Stephan von Ljubičić
| Stephan von Ljubičić | |
 | |
| Stephan von Ljubičić táborszernagy, 1914 | |
| Született | 1855. szeptember 25. Gvozd |
| Meghalt | 1935. augusztus 16. (79 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | |
| Csatái | első világháború |
| Kitüntetései | Katonai Érdemkereszt III. osztálya |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stephan von Ljubičić témájú médiaállományokat. | |
_%E2%80%93_Gerd_Hru%C5%A1ka.png)
Stephan Freiherr von Ljubičić (horvátul Stjepan barun Ljubičić, magyarul báró Ljubičić István) (Vrginmost, 1855. szeptember 25. – Bécs, 1935. augusztus 16.) horvát származású osztrák–magyar katonatiszt, legmagasabb rangja táborszernagy,[1] családja szerepel a magyar bárói családok listája felsorolásban. Titkos tanácsos.
Élete
[szerkesztés]Horvát polgári családban, egy k.k. hadnagy fiaként, a horvátországi Vrginmostban született. Katonai kiképzése a bánáti Fehértemplomban kezdődött, felsőbb hadi tanulmányait Kamenitzben és Kőszegen folytatta. Ezt követően belépett a k. u. k. Műszaki katonai Akadémiára, majd a magasabb tüzérségi tanfolyamon, a k. u. k. tüzérségi lövészeti iskolán diplomázott.[2]
1877. szeptember 1-jén hadnagyként katonai szolgálatba lépett a 6. Tüzérezredbe, majd 1883. január 1-jétől négy évig, miközben első osztályú századossá léptették elő, 1888. május 1-jén. 1893–94-ben a krakkó erődparancsnokság vezérkari főnöke volt, majd őrnaggyá léptették elő (1894. május 1.)
1894 és 1898 között, 1896. november 1-jétől alezredesként, Ljubičić újra a hadügyminisztérium 6. Részlegéhez került.
1900. május 1-jén ezredessé lépett elő és a X. hadtest (Armeekorps) vezérkari főnöke lett (Heinrich Kummer von Falkenfeld ezredest váltotta). Ezt a posztot töltötte be 1906. május 1-én (május 8-i hatállyal) kapott vezérőrnagyi kinevezéséig, a cs. és kir.18. gyalogos dandár (k.u.k.Infanteriebrigade) parancsnokságával összekapcsolva.[3]
1909–1910-ben a 13. honvéd gyalogoshadosztály parancsnoka volt, altábornagyi rendfokozattal (előléptetve 1910. május 1.; 17-i hatállyal). A hatálybalépése napjától az első világháború kezdetéig újra a k. u. k. Honvédelmi Minisztérium részlegvezetői posztját töltötte be.[4]
A „nagy háború” kezdetén Ljubičić lovassági tábornokként mint Kolossváry Dezső helyettese a 45. Landwehr-Infanterie-Division (területvédelmi gyalogoshadosztály) parancsnoka volt, és 1914. október 7-én november elsejei hatállyal táborszernaggyá léptették elő. Már szeptember óta, a limanovai csata alatt a k. u. k. XI. hadtest vezénylő tábornoka volt. 1915 márciusában Ignaz Edler von Korda alakulata is irányítása alá került, így végül az ún. „Ljubičić-csapat” parancsnoka lett.[5][6] 1916. augusztusban k. u. k. táborszernagyi rendfokozattal rendelkezési állományba vonult vissza.[7]
Ljubičićot 1916. augusztus 8-án Ferenc József császár saját kezével írt levélben osztrák örökös bárói ranggal ruházta fel, amelynek alapján a címert és a megfelelő diplomát augusztus 24-én Bécsben adták ki.[7] Megkapta, többek között, a Osztrák Császári Vaskorona-rend III. osztályát, a Katonai Érdemkeresztet, a Katonai Jubileumi Keresztet, valamint övé lett a Jubileumi Udvari Emlékérem.[8]
Nyolcvanadik születésnapja előtt negyven nappal, Bécsben hunyt el. 1935. augusztus 20-án a Neustifter Friedhofban temették el, a római katolikus vallás szertartásai szerint.
Családja
[szerkesztés]Felesége, Hlavács Ida két fiú és két leánygyermekkel ajándékozta meg. Egyik fia, Ljubičić Gusztáv (1901 k.–1954. augusztus 5.) a kommunista diktatúra áldozata az Új köztemető 301-es parcella hetedik sorában nyugszik.[9] Unokája, Ljubičić Sándor mérnök (1921–2016) volt a Magyar Autóklub keretein belül a gokartsport egyik megteremtője, 1961-ben. Nemzetközi autósversenyek és a Sárga Angyalok segélyszolgálat egyik megszervezője, szakíró.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.oesta.gv.at/DocView.axd?. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 8.)
- ↑ Arno Kerschbaumer, Nobilitierungen unter der Regentschaft Kaiser Franz Joseph I. / Nemesítések I. Ferenc József császár/király uralkodása alatt (1914–1916). Graz, 2017 ISBN 978-3-9504153-2-2 267–269. o.
- ↑ Hof- und Staats-Handbuch der Österreichisch-Ungarischen Monarchie … - Band 33, K.K. Hof- und Staatsdruckerei, 1907, 94. és 287. o.
- ↑ Erwein Lobkowicz: „Erinnerungen an die Monarchie“, Verlag Amalthea, 1989, 171-179. o.
- ↑ Pál Arató (S.J.): „Politische Dokumente zu Kaiser und König Karl I. (IV.) aus internationalen Archiven“, 2. kötet, Verlag Böhlau, 2004, Nr. 3
- ↑ Edmund Glaise von Horstenau, Maximilian Ehnl, Edwin Sacken (Freiherr von.): „Österreich-Ungarns letzter Krieg, 1914-1918“, 3. kötet, Verlag der Militärwissenschaftlichen Mitteilungen, 1930, 150. o.
- ↑ a b Arno Kerschbaumer, Nobilitierungen unter der Regentschaft Kaiser Franz Joseph I. / I. Ferenc József király (1914–1916). Graz, 2017 ISBN 978-3-9504153-2-2 267-269. o.
- ↑ Schematismus der K. K. Landwehr und der K. