Ugrás a tartalomhoz

Stjepan Podhorsky

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stjepan Podhorsky
Született1875. december 21.[1][2]
Zágráb
Elhunyt1945. október 13. (69 évesen)
Zágráb
ÁllampolgárságaCiszlajtánia
Foglalkozásaépítész
IskoláiBécsi Képzőművészeti Akadémia
SírhelyeMirogoj temető (Division RKT, site 935, class KAPELA, #1)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Stjepan Podhorsky témájú médiaállományokat.

Stjepan Podhorsky (Zágráb, 1875. december 21. – Zágráb, 1945. október 13.) horvát építész, a horvátországi templomépítészet kiemelkedő alakja.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Stjepan Podhorsky 1875. december 21-én született Zágrábban, a Vlaška utcában. Az általános iskola és a középiskola elvégzése után beiratkozott az Építőmérnöki Iskolába, amelyet 1896-ban végzett el az építőmérnöki kurzus első végzőseinek csoportjában[4], amelyben csoporttársai Josip Markovic, Alojz Bastl és Oto Munder voltak. Az ismert építész Hermann Bollé már iskolás korában különösen tehetséges diákként fogadta műtermében. Mielőtt azonban felvette volna, elküldte őt a székesegyház kőfaragójához, hogy alaposan tanulja meg a kőfaragó szakmát.[5] Ezt követően folyamatosan foglalkoztatta műtermében, megtervezve mindent, amit csak kézhez kapott. Bollé műtermében találkozott egy másik tehetséges fiatal zagorjei építésszel, Viktor Kovačić-tyal, akivel Bollé fontos munkatársává vált.

Bollé munkatársaként

[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy Podhorsky és Kovačić is Bollé munkatársa lett, mindketten éles vitába keveredek vele, elsősorban azért, mert nem értettek egyet a horvát építészeti örökség helyreállításának radikális purista megközelítésével.[4] Bollé és Podhorski konfliktusa különösen 1901-ben került előtérbe, amikor a Tarcal-hegységbe küldte, hogy vezesse a Grgetka ortodox kolostor újjáépítési munkálatait. Ezt követően Podhorsky hamarosan elhagyta Bollé műtermét, és az 1901/1902-ben lebontott középkori oštarijei Szűz Mária-templom helyreállítását és újjáépítését már önállóan fogadta el. Egy évvel később Bécsbe, a Képzőművészeti Akadémiára ment tanulni Viktor Lunz professzorhoz[6], az ókori és középkori művészet udvari tanácsadójához, a bécsi historizmus egyik képviselőjéhez. Ez a választás maradandó nyomot hagyott további munkásságában, amely a neo stílusú eklektikában nyilvánult meg. Azokban az években Podhorskit Bécsben számos elismerésben részesítették, amelyek közül a legjelentősebb a legsikeresebb klasszikus műért járó nagyszerű Hansen-érem.[4]

A zágrábi Gayer-ház

Sikerek és viták

[szerkesztés]

A bécsi iskolából hazatérve Podhorsky számos jelentős építést végzett Zágrábban, mint például a Villa Heim a Nazorova utcában (1906), az ortodox önkormányzat épülete a Bogovićeva utcában (1907), a lakóépület és a Gayer gyógyszertár a Kačićeva és Ilica utcák kereszteződésében (1908), valamint a Mažuranić téri Mesterségek Háza (1908/10).[7] Azokban az években alakította át a Kőkapu híres gyógyszertárát is, valamint rendezte az elhagyott Szent György temető parkját.

Természetesen Podhorski tevékenységének ebből az időszakából a legjelentősebb a Horvát Építészklub megalapítása volt[6], melynek első ülése 1905. május 20-án volt. A klub egyik első ténykedése a Bollével és Kršnjavival 1906-ban a Bakač-torony lebontásával kapcsolatos konfliktus volt, amelyben egyik fél sem kímélte a másikat. A sértő szavakkal és a kölcsönös vádaskodásokkal megírt levelek napról érkeztek Teodor Pejačević bán asztalára.

Ez az időszak az első nagyobb hazai építészeti versenyek ideje is, amelyeken Podhorsky is részt vett. Díjat nyert többek között a Kormánypalota (ma a Parlament épülete, 1907, 2. díj), a Kaptol (1908, II. díj) és a voloskói plébániatemplom (1913, I. díj) pályázati kiírásán. Podhorsky hosszú évekre a Horvát Építészek Klubjának elnöke, Kovačić pedig a titkára lett, amely kezdetben rivalizálást indított el közöttük. A konfliktus különösen Dioniz Sunko és Hugo Ehrlich építészek érkezése után súlyosbodott, amikor nyílt összeférhetetlenség alakult ki a tagság és a tisztségviselők között, ami végül 1914. február 4-én a klub megszűnését vonta maga után.

A duvanjsko poljei Szent Cirill és Metód-bazilika

Podhorsky különösen a horvát építészeti örökség sikeres restaurátoraként emelkedett ki. Ide tartozik az oštarijei templom legkorábbi felújítása, csúcspontja azonban a kőrösi Szent Kereszt-székesegyház helyreállítási projektjének megvalósítása volt (1910-1913), melynek során az újjáépítés megközelítése miatt heves viták alakultak ki Izidor Kršnjavival, aki Horvátországban a historista doktrína fő hirdetője és Bollé ideológiai pártfogója volt. A konfliktus miatt Podhorsky nem kapott tanári állást a Bollé által vezetett akkori szakközépiskolában.

A „vero croatica” korszak

[szerkesztés]

Stjepan Podhorsky munkásságában 1911 volt a döntő év. Ebben az évben építette ugyanis a horvátországi görögkatolikus egyház fennállásának 300. évfordulója emlékére a Szűz Mária-templomot, mely centrális objektumként épült, a neobizánci építészeti stílus egyértelmű jeleivel. Ez egy hosszú út kezdete, amelynek során Podhorsky a bizánci és az óhorvát építészet elemeinek ötvözésével egy új stílust akart létrehozni, amelyet Dominik Mandic egyháztörténész a „régi horvát formák reneszánszaként” jellemzett, és „vero croaticának” nevezett el.[7] Ezt a stílust követve Podhorsky számos szakrális épületet tervezett, amelyek közül sok soha nem valósult meg. Podhorski legjelentősebb megvalósult szakrális épületei: a duvanjsko poljei Szent Cirill és Metód bazilika (1921-1925), a szentgyörgyvári Szent György-templom (1928) és a makarskai ferences templom (1921/31 – 1939/43).[8]

A makarskai Nagyboldogasszony-templom

A makarskai ferences kolostorban található Boldogságos Szűz Mária ferences templom a formatisztaság és az egyszerűség, de a térkoncepció egyértelműsége szempontjából is az egyik legsikeresebb műve. Podhorskyról elmondható, hogy új szakrális stílust alakított ki, amely 1914-ben a nagy belgrádi képzőművészeti kiállításon az ottani körökben jelentős sikereket hozott számára, akik Szerbiába is meghívták különféle épületek tervezésére. Ebben azonban hátráltatta a háború, amelyet Kőrösön töltött, hogy egyik legjelentősebb vívmányát, a Horvát Otthon építését (1913-1916) fejezze be.[8] A háború után 1918-ban a Nemzeti Tanács rendeletével Podhorskyt a Képzőművészeti Iskola tanárává nevezték ki, és hamarosan a Jugoszláv Mérnökök és Építészek Szövetségének tagja lett.

A nagyszámú templom mellett Podhorsky több mauzóleumot is tervezett, ezek közül a leghíresebb a Halper család mauzóleuma Korponában (1911) és a Podhorsky család mauzóleuma a zágrábi Mirogojban (1929-1933). A Dom sv. Antun a zágrábi Kaptolban, a ferences kolostor számára épült (1936-1937), ma a Vígszínház működik benne. Terveket készített a medjugorjei Szent Jakab-templomhoz is.

