Szójabab
Szójabab | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A szója hüvelytermése
| ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Glycine max (L.) Merr. | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szójabab témájú médiaállományokat és Szójabab témájú kategóriát. |
A szójabab (Glycine max) vagy egyszerűen szója, Kelet-Ázsiában honos, a hüvelyesek családjába tartozó lágyszárú, egynyári haszonnövény. Neve a japán sóju (醤油, しょうゆ) – szójaszósz jelentésű szóból ered. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet azonban nem a hüvelyesek, hanem az olajos magvak közé sorolja,[1] mert ez a legfontosabb olajnövény. A világ mezőgazdasági termelőterületének 6%-át vetik be vele, amelyen 2010-ben 265 millió tonna[2] termett.
A szójabab körülbelül 18% olajat és 35% fehérjét tartalmaz. A kipréselt olaj 95%-át étolajnak dolgozzák fel. Az olajtalanított szárazanyag 98%-át az állattenyésztés használja fel takarmányozási célra. Lábasjószágok élelmezése mellett a iparszerű haltenyésztés alaptakarmánya is. Csupán a szójabab 2%-a kerül emberi fogyasztásra.[3]
A szója szalmáját is hasznosítják: takarmány, takarmányadalék, alom, tüzelőanyag vagy ipari rostanyag lesz belőle.
Rendszertani besorolása
[szerkesztés]A termesztett szója, mint önálló faj először Linné Species Plantarum című könyvében lett publikálva Phaseolus max név alatt. 1917-ben, Elmer Drew Merill amerikai botanikus által javasolt "Glycine max (L.) Merr." formában nyerte el a jelenlegi nevét. A szójabab őse a vad szója (Glycine soja), vadon nő Kínában, Japánban, Koreában, Tajvanon és Oroszországban. Mint több más régen háziasított növény esetében, a modern szója és a vadon termő fajok közötti kapcsolatot már nem lehet minden bizonyossággal megállapítani.
Felépítése, megjelenése
[szerkesztés]A bokorbabra emlékeztető megjelenésű, kultivártól (termesztett fajtától) függően igen változatos, 20–200 cm magasra növő, dudvás szárú, egynyári növény. Szára az alsó harmadban erősen elágazik. Karógyökere 1,5–2 m mélyre hatol le a talajba, de az oldalelágazások és a hajszálgyökerek zöme a talaj felső, 20–30 cm-es rétegében található. A szára, levele, és termése finom, barna szőrrel borított. A levél alakja fajtánként változó, kerek tojásdadtól a keskeny lándzsásig terjedhet. Az elsődleges levelek még egyszerűek, a későbbiek viszont már hármasán összetettek. Jelentéktelen, önbeporzó, laza fürtvirágzata a levelek hónaljában foglal helyet, amelynek színe lila, rózsaszín vagy fehér. Hüvelytermése 3-5, belül szivacsos hüvelyből álló csoportokat alkot, amelyek 3–8 cm hosszúságúak, és amelyekben 2-4 magnál ritkán található több.
Magja a veteménybabhoz hasonlóan lapított, és igen változatos színű lehet. A maghéj kemény, sérülésre igen érzékeny, a sérült mag nem csírázik ki.
Termesztése
[szerkesztés]1. Brazília | 134,9 |
2. USA | 102,7 |
3. Argentína | 46,2 |
4. Kína | 16,4 |
5. India | 12,6 |
6. Paraguay | 10,5 |
7. Kanada | 6,2 |
8. Oroszország | 4,7 |
9. Ukrajna | 3,4 |
10. Bolívia | 3,3 |
– | |
36. Magyarország | 0,1 |
.. | |
Föld összesen | 375 |
A szója egy fontos növény, amely számos országban termesztik világszerte. 2021-ben a szóját 100 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 375 millió tonnát.
A világ legnagyobb szója termelői közé tartozik Brazília, az Egyesült Államok, Argentína, Kína és India. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Brazília és az Egyesült Államok az éves termés több mint felét (68%) adták a világ szója termelésének.
A szója fontos haszonnövény, takarmányozásra, kisebb részben emberi fogyasztásra és az iparban is használják. A szója jelentősége különösen a második világháború alatt nőtt meg, mind Európában, mind Észak-Amerikában, mint proteinben gazdag élelmiszerek helyettesítője és mint növényi olaj. A GATT 1960-61-es Dillon-i fordulóján az Egyesült Államok elérte, hogy vámmentesen szállíthasson az európai piacra. Nem meglepő módon, ebben az évtizedben az USA uralta a növény piacát, több mint 90%-os részesedéssel.[5][6] A szójabab ideálisan meleg környezetben 20–30 Celsius-fok közötti középhőmérsékletű helyeken nő. A brazíliai termesztés következtében egyes környezetvédő csoportok, mint a Greenpeace vagy a WWF szerint az amazóniai esőerdők komoly károkat szenvedtek.[7][8]
Szója termesztése Magyarországon
[szerkesztés]Magyarországi termesztéséről FAO adatok 1961-től állnak rendelkezésre, amikor is 616 tonna termett. A következő évben 3361 tonnára ugrott a termés, ahonnan 1969-ig lassan 300 tonnára esett vissza. 1970-72 között nem áll rendelkezésre adat, majd 1970-75 FAO becslései, és nem hivatalos adatai után 1976-77 években már 40 ezer tonna feletti a termés. Stagnálás-lassú emelkedés jellemzi a 70-es évek végét, 80-as évek elejét, jellemzően 50 ezer tonnás termés körül. Ezt két kiugró év -1988-ban 105 ezer tonna, 1989-ben 118 ezer tonna- követi, amely után a rendszerváltásnak betudható szakadás és mélyrepülés jön. A mélypont 1994-95, 20 ezer tonna alatti terméssel. Innen áll fel lassan az ágazat, 2005-től 80 ezer tonna körüli termés jellemző az országra.[9][10][11]
2011-ben 39 ezer hektáron termesztettek szóját, az országos termésátlag 2.357 t/ha volt. A magyar szója garantáltan GM-mentes, ez versenyelőnyt jelenthet, mert a világ nagy szójatermesztői szinte mind genetikailag módosított fajtákat termesztenek.[12]
Szója mint emberi táplálék
[szerkesztés]Energiatartalom | 446 kcal / 1866 kJ | Fehérje | 36,5 g | Szénhidrát | 30,16 g |
Zsírtartalom | 19,94 g | Rost | 9,3 g | Víz | 8,54 g |
Telített zsírsav | 2,884 g | egyszeresen telítetlen zsírsav | 4,4 g | többszörösen telítetlen zsírsav | 11,26 g |
Magnézium | 280 mg | Kalcium | 277 mg | Vas | 15,7 mg |
Kálium | 1797 mg | Cink | 4,89 mg | Foszfor | 704 mg |
Pantoténsav (B5-vitamin) | 0,793 mg | Piridoxin (B6-vitamin) | 0,377 mg | Folsav (B9-vitamin) | 375 µg |
Tiamin (B1-vitamin) | 0,874 mg | Riboflavin (B2-vitamin) | 0,87 mg | Niacin (B3-vitamin) | 1,623 mg |
C-vitamin | 6 mg | Tokoferol (E-vitamin) | 0,85 mg | Fillokinon (K1-vitamin) | 47 µg |
Aminosav-összetétel | |||||
Alanin | 1,915 g | Arginin | 3,153 g | Aszparaginsav | 5,112 g |
Cisztein | 0,655 g | Glutaminsav | 7,874 g | Glicin | 1,880 g |
Hisztidin | 1,097 g | Izoleucin | 1,971 g | Leucin | 3,309 g |
Lizin | 2,706 g | Metionin | 0,547 g | Fenil-alanin | 2,122 g |
Prolin | 2,379 g | Szerin | 2,357 g | Treonin | 1,766 g |
Triptofán | 0,591 g | Tirozin | 1,539 g | Valin | 2,029 g |
Szójaolaj
[szerkesztés]100 g szójaolaj 16 g telített, 23 g egyszeresen, és 58 g többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz.[14][15] A zsírsavak összetétele a következő: 7–10% linolénsav (C-18:3); 51% linolsav (C-18:2); és 23% olajsav (C-18:1), 4% sztearinsav és 10% palmitinsav.
Tofu és származékai
[szerkesztés]A szójatejet (szójaitalt) szójabab beáztatásával, összezúzásával, forralásával és leszűrésével állítják elő. Hasonló az összetétele, mint a tehéntejnek: 3,5% fehérje, 2% zsír, 2,9% szénhidrát. A tofut szójatej koagulációjával és a kicsapódott „túró” összenyomásával készítik. Sajtra emlékeztet, ezért hívják szójasajtnak is. A szójatej forralásakor a felszínén – a tehéntejhez hasonlóan – hártya képződik. Ezt összegyűjtve és megszárítva kapjuk a tofukérget.
Szójaliszt
[szerkesztés]Zsírtalanított, finomra őrölt szójabab. Létezik zsírtartalmú változata is.
Szójaszósz
[szerkesztés]Megfőzött szójababot, pörkölt, zúzott gabonát Aspergillus törzsek vagy Saccharomyces cerevisiae jelenlétében fermentálnak, majd telített sósvíz hozzáadása után érni hagynak. Érlelés után a kész szószt a szilárd mellékterméktől szűréssel elválasztják. A keleti konyha nélkülözhetetlen kelléke, szinte nincs olyan étel, amihez ne használnák fel, vagy a főzés során, vagy az ízesítésnél.
Tempeh
[szerkesztés]Tradicionális indonéz élelmiszer, amelyet a tofukészítéshez hasonló fermentációs eljárással állítanak elő. Lényeges különbség, hogy a teljes babból indulnak ki. Ezt egy napig hideg vízben áztatják, majd 5-10 percig főzik. A főzővíz leöntése után újabb 24 órás áztatás következtetik, majd a levált héjat eltávolítják. Ezt 30 perces sterilizálás, gőzölés követi. Ezután beoltják Rhizopus oligosporus gombával, és 24-36 órán át 30 °C-on kiterítve állni hagyják, mialatt a fehér gombafonalak teljesen átjárják, benövik. Ezután hagyományosan banánlevelekbe csomagolva árusítják.
Egyéb ipari felhasználása
[szerkesztés]Az olajának felhasználása a kozmetikumok, szappanok, piperecikkek alapanyagától a biodízel üzemanyagon át a festékhigítókig és műanyagokig terjed.[3] A természetes gyertyagyártás egyik fontos alapanyaga a szójaviasz, melyet ugyancsak a szójababból nyernek. Textilipari hasznosítása is ismert, fehérje alapanyagú mesterséges szálasanyagot állítanak elő a feldolgozása során visszamaradó hulladékból.[16]
A magok összetétele
[szerkesztés]A szójabab tömegének kb. 60%-át olajok és fehérjék alkotják, a maradék körülbelül 35%-ban tartalmaz szénhidrátot és 5% szervetlen anyagot. A szójafehérjék nagyobb része hőálló fehérje.
A fő szénhidrátok az érett babban a diszacharid szacharóz (2,5–8,2%), a triszacharid raffinóz (0,1–1,0%), és a tetraszacharid sztachióz (1,4–4,1%). A vízkötő tulajdonságú raffinóz és sztachióz védi a babokat a kiszáradástól. Ezek ember számára nem emészthető cukrok, amelyeket a vastagbél baktériumflórája emészt meg, és hasonlóan a babhoz, lencséhez, borsóhoz, flatulenciát és hasi diszkomfortérzést okozhatnak. A szója oldhatatlan szénhidrátjai poliszacharid rostanyagok: cellulóz, hemicellulóz, és pektin. A szójabab jelentős mennyiségű izoflavont, genisteint és daidzeint is tartalmaz, amelyek fitoösztrogén molekulák. Ezenfelül említésre méltó a fitinsav tartalma.
