Sujtás
A sujtás[1] ruhadíszítésre használt, lapos, 2-6 mm szélességű zsinór, amelyet fonatolással állítanak elő. Eredetileg két különálló, párhuzamos fonalkötegből állt; ezek között látható volt a választóvonal. A 17. században jelent meg a magyar viseletben. Igazán népszerű a rokokó korszakában volt, amikor előszeretettel díszítettek sujtással mentéket és nadrágokat.[2] A szó egyes idegen nyelvekben is elterjedt[forrás?] (pl. a francia nyelvben a[3] soutache szó.) A Pallas nagy lexikona szerint „lapos zsinórzat, mellyel a magyar dolmányt, mentét, nadrágot kicifrázzák. Átvitt értelemben a. m. cikornya.”[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- sujtás. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 321. o. ISBN 963-9257-15-X