Stowasser János
| Stowasser János | |
| Született | 1846. május 21. Graslitz, Csehország, |
| Elhunyt | 1923. február 9.(76 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | hangszergyáros |
| Sírhelye | Farkasréti temető (Érdi-54. falsírbolt)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Stowasser János (Graslitz, Csehország, 1846. május 21.– Budapest, 1923. február 9.) hangszergyáros, császár és királyi udvar szállító, az "Első magyar hangszergyár Stowasser" alapítója.[3] A javított Ócskái- és Rákóczi-tárogatók feltalálója.
Életpályája
[szerkesztés]
A római katolikus csehországi származású nagypolgári Stowasser család sarja. Egészen fiatal kora óta, Graslitzban, atyja üzletében művelte ki magát a hangszeripar különféle technikai ágaiban. Az eredetileg csehországi hangszergyárat 1770-ben Stowasser Henrik és Pál alapította. Őket követte Stowasser Vencel és az idősebb Stowasser János, aki majd Magyarországon hozta létre a saját gyárát.[4]
Hosszabb vándorlásai után, alig 21 évesen, 1867-ben, az egyik rokona, Stowasser Ferenc, meghívására Budán telepedett le. Új hazájában gazdag szakismereteivel a rokona hangszergyártó üzletét igen tekintélyes színvonalra emelte, majd 1873-ban átvette. A műhely rövid időn belül hangszergyárrá bővült a Lánchíd utca 5. szám alatt levő üzem, amely a budai várnál, a Lánchíd mellett helyezkedett el; ez volt Magyarország első hangszergyára. A tehetséges Stowasser János rendkívül magas szintre vitte az üzletet úgy, hogy a katonai zenekarok legkeresettebb szállítója lett és utóbb a császári és királyi udvari hangszergyárosi címmel is kitüntették.[5]
Üzlete legfőképpen a réz- és fafúvóhangszerek előállítása terén szerzett magának érdemeket. Az ő találmánya az "echo-szárnytrombita", amely minden katonai zenekarban mint dallamos magán hangszer nagy szerepet játszik. A Stowasser-cég a legutóbbi ezredéves országos kiállítás alkalmával is feltűnt versenyen kívüli előkelő kiállításával, ahol az állami aranyérmet kapta.[5] Öreg korára Stowasser János mindig személyesen vezette üzletét, úgy hogy abból csak az ő szakértő bírálatának megfelelő hangszer jutott a megrendelő kezébe.[6] 1910-ben ifj. Stowasser János vette át a nagy múltú cég vezetését.
1923-ban bekövetkezett halála után a gyár tulajdona legidősebb fiára, ifj. Stowasser János (1874–1937) hangszergyárosra szállt. Az üzem a második világháború alatt zárta be kapuit.
Házassága és gyermekei
[szerkesztés]Felesége, Klauber Jozefa (*Buda, 1853. március 23. –†Budapest, 1911. szeptember 29.), Klauber János molnármester és Lenz Anna leánya volt,[7][8][9] akitől több gyermeke született Budapesten, azonban egyetlen egy érte el a felnőttkort és átvette az atyja hangszergyárát:
- ifjabb Stowasser János Vencel (*Budapest, 1874. november 17.–†Budapest, 1937. április 6.), hangszergyáros.[10] Felesége Zaratin Frida (*Budapest, 1875. június 20.–†Budapest, 1929. november 1.).[11][12]
- Stowasser Hugó (*Budapest, 1876. október 22.-†Alsóvíziváros, Budapest, 1892. április 18.)
- Stowasser Ernő Ferenc (*Budapest, 1882. április 2. –† Budapest, 1901. január 17.).[13][14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ www.musiklexikon.ac.at - Stowasser familie
- ↑ Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)1927-05-29 / 881. szám
- ↑ a b Kislexikon.hu - Stowasser János [Tiltott forrás?]
- ↑ Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)1903-11-22 / 47. szám
- ↑ familysearch.org Klauber Jozefa keresztelője
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Stowasser Jánosné Klauber Jozefa
- ↑ familysearch.org - Polgári anyakönyvek - Budapest II. kerület - halálak - Stowasser Jánosné Klauber Jozefa
- ↑ familysearch.org Stowasser János Vencel keresztelője
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Stowasser Jánosné Zaratin Frida
- ↑ familysearch.org - polgári anyakönyvek - Budapest - II. Kerület - házasságok - Stowasser János és Zaratin Frida házassága - 1901. szep. 5.
- ↑ familysearch.org Stowasser Ernő keresztelője
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Stowasser Ernő