Vita a génkezelésről
[szerkesztés]A szójabab az egyik olyan növény, mely tekintetében különösen fontos a génmódosítás kérdése. A folyamatot a Monsanto által először az Egyesült Államokban Roundup Ready Soybean néven piacra dobott fajta (más néven: GTS 40-3-2 vagy MON-Ø4Ø32-6) nyitotta meg 1994-ben, mely rezisztens a cég által Roundup márkanév alatt forgalmazott glifozát növényvédő szerre.[17] Mára az amerikai kontinensen termelt szója nagy része génkezelt. Akárcsak más glifozát-rezisztens növények esetében felmerült, hogy a génmódosított növények csökkentik a biodiverzitást. Egy 2003-as kutatás szerint a biodiverzitás ugyan nem csökkent lényegesen, ám néhány vállalat esetében az elit termés tekintetében a diverzitás korlátozott volt.[18][19] A génmódosított növényekkel szemben tartózkodó és bevizsgálásokat megkövetelő EU-ba nehéz volt e növényeket exportálni és a keresztbeporzás is okozott problémákat. Ennek megfelelően több szállítmányt is visszafordítottak, ugyanakkor a nem génkezelt szója ára jelentősen növekedett.[20]
2006-ban az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma egy tanulmányt készíttetett a GM-növények gazdasági hatásáról. A tanulmány szerint szója esetében a használt növényvédőszerek mennyisége 1995-2002 között nem változott, míg kukorica és gyapot esetében számottevő csökkenés figyelhető meg. Összességében mintegy 310 millió dollár profitot hozott a génkezelt növények bevezetése, ám ennek nagy részét a magkereskedők (40%) és a biotech cégek (28%) fölözték le, míg a gazdák (20%) csak szerény méretekben részesültek a haszonból. A tanulmány megállapítja, hogy a génkezelt haszonnövények közül a szója elterjedése volt a legdinamikusabb, és 2005-re elérte a teljes vetésterület 87%-át.[21]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2012. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ FAO statisztika, letöltve 2012. november 26-án. [2012. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ a b Glen L. Hartman, Ellen D. West und Theresa K. Herman (2011): Crops that feed the World 2. Soybean—worldwide production, use, and constraints caused by pathogens and pests. Food Security 3: 5-17. doi:10.1007/s12571-010-0108-x
- ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
- ↑ Patel, Raj. Stuffed & Starved From Farm to Fork, the Hidden Battle for the World Food System. London: Portobello Books Ltd., 169–173. o. (2008). ISBN 1-933633-49-2
- ↑ Wik, Reynold Millard (1962). „Henry Ford's Science and Technology for Rural America”. Technology and Culture 3 (3), 247–258. o, Kiadó: The Johns Hopkins University Press on behalf of the Society for the History of Technology.
- ↑ (2008. február 1.) „Land Clearing and the Biofuel Carbon Debt”. Science 319 (5867), 1235–1238. o. DOI:10.1126/science.1152747. PMID 18258862.
- ↑ „Big Business Leaves Big Forest Footprints”, BBC News, 2010. február 16.
- ↑ FAO statisztikai adatok alapján, letöltve 2012. december 5-én. [2012. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- ↑ Archivált másolat. [2012. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- ↑ Szóját százezer hektárra!. [2013. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- ↑ USDA Nutrition Database (english) Archiválva 2015. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Érett, nyers szójababra (soybeans, mature seeds, raw) vonatkozó adatok
- ↑ Ulrich Poth, "Drying Oils and Related Products" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry Wiley-VCH, Weinheim, 2002. doi:10.1002/14356007.a09_055
- ↑ Oil, soybean, salad or cooking
- ↑ Archivált másolat. [2012. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 26.)
- ↑ (1995) „Development, Identification, and Characterization of a Glyphosate-Tolerant Soybean Line”. Crop Science 35 (5), 1451–1461. o. DOI:10.2135/cropsci1995.0011183X003500050032x.
- ↑ Liu, KeShun. Soybeans: Chemistry, Technology, and Utilization. Berlin: Springer, 532. o. (1997). ISBN 0-8342-1299-4
- ↑ Sneller CH (2003). „Impact of Transgenic Genotypes and Subdivision on Diversity Within Elite North American Soybean Germplasm”. Crop Science 43, 409–414. o. DOI:10.2135/cropsci2003.0409.
- ↑ „EU Caught in Quandary Over GMO Animal Feed Imports”, The Guardian , 2007. december 7.
- ↑ Fernandez-Cornejo, J.; Caswell, Margriet: The First Decade of Genetically Engineered Crops in the United States (PDF). United States Department of Agriculture, 2006. április 1. [2010. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
További információk
[szerkesztés]- Szója.lap.hu – Szójával kapcsolatos információk gyűjteménye
- A szója termesztése egyetemi előadás ppt formátumban, 25 oldal
- Horvát Adelina: Határmenti régiók (Dél-Dunántúl, Vajdaság, Szlavónia) szójaverikuma TDK-dolgozat, 14 oldal
- Gyilkos szójamezők című film
- Szója: egyelek meg?
- Természet Világa: Szója, ha mondom...