Ugrás a tartalomhoz

Suso Cecchi D’Amico

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suso Cecchi D’Amico
1980-ban
1980-ban
Élete
Születési névGiovanna Cecchi
Született1914. július 21.
Róma
Elhunyt2010. július 31.
Róma (96 évesen)
SírhelyCampo Verano
Nemzetiségolasz
SzüleiEmilio Cecchi
HázastársaSilvio D'Amico
GyermekeiMasolino, Silvia, Caterina
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)forgatókönyv
Alkotói évei1946–2006
Első műveMio figlio professore
Fontosabb műveiNapfivér, Holdnővér
Kitüntetései
  • David di Donatello-díj (1980)
  • Golden Lion for Lifetime Achievement (1994)
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1996. január 9.)
  • Gold Medal of the Italian Order of Merit for Culture and Art
  • Christopher Award
Irodalmi díjaiDavid di Donatello-életműdíj, Arany Oroszlán-életműdíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Suso Cecchi D’Amico témájú médiaállományokat.

Suso Cecchi D’Amico (Róma, 1914. július 21. – Róma, 2010. július 31.) David di Donatello-díjas olasz forgatókönyvíró, színésznő. Szinte minden jeles háború utáni olasz filmrendezőnek írt forgatókönyvet, és társszerzője volt számos díjnyertes filmnek.

Élete

[szerkesztés]

Giovanna Cecchi néven, toszkánai szülőktől, Emilio Cecchi író és Leonetta Pieraccini festőművésznő lányaként született. A római Lycée Chateaubriand francia gimnázium befejezése után nem iratkozott be az egyetemre, mert nem volt meg latinból és ógörögből a bakkalaureátusa, így csak pl. botanika szakra mehetett volna. Svájcban, majd az angliai Cambridge-ben töltött némi időt, majd hazatérve munka után nézett.

Giuseppe Bottai miniszter közbenjárására, aki a fasiszta időkben az egyetlen potentát volt, akinek még volt némi kapcsolata az értelmiséggel, felvették a kereskedelmi-, majd a pénzügyminisztériumba, ahol mintegy hét évig Eugenio Anzilotti, a külkereskedelmi főigazgató személyi titkára volt. Ebben az időszakban szövődött fontos barátsága a fiatal tehetséggel, Enrico Cucciával.

1938-ban feleségül ment Fedele D'Amico (beceneve: Lele) zenetudóshoz, a színházi kritikus, Silvio D'Amico fiához. Három gyermekük született, akik felnőve maguk is jelentős mértékben hozzájárultak az olasz kultúrához: Masolino, Silvia és Caterina.

Egyedül, vagy apjával együtt sokat fordított angolból vagy franciából, többek közt Thomas Hardy: Lidércfény, Erskine Caldwell: Dohányút, Clarence Day, Jr.: Élet apámmal, vagy William Shakespeare-től a Windsori víg nők és az Othello című drámákat. Akkor hagyta abba ezt a tevékenységet, amelyben különben sem mutatott akkora jártasságot, mint később Masolino fia, amikor a filmiparban kezdett dolgozni.

A második világháború alatt, míg férje a katolikus kommunistákkal, Adriano Ossicinivel és Franco Rodanóval bujkált, az asszony Rómában az illegális Voce Operaia című baloldali lapot igazgatta, majd 6-7 hónapra Poggibonsiba költözött, nagybátyja, Gaetano Pieraccini, orvos, politikus villájába, aki a felszabadulás után Firenze első polgármestere lett.

A háborút követően, mialatt férje Svájcban a gümőkórját kezeltette, arra kényszerült, hogy mindenáron eltartsa magát két első gyermekével és a házban meghúzódó nagynénjeivel meg más nőkkel együtt. E periódusban érdekes foglalkozása volt, amikor Maria Michinek illemtan- és Giovanna Gallettinek angol társalgási órákat adott, akik 1945-ben mindketten a Róma, nyílt város forgatásán tolmácsoltak.

Azután hat évtizeden keresztül világhírű rendezők forgatókönyvírója volt.

Hosszú betegeskedés után, Rómában halt meg, 96 éves korában.

Munkássága

[szerkesztés]

Irodalmi művek fordítójaként dolgozott, amikor felkérték, hogy olvasson el egy forgatókönyvet, és mondjon véleményt róla. Később, megkérték, hogy ő maga írja meg, evvel indult el forgatókönyvírói pályáján.[1] 1953-ban az I due timidi című rádiójátéka bemutatója után, amelynek zenei aláfestését Nino Rota komponálta, közreműködött William Wyler Római vakációja forgatókönyvének megírásában.[2] Zsűritag volt az 1982-es cannes-i filmfesztiválon. 1994-ben a Velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán életműdíjat kapott.