A második világháború alatt Podhorsky a plitvicei, zrini, gvozdanszkói, az atyinai és kostajnicai templomok és kolostorok újjáépítésén (1941), a kőrösi görögkatolikus székesegyház és a püspöki udvar felújításán (1941-1943), valamint saját prekižjei villájának (1942-1943) tervezésén dolgozott. A háború alatt befejezte a bihácsi Szent Antal-templom bővítését, amelyet még 1938-ban kezdett el, de 1944-ben, közvetlenül a munkálatok befejezése előtt, a szövetséges bombázások során szinte a földig lerombolták.[5] Ez volt egyúttal az utolsó temploma is, amelyet épített, hiszen 1945. október 13-án, 78 évesen meghalt.

A kőrösi Szent Kereszt-székesegyház

Családja

[szerkesztés]

Tehetsége és szorgalma ellenére nagyon kemény életet élt. Fiatalkorában felesége, Anđelka támogatta. 1910-ben a zágrábi Kézművesház padlásán helyezte el műtermét, majd lakását. Családi élete megszakadt, mert 1919-ben Dragica Pavičić-tyal való kapcsolata miatt elhagyta feleségét és két fiát. Első felesége halála után azonban örökölte annak adósságait, ami anyagilag tönkretette.[4] Különösen megdöbbentette fia halála, és ilyen körülmények között a hitben talált vigaszt. Egyházi körökben folytatta életét, ami minden bizonnyal személyes vigaszt jelentett számára, de a túlélés lehetőségét is, mert az ő megrendeléseikre dolgozott. A kortársak és az ismerősök őszinte, szerény, csendes, önzetlen és visszahúzódó, eszméi iránt elkötelezett embernek írták le.[5]

Fő művei

[szerkesztés]
  • Lakóház, Zágráb, Kukuljecić utca 1. (1901.)
  • Szent Antal-kápolna, Oštarije (1902.)
  • Mesterségek háza, Zágráb, Mažuranić tér 13. (1908-1913.)
  • Lakóház, Zágráb, Nazor utca 5. (1910-1911.)
  • Szent Kereszt-társszékesegyház, Kőrös (1910-1913.)
  • Szentháromság-plébániatemplom, Krašić (1911-1913.)
  • Szűz Mária görögkatolikus bazilika, Strmac Pribićki (1911.)
  • Zsidó temető árkádsora, Kőrös (1912-1914.)
A szetgyörgyvári Szent György-templom
  • Horvát ház, Kőrös (1912-1914.)
  • Lakóház, Zágráb, Marulević tér 6. (1923.)
  • Mikulić-villa, Zágráb, Tuškanac 47. (1923-1924.)
  • Szent Mihály-templom, Sračinec (1924-1925.)
  • Szent Cirill és Metód bazilika, Duvanjsko polje (1925.)
  • Szent György-templom, Szentgyörgyvár (1929.)
  • Szentháromság-templom, Kisbosznia (1929-1931.)
  • Podhorsky-mauzóleum, Zágráb-Mirogoj, (1929-1931.)
  • Nagyboldogasszony-templom, Makarska (1930-1940.)
  • Gonzaga Szent Alajos-templom, Popovača (1935-1938.)
  • Szent Antal-ház, Zágráb-Kaptol, (1936-1939.)
  • Ferences templom, Makarska (1938.)
  • Szent Antal-templom, Bihács (1938-1944. lerombolták)
  • Szent György-templom, Đurmanec (1939.)

Galéria

[szerkesztés]
  • A kőrösi görög katolikus székesegyház
    A kőrösi görög katolikus székesegyház
  • A kőrösi Horvát-ház
    A kőrösi Horvát-ház
  • A zágrábi Vígszínház
    A zágrábi Vígszínház
  • A krašići plébániatemplom
    A krašići plébániatemplom
  • A strmac pribićki görög katolikus bazilika
    A strmac pribićki görög katolikus bazilika
  • A sračineci Szent Mihály plébániatemplom
    A sračineci Szent Mihály plébániatemplom

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  3. ↑ https://www.gradskagroblja.hr/trazilica-pokojnika/15, 2023. október 13.
  4. ↑ a b c d Linarić 139. o.
  5. ↑ a b c Cik
  6. ↑ a b Hrvatska enciklopedija
  7. ↑ a b Linarić 140. o.
  8. ↑ a b Linarić 143. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stjepan Podhorsky című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stjepan_Podhorsky&oldid=25964004”