Szír boróka

Szír boróka
Terméses ága a Hermon-hegyen
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Ciprusfélék (Cupressaceae) Nemzetség: Boróka (Juniperus) Fajcsoport: Juniperus Faj: J. drupacea
Tudományos név
Juniperus drupacea Labill.
Szinonimák
Arceuthos drupacea
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szír boróka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szír boróka témájú médiaállományokat és Szír boróka témájú kategóriát.

A szír boróka (Juniperus drupacea a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld, nyitvatermő fafaj.

Előfordulása

Vadon a Peloponnészoszi-félszigettől (két termőhely a Parnasszosz, illetve a Tajgetosz környékén) Anatólia déli részén át Délnyugat-Ázsiáig az 500–1800 m (600–1500 m) magasságtartományban él, de többfelé termesztik is. Legszebb európai példányának a badacsonyörsi Folly arborétumban álló fát tekintik (Czáka, Rácz). A legnagyobb angliai példány 20 m magas (Johnson). Eredeti termőhelyein ritka: Izraelben (egy termőhely Názáret mellett) és Libanonban veszélyeztetett fajjá minősítették (IUCN).

Megjelenése

5-20 (többnyire 10–12) m magasra növő, zárt, kúpos koronájú fa, ezzel a legnagyobb tűlevelű boróka. Hamuszürke kérge bordás, rostos. Fő hajtásai ívesen felfelé hajlanak. Vadon dúsan ágas, a termesztett változatok koronája kúpos.

Nemcsak a legnagyobb termetű, de a legnagyobb tűlevelű és a legnagyobb termésű is. 1,5–3 cm hosszú és 3 mm széles, merev tűi hármas örvökben állnak és finom hegyben végződnek. A tűlevelek alapja — más borókáktól eltérően — ráfut a zöld szárra. A szélük ép, a csúcsuk hegyes. A fényes élénkzöld tűk felső oldalán két fehér sztómacsík húzódik végig.

Porzós virágai 3–6 cm-es csomókban a hajtások végein fejlődnek ki. Az 1–2,5 cm átmérőjű, gömb alakú vagy tojásdad bogyók éretten kékek, illetve barnásan kékesfeketék; a magjuk ehető.

Életmódja, termőhelye

A meleg, napos helyeket kedveli. Kétlaki; termést csak a beporzott növény érlel. A szabadon álló példányok idősebb korukban is földtől ágasak; árnyékos helyeken felkopaszodik. Az agyagos talajt és a levegős helyet kedveli.

Eredetei termőhelyein örökzöld vegyes erdők elegyfája (IUCN). A társulás (további) karakterfajai:

• kilíkiai jegenyefenyő (Abies cilicica)
• görög jegenyefenyő (Abies cephalonica)
• kalábriai fenyő (Pinus brutia)
• feketefenyő (Pinus nigra)
• libanoni cédrus (Cedrus libani)
• görög boróka (Juniperus excelsa)
• szagos boróka (Juniperus foetidissima)
• vörös boróka (Juniperus oxycedrus)
• karmazsintölgy (Quercus coccifera)
• magyaltölgy (Quercus ilex)
• (esetenként, alárendelten) keleti bükk (Fagus orientalis)

Felhasználása

A mediterrán-szubmediterrán kertekbe dísznövénynek ültetik.

Termesztett fajták

• Juniperus .
• Juniperus .

Források

• Nyugat-Magyarországi Egyetem: szír boróka
• Czáka, Rácz: Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 33. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
• Johnson: Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 55. o. ISBN 978-963-09-6602-3  
• IUCN: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN