Szántó Rezső

Szántó Rezső
Született	Schreiber Rezső 1892. január 4. Nagykanizsa
Elhunyt	1970. augusztus 21. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró jogász politikus főszerkesztő
Tisztsége	főtitkár (1948–, Magyar–Szovjet Baráti Társaság)
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1914)
Sablon • Wikidata • Segítség

Szántó Rezső (szül. Schreiber, Nagykanizsa, 1892. január 4. – Budapest, 1970. augusztus 21.) magyar jogász, pártpolitikus, lapszerkesztő.

Élete

Fiatalkora

Édesapja Schreiber Sándor hentessegéd, édesanyja Günsberger Szelina háztartásbeli volt. 10 testvéréből 7 érte meg a felnőttkort. Családja az 1890-es évek elején költözött Nagykanizsára, s Szántó itt végezte elemi iskoláit. 1904-ben családjával a fővárosba költözött, s a Tavaszmező utcai fiúgimnáziumban 1910-ben érettségi vizsgát tett. A munkásmozgalommal egyik fivére, Szántó Béla ismertette meg, Rezső 20 éves korában. Csatlakozott a Galilei Körhöz, belépett a VIII. kerületi Munkásotthonba, illetve a Szabadság Munkásképző Egyletbe is. A jégbiztosító kartellnél kezdett dolgozni, eközben egyetemre járt, s az első világháború kitörésének évében a Budapesti Tudományegyetemen megszerezte jogi diplomáját. Ezután a frontra küldték.

A forradalmak alatt

1918-ban Póla városában a cattarói matrózlázadás alatt a katonatanács küldöttjének tették meg. Az őszirózsás forradalom alatt a Népőrség parancsnoka volt, majd pedig novemberben a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja lett. A kommün alatt Jancsik Ferenccel dolgozott a Budapesti Vörös Őrség egyik parancsnokhelyettesként, illetve a Vörös Hadsereg III. hadtestének politikai biztosaként is tevékenykedett, s részt vett az északi hadjáratban.

Az emigrációban (1922 – 1946/47)

A proletárdiktatúra alatti tevékenysége miatt 1920. szeptember 22-én 15 év fegyházbüntetésre ítélték. Két év múlva a szovjet–magyar fogolycsere-akciónak köszönhetően Szovjet-Oroszországba, Moszkvában került, ahol az Állami Biztosító Társaságnál dolgozott, s részt vett a Moszkvai Magyar Klub megalakításában, illetve irányításában. 1925-ben az angol fővárosba küldték el, ahol az Angol–Szovjet Tengeri Biztosító Társaság igazgatójaként tevékenykedett, körülbelül másfél éven át. Ezután visszament a Szovjetunióba, s 1927 tavaszáig a krasznaja-presznyai kerületi pártbizottság propagandaosztályán dolgozott, mint oktató, instruktor. A moszkvai vezetés még ugyanebben az évben Párizsba küldte a magyar emigránsokhoz szervező munkára, majd a következő év őszén visszarendelték Moszkvába. Itt részt vett a NEP helyére bevezetett szocialista gazdaságpolitika végrehajtásában, a gabonaszovhozok létesítésében, a mezőgazdaság gépesítésének előkészítésében.

A spanyol polgárháborúba 1936-ban kapcsolódott be, mikor is egy kanadai újságíró (Michael Baller/Baller Mihály) nevét viselő útlevéllel az Ibériai félszigetre utazott. Két éven át szolgált őrnagyi rangban mint a 12. Nemzetközi Brigád Zalka Máté irányítása alatt álló tüzérosztagának ütegparancsnoka. Részt vett a madridi, illetve huescai harcokban, hol több társát (pl. Hevesi Ákost vagy Zalkát) elvesztette.

1938 végén visszament a Szovjetunióba, ahol 1939-ig a nemzetközi brigádok egykori katonái számára létrehozott segélyszervezet irányítója volt. A második világháború idején a moszkvai Kossuth Rádió bemondójaként dolgozott, később szakszervezeti munkákat látott el. Eközben rendszeresen vett részt partizánkiképzésben. A háború végén 1945-ben a magyar emigránsok hazatelepítésén munkálkodott, majd pedig az MKP moszkvai képviselője volt.

Ismét itthon (1946/47 – 1970)

1946 végén vagy 1947 elején tért haza. 1947-ben a Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) igazgatója, 1948-ban főtitkára lett. 1949 nyarán az Országos Takarékpénztár vezérigazgató-helyettesének tették meg, majd pedig 6 éven át a Tartós békéért, népi demokráciáért! című hetilap főszerkesztője volt. Ezzel párhuzamosan Szántó a részben általa szervezett Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) nemzetközi szakszervezeti iskolájának igazgatói tisztét is ellátta. 1954-től a Novoje Vremja magyarországi változatának főszerkesztője volt. Az 1956-os forradalom alatt a Szabad Nép székházában a lap megjelentetésének biztosításán dolgozott. 1956. november 4-e után Sopronban illetve Salgótarjánban szervezte a Magyar Szocialista Munkáspártot. 1957-től a Partizán Szövetség alelnökeként dolgozott.

Családja

Testvérei Szántó Béla és Szántó Zoltán és Szántó Gizella voltak.

Fő műve

• A békevilágmozgalom (Bp., 1951)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Zalai életrajzi kislexikon
• Testvérének, Zoltánnak életrajza az 1945-47-es országgyűlési almanachban
• Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 543. o. ISBN 963 09 0412 8  
• A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 670. o. ISBN 9630902435  

További információk

• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.