cs. Nagy 2007, 305. o.
↑ ^a ^b ^c Keszler 2000.
↑ Gerstner 2006, 465–466. o.
↑ Gerstner 2006, 466–467. o. nyomán szerkesztett szakasz.
↑ Cs. Nagy 2007, 307–308. o. nyomán szerkesztett szakasz
↑ ^a ^b Cs. Nagy 2007, 306. o.
↑ Kiefer 2006, 60–72. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
↑ Mássalhangzóra végződő.
↑ Magánhangzóra végződő.
↑ Keletkezési módjuk: az utónév első szótagja + a következő mássalhangzó + a képző.
↑ Valamilyen viszony fennállását jelzi az alapszóval.
↑ Pl. Cs. Nagy 2007 (310. o.) és Gerstner 2006 (467. o.) szerint.
↑ Pl. Kiefer 2006, 59. o.
↑ Cs. Nagy 2007, 314–315. o.
↑ Kiefer 2006, 68. o.
↑ Például Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 397. o. szerint.

Források

Bokor József. Szófajtan. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 197–253. o. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7)* Cs. Nagy Lajos. A szóalkotás módjai. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 293–319. o. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7)
Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 306–334. o. (Hozzáférés: 2023. június 22.)
Kálmánné Bors Irén – A. Jászó Anna. Az egyszerű mondat. In A. Jászó, Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 345–436. o. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7)
Keszler Borbála. A szóképzés. In Magyar Nyelvőr. 124. évf. 1. sz. 2000. 59–73. o. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7)
Kiefer Ferenc. 3. fejezet – Alaktan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 34–49. o. (Hozzáférés: 2023. június 22.)

További információk

Ladányi Mária. Produktivitás és analógia a szóképzésben – Elvek és esetek. Budapest: Tinta. 2008

Kapcsolódó szócikk

Szóképzés

Nyelvészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Bokor 2007, 245. o.

[2] Cs. Nagy 2007, 303. o.

[3] A szófajtartó, szófajváltó és szófajjelölő kategóriákat Berrár Jolán és D. Bartha Katalin javasolták, idézi Cs. Nagy 2007, 305. o.

[keszler-4] Keszler 2000.

[5] Gerstner 2006, 465–466. o.

[6] Gerstner 2006, 466–467. o. nyomán szerkesztett szakasz.

[7] Cs. Nagy 2007, 307–308. o. nyomán szerkesztett szakasz

[nagy_306-8] Cs. Nagy 2007, 306. o.

[9] Kiefer 2006, 60–72. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.

[10] Mássalhangzóra végződő.

[11] Magánhangzóra végződő.

[12] Keletkezési módjuk: az utónév első szótagja + a következő mássalhangzó + a képző.

[13] Valamilyen viszony fennállását jelzi az alapszóval.

[14] Pl. Cs. Nagy 2007 (310. o.) és Gerstner 2006 (467. o.) szerint.

[15] Pl. Kiefer 2006, 59. o.

[16] Cs. Nagy 2007, 314–315. o.

[17] Kiefer 2006, 68. o.

[18] Például Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 397. o. szerint.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]