Ugrás a tartalomhoz

Szász Lilla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szász Lilla
Született1977. július 13. (47 éves)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafotográfus
Iskolái

A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Lilla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szász Lilla (Budapest, 1977. július 13.[3] –) magyar fotográfus.

Életpályája

[szerkesztés]

1995–2000 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar orosz nyelv és irodalom szakán tanult. 2009-ben a Kontakt Művészeti fotótanfolyamok vendégtanára volt. 2010-ben a "Mosoly Alapítvánnyal" együttműködve vendégtanár volt a Kontakt Művészeti fotótanfolyamon. 2011-ben az ICP-New York, Saul Robbins workshop 'Regarding Intimacy' vendégelőadója volt. 2013–2022 között a Fedél Nélkül Alapítvány zsűrijének tagja volt. 2015–2017 között az International Business School (Budapest) vendégelőadója volt. 2018–2023 között a Budapesti Metropolitan Egyetem vendégelőadója volt. 2018-ban és 2019-ben Lisszabonban, a Hangar Artist Residency-ben és New Yorkban végzett kutatásokat az Asylum Arts Grant ösztöndíjasaként. 2024-től Phd hallgató a bécsi Iparművészeti Egyetemen.

Munkássága

[szerkesztés]

Lisszabonban és Budapesten él és dolgozik. Érzékeny, naplószerű fotósorozatai a társadalmi tabukat és a másság különböző formáit vizsgálják. Művei az emberi kiszolgáltatottságot ábrázolják, és betekintést engednek a társadalmi csoportok, prostituáltak, intézetben élő fiatal bűnözők vagy akár egy HIV-pozitív idős nő életébe. Projektjeit többek között a madridi Photo España, a varsói Nemzeti Galéria és a salzburgi Fotohof is kiállította. Pályafutása során több művén hónapokig és évekig dolgozott, közel került portréalanyaihoz, és nagyon személyes történeteket mesélt el. Érzékeny-empatikus és költői képei a részletek gondos megfigyelésével tárják fel az emberi kapcsolatokat. A fotózás során nem tolakszik főszereplői elé, a szerző saját személyisége nem nyomja el az alakokat, hanem hagyja őket a történetek elé kerülni. Az emberi sorsok iránti mély érdeklődésével dokumentálja és értelmezi a kortárs posztkommunista viszonyokat, amelyek messze túlmutatnak szülőhazáján, Magyarországon. Szentpéterváron megörökítette a Napozókat, a szegény emberek egy csoportját, akik februártól november végéig minden napot a Péter-Pál erőd falánál töltenek. A New Yorkban élő oroszországi zsidó második világháborús veteránokról készített portréi arra a kérdésre késztetnek bennünket, hogy honnan ered az ember ideológiája, és mi formálja identitásunkat? Mindig is lenyűgözte, hogy az emberek a legnyomorúságosabb körülmények között hogyan próbálnak célokat találni az életükben és túlélni az egyszerű örömök segítségével, amelyekkel egy időre elfelejtik a nyomorúságukat. Olyan történeteket keres, amelyek egyszerre nagyon személyesek és univerzálisak, hogy feltárják a mai társadalom társadalmi-politikai ellentmondásait. Önkéntes alapon tanított mentális és fizikai kihívásokkal küzdő gyermekeket (a "Mosoly Alapítványnál") és kábítószer-fogyasztó szülők gyermekeit (a "Sober Babies"-nél)

Kiállításai

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]

Válogatott, csoportos

[szerkesztés]

Könyvei

[szerkesztés]
  • Budapest egy napja (2003)
  • Moszkva tér (2006)
  • Folyamatos jelen (2007)

Díjai, ösztöndíjai

[szerkesztés]
  • NKA alkotói ösztöndíj (2003, 2006)
  • NKA ösztöndíj a Poprádi Nyári Fotósiskolára (2003, 2005)
  • Pécsi József Fotográfiai Ösztöndíj (2004-2005)
  • NKA ösztöndíj a Liget Galériában megrendezendő kiállításra (2004)
  • Fővárosi Alkotói Ösztöndíj (2004)
  • Magyar Eötvös-ösztöndíj (2010-2011)
  • Budapest Galéria művészcsere-ösztöndíj (2018)
  • Asylum Arts, kutatási ösztöndíj (Lisszabon, 2019)
  • Fotohof Calling Award Fotohof (Salzburg, 2020)
  • Art Defies Violence első díja (Salzburg, 2021)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://www.c3.hu/~ligal/334cv.html
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 10.)
  3. 334cv.hu

Források

[szerkesztés]