Ugrás a tartalomhoz

Stone Cold Crazy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Queen
Stone Cold Crazy
dal a(z) Sheer Heart Attack albumról
Megjelent1974. november 8. (Anglia)
Felvételek1974. július–szeptember
Trident Studios, Wessex Sound Studios, Rockfield Studios, AIR Studios, London, Anglia
StílusHeavy metal
Nyelvangol
Hossz2:12
KiadóEMI, Elektra
SzerzőBrian May, Freddie Mercury, Roger Taylor, John Deacon
ProducerQueen, Roy Thomas Baker
A Sheer Heart Attack album dalai
Első oldal
  1. Brighton Rock
  2. Killer Queen
  3. Tenement Funster
  4. Flick of the Wrist
  5. Lily of the Valley
  6. Now I’m Here
Második oldal
  2. In the Lap of the Gods
  3. Stone Cold Crazy
  4. Dear Friends
  5. Misfire
  6. Bring Back That Leroy Brown
  7. She Makes Me (Stormtrooper in Stilettos)
  8. In the Lap of the Gods…Revisited
Videóklip
Hivatalos videóklip
Sablon • Wikidata • Segítség

A Stone Cold Crazy a nyolcadik dal a brit Queen rockegyüttes 1974-es Sheer Heart Attack albumán. Eredetileg Freddie Mercury énekes írta 1969 körül, amikor még a Wreckage nevű együttes tagja volt. A frissen alakuló Queen 1970. június 27-én, még John Deacon basszusgitáros csatlakozása előtt, ezzel a dallal kezdte a legelső koncertjét.[1] Az elkövetkezendő években rendszeresen játszották a koncerteken, és mire 1974-ben felvették, annyit változtattak rajta közösen, hogy végül mind a négyüket szerzőnek jelölték.[2]

Egyike az együttes legkeményebb és leggyorsabb dalainak. Donal Guarisco így írt róla az AllMusic weboldalán: „a gépfegyver gyorsaságú narratíva párra talál a hasonlóan gyors ritmusú dallammal, és hiperaktív versszakokkal lép frigyre, amelyek ide-oda pattognak a pár akkordos, szaggatott stílusú, lélegzetelállító kórus mentén.”[3] Sok kritikus szerint a speed és thrash metal stílus egyik legelső képviselője volt.[4][5][6]

A dalszövegben az énekes az álmáról beszél, amelyben ő Al Capone, és az utcán az emberekre lövöldöz a gumifegyverével.[2] Brian May 1998-ban a Guitar Worldben beszélt a dalban használt gitárbeállításról: „Egy másik kedvenc kombinációm volt, amikor az érintőlap felőli hangszedő eltérő fázisban dolgozott a legutolsó hangszedővel (a középső ki volt kapcsolva). Ez a beállítás erősíti a magas hangokat, és kihangsúlyozza klasszikus Telecaster-típusú ropogást. A »Stone Cold Crazy« nagy részében ezt használtam.”[7]

2009-ben a VH1 zenei televíziócsatorna „100 Greatest Hard Rock Songs” című műsorában a harmincnyolcadik helyre sorolták a legjobb rockdalok között.[8] A kritikusok általában dicsérték a keménységét és lendületét, a Los Angeles Times szerint „a heavy metal nirvána állapotába” juttatja a hallgatót,[9] a Circus főleg Deacon „komplex és egységes“ basszusjátékát méltatta.[10]

1970 és 1977 között rendszeresen játszották a koncerteken, majd az 1984-es The Works turné állomásain is előadták. Az 1974. november 20-i Rainbow Theatre-ben készült koncertfilmen is szerepelt, ez 1992-ben Live at the Rainbow címen jelent meg, kizárólag a Box of Tricks díszdobozos kiadvány részeként. Ez a verzió az 1989-es „The Miracle” kislemez B-oldalára is felkerült.[11] Az 1992-es Freddie Mercury emlékkoncerten a Queen túlélő tagjai James Hetfield társaságában adták elő.[2]

1990-ben a Metallica az Elektra kiadó megalapításának negyvenedik évfordulóját ünneplő Rubáiyát válogatásalbumra dolgozta át a dalt. A szöveget kissé megváltoztatták, elhangzott benne a „fuck” káromkodás, és a humoros részeket erőszakosra cserélték: a Queen eredetijében az énekes vízipisztollyal lőtt az emberekre, a Metallica változatában csőre töltött gépfegyverrel. 1991-ben az „Enter Sandman” kislemezük B oldalára is feltették, és ugyanabban az évben Grammy-díjat nyertek vele a „legjobb metal előadás” kategóriában. A Metallica albumot követő, 1991 és 1993 között zajló turnéjukon rendszeresen játszották, ez a változat később több koncertlemezükön is megjelent.[12] Ugyancsak 1991-ben Trent Reznor egy promóciós kislemezre újrakeverte.[2]

Közreműködők

[szerkesztés]

Hangszerek:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hodkinson, Mark. Queen: The Early Years, 3. kiadás, London: Music Sales Limited, 107. o. (2004). ISBN 9780711960121 
  2. ↑ a b c d Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn, 255. o. (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
  3. ↑ Guarisco, Donald A.: Stone Cold Crazy (angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2012. november 24.)
  4. ↑ Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Budapest: Cartaphilus, 49. o. (2010). ISBN 978-963-266-182-7 
  5. ↑ Jones, Chris: Queen: Sheer Heart Attack Review (angol nyelven). BBC, 2007. június 7. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
  6. ↑ Leone, Dominique: Album Reviews: Queen: Reissues (angol nyelven). Pitchfork Media, 2011. március 24. [2011. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 2.)
  7. ↑ May, Brian (1998. október). „The Secrets of Tone ... Revealed”. Guitar World. [2015. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 25.) 
  8. ↑ ‘100 Greatest Hard Rock Songs. VH1. (angol nyelven) Hozzáférés: 2012. november 25.
  9. ↑ Matsumoto, Jon (1994. április 21.). „Queen "Sheer Heart Attack" (1974)”. Los Angeles Times. 
  10. ↑ Ross, Ron (1975. március). „Queen's Four-Fold Strategy for Global Conquest”. Circus. 
  11. ↑ Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion, 233. o. (1992). ISBN 0-7868-8003-1 
  12. ↑ McIver, Joel. Justice for All: The Truth about Metallica. London: Omnibus Press, 214; 244. o. (2004). ISBN 978-1847727978 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stone_Cold_Crazy&oldid=26324188”