Filmográfia

[szerkesztés]

Forgatókönyvíróként

[szerkesztés]

Válogatás

[szerkesztés]

További filmek

[szerkesztés]
  • Tanár fiam (Mio figlio professore), rendező Renato Castellani (1946)
  • Roma città libera, rendező Marcello Pagliero (1946)
  • Proibito rubare, rendező Luigi Comencini (1948)
  • Fabiola, rendező Alessandro Blasetti (1949) – nem hitelesített
  • Le mura di Malapaga, rendező René Clément (1949)
  • Cielo sulla palude, rendező Augusto Genina (1949)
  • Due mogli sono troppe, rendező Mario Camerini (1950)
  • È primavera, rendező Renato Castellani (1950)
  • Prima comunione, rendező Alessandro Blasetti (1950)
  • È più facile che un cammello..., rendező Luigi Zampa (1950)
  • Romanzo d'amore, rendező Duilio Coletti (1950)
  • Processo alla città, rendező Luigi Zampa (1952)
  • Buongiorno, elefante!, rendező Gianni Franciolini (1952)
  • Camicie rosse, rendező Goffredo Alessandrini (1952)
  • Altri tempi – Zibaldone n. 1, rendező Alessandro Blasetti (1952)
  • Febbre di vivere, rendező Claudio Gora (1953)
  • Il sole negli occhi, rendező Antonio Pietrangeli (1953)
  • La signora senza camelie, rendező Michelangelo Antonioni (1953)
  • Il mondo le condanna, rendező Gianni Franciolini (1953)
  • Legyőzöttek (I vinti) rendező Michelangelo Antonioni (1953)
  • Siamo donne – epizód: Anna Magnani, rendező Luchino Visconti (1953)
  • Graziella, rendező Giorgio Bianchi (1954)
  • Cento anni d'amore, rendező Lionello De Felice (1954)
  • Tempi nostri – Zibaldone n. 2 – epizód : Il pupo, rendező Alessandro Blasetti (1954)
  • Allegro squadrone, rendező Paolo Moffa (1954)
  • Peccato che sia una canaglia, rendező Alessandro Blasetti (1954)
  • Proibito, rendező Mario Monicelli (1954)
  • Le amiche, rendező Michelangelo Antonioni (1955)
  • Kean – Genio e sregolatezza, rendező Vittorio Gassman (1956)
  • La fortuna di essere donna, rendező Alessandro Blasetti (1956)
  • Difendo il mio amore, rendező Giulio Macchi (1957)
  • La finestra sul Luna Park, rendező Luigi Comencini (1957)
  • Fehér éjszakák (Le notti bianche), rendező Luchino Visconti (1957)
  • Mariti in città, rendező Luigi Comencini (1957)
  • La sfida, rendező Francesco Rosi (1959)
  • Nella città l'inferno, rendező Renato Castellani (1959)
  • I magliari, rendező Francesco Rosi (1959)
  • Estate violenta, rendező Valerio Zurlini (1959)
  • La baia di Napoli (It Started in Naples, rendező Melville Shavelson (1960)
  • La contessa azzurra, rendező Claudio Gora (1960)
  • A roncs (Il relitto), rendező Mihálisz Kakojánisz (1961)
  • I due nemici, rendező Guy Hamilton (1961)
  • Boccaccio '70 – epizódok: Il lavoro (Luchino Visconti); Renzo e Luciana (Mario Monicelli) (1962)
  • Salvatore Giuliano, rendező Francesco Rosi (1962)
  • Le quattro verità – epizód: La lepre e la tartaruga, rendező Alessandro Blasetti (1962)
  • Gli indifferenti, rendező Francesco Maselli (1964)
  • Vaghe stelle dell'Orsa, rendező Luchino Visconti (1965)
  • Le fate – epizód: Fata Armenia, rendező Mario Monicelli (1966)
  • Io, io, io... e gli altri, rendező Alessandro Blasetti (1966)
  • Spara forte, più forte... non capisco, rendező Eduardo De Filippo (1966)
  • Lo straniero, rendező Luchino Visconti (1967)
  • L'uomo, l'orgoglio, la vendetta, rendező Luigi Bazzoni (1968)
  • Infanzia, vocazione e prime esperienze di Giacomo Casanova, veneziano, rendező Luigi Comencini (1969)
  • Senza sapere niente di lei, rendező Luigi Comencini (1969)
  • Metello, rendező Mauro Bolognini (1970)
  • La mortadella, rendező Mario Monicelli (1971)
  • Il diavolo nel cervello, rendező Sergio Sollima (1972)
  • I figli chiedono perché, rendező Nino Zanchin (1972)
  • Amore e ginnastica, rendező Luigi Filippo D'Amico (1973)
  • Amore amaro, rendező Florestano Vancini (1974)
  • Prete, fai un miracolo, rendező Mario Chiari (1975)
  • Dimmi che fai tutto per me, rendező Pasquale Festa Campanile (1976)
  • Kedves Michele (Caro Michele) rendező Mario Monicelli (1976)
  • Les mots pour le dire, rendező José Pinheiro (1983)
  • Bertoldo, Bertoldino e Cacasenno, rendező Mario Monicelli (1984)
  • Le due vite di Mattia Pascal, rendező Mario Monicelli (1985)
  • I soliti ignoti vent'anni dopo, rendező Amanzio Todini (1985)
  • Speriamo che sia femmina, rendező Mario Monicelli (1986)
  • Caravaggio, rendező Derek Jarman (1986) – nem hitelesített
  • Nyomozás Krisztus teste után (L'inchiesta), rendező Damiano Damiani (1986)
  • Fekete szemek (Oci ciornie) rendező Nyikita Mihalkov (1987)
  • Ti presento un'amica, rendező Francesco Massaro (1987)
  • I picari, rendező Mario Monicelli (1988)
  • Stradivari, rendező Giacomo Battiato (1988)
  • Il male oscuro, rendező Mario Monicelli (1990)
  • Rossini! Rossini!, rendező Mario Monicelli (1991)
  • Parenti serpenti, rendező Mario Monicelli (1992)
  • La fine è nota, rendező Cristina Comencini (1993)
  • Cari fottutissimi amici, rendező Mario Monicelli (1994)
  • Facciamo paradiso, rendező Mario Monicelli (1995)
  • Bruno aspetta in macchina, rendező Duccio Camerini (1996)
  • Se non mi vuoi, rendező Miriam Pucitta (1998)
  • La stanza dello scirocco, rendező Maurizio Sciarra (1998)
  • Panni sporchi, rendező Mario Monicelli (1999)
  • Un amico magico: il maestro Nino Rota, rendező Mario Monicelli (1999)
  • Il mio viaggio in Italia, rendező Martin Scorsese (1999)
  • Il cielo cade, rendező Andrea e Antonio Frazzi (2000)
  • Raul – Diritto di uccidere, rendező Andrea Bolognini (2005)
  • Le rose del deserto, rendező Mario Monicelli (2006)
  • L'inchiesta, rendező Giulio Base (2006)

