Szántay János
| Szántay János | |
| Született | 1922. december 16. Nagyvárad |
| Elhunyt | 2007. március 17. (84 évesen)[1] Kolozsvár |
| Állampolgársága | román[2] |
| Foglalkozása |
|
Szántay János (Nagyvárad, 1922. december 16. – Kolozsvár, 2007. március 16.) erdélyi magyar biokémikus, biokémiai szakíró, Szántai János apja.
Életútja
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem kémia–biokémia szakán kezdte 1944-ben s a Bolyai Tudományegyetem Kémia Karán fejezte be 1949-ben. Szakmai pályája a marosvásárhelyi OGYI-n indult tanársegédként (1949–52), ugyanott kutató (1953–64), majd nyugalomba vonulásáig (1991) a kolozsvári 3-as sz. Klinika Izotóp Laboratóriumának vezetője. Négy gyermeke volt.
Munkássága
[szerkesztés]Kutatóként a klinikai biokémia, a nukleáris gyógyítás témái foglalkoztatták, tudományos munkája eredményeit hazai és külföldi szaklapokban közölte. Tagja lett a New York-i Academy of Sciences-nek (1969), a londoni Nuclear Hematology tudományos társaságnak (1969), a Magyarok Nemzetközi Orvostudományi Akadémiájának (1992), tiszteletbeli tagja a Magyar Magnézium Társaságnak, díszelnöke a Romániai Magnézium Társaságnak (1992).
A kolozsvári orvosok képzőművészeti tárlatainak, rendezvényeinek szervezője, ezeken saját szobrait is kiállította. Neves sportember volt, kardvívóként 1943–63 között többszörös országos bajnok, olimpiai döntős (Helsinki 1952).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.sports-reference.com/olympics/athletes/sa/ion-santo-1.html
- ↑ sports-reference.com (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. január 30.)
Források
[szerkesztés]- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3
.svg){kind=small}