Tundrasáska

Tundrasáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Stethophyma;
Tudományos név
	Stethophyma grossum; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tundrasáska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tundrasáska témájú médiaállományokat és Tundrasáska témájú kategóriát.

A tundrasáska (Stethophyma grossum) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése

A tundrasáska testhossza a hím esetében 16-25 mm, a nőstény 28-35 mm. Viszonylag nagy termetű sáska, a nőstény jelentősen nagyobb a hímnél. Alapszíne sárgászöld vagy olívzöld, ritkán okkeres vagy barnás. Főleg a nőstényeken vöröses vagy lilás foltok lehetnek, elsősorban a fejen, a torpajzson és a toron. A hátsó comb alsó oldala élénkpiros, a lábszár sárga, fekete tüskékkel. Szeme fekete. A barna elülső szárny mindkét nemnél túlér a térden. A szárny alsó szélén fehér sáv húzódhat.

Ciripelése 10-15 m-re hallatszik. Éneke egyesével adott pattogó hangok sorozata, melyek kb. másodpercenként követik egymást. Hasonlít egy körömcsipesz hangjára.

Hasonló fajok

A hagymazöld sáska és a szép hegyisáska hasonlít hozzá.

Elterjedése

Eurázsiában honos Észak-Spanyolországtól egészen a Távol-Keletig. Európában Írországban és Skandináviában is megtalálható, Dél-Olaszországból és Görögországból viszont hiányzik. Az Alpokban 3000 méteres magasságig hatol. Magyarországon lokális populációi ismertek (pl. a Tisza mentén, Ócsa, Zala, Vas, Nógrád).

Életmódja

Nedves, magas füvű, nem legeltetett rétek, láp- és mocsárrétek, vízpartok, sziki erdőspuszta-rétek sáskája. Különféle fű- és kákafajok leveleivel táplálkozik. Jól repül, nagy távolságokra elkóborol.

Kifejlett egyedeivel júliustól októberig találkozhatunk. A nőstény a talajba vagy a fűcsomók tövébe rakja petéit, amelyek fejlődéshez sok nedvességre van szükség és az aszályos időjárás hátráltatja kikelésüket. Az áttelelő petékből kikelő lárvák 4-5-ször vedlenek.

Magyarországon nem védett.