Televízió

[szerkesztés]
  • Vita col padre e con la madre, rendező Daniele D'Anza (1960) – minisorozat
  • Giovanni ed Elviruccia, rendező Paolo Panelli (1970) – minisorozat
  • Pinokkió, rendező Luigi Comencini (1972) – minisorozat
  • A názáreti Jézus, rendező Franco Zeffirelli (1977) – minisorozat
  • La velia, rendező Mario Ferrero (1980) – minisorozat
  • Vita di Antonio Gramsci, rendező Raffaele Maiello (1981) – tévéfilm
  • A szív (Cuore), rendező Luigi Comencini (1984) – tévéfilm
  • La Storia, rendező Luigi Comencini (1986) – tévéfilm
  • La moglie ingenua e il marito malato, rendező Mario Monicelli (1989) – tévéfilm
  • Marco e Laura dieci anni fa, rendező Carlo Tuzii (1989) – tévéfilm
  • Come quando fuori piove, regia di Mario Monicelli (2000) – minisorozat

Színésznőként

[szerkesztés]
  • 1962: Boccaccio 70 (Renzo és Luciana epizód)

Szakmai elismerései

[szerkesztés]

Állami kitüntetései

[szerkesztés]
  • 1996: az Olasz Köztársaság Becsületrendje nagykeresztjének dámája
  • 2002: a Kultúra és Művészet Érdemrend arany medálja

Emlékezete

[szerkesztés]

2012-ben megalapították a Suso Cecchi D'Amico Díjat, amelyet születése centenáriuma óta születése napján adnak át a legjobb forgatókönyv díját elnyert film női főszereplőjének.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Mikael Colville-Andersen: The Storytellers - Interview with Suso Cecchi-d'Amico. [2015. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 4.)
  2. ↑ Lane, John Francis. „Suso Cecchi D'Amico obituary”, The Guardian, 2010. augusztus 1. (Hozzáférés: 2010. október 15.) 

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Suso Cecchi D'Amico című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Suso_Cecchi_D’Amico&oldid=26355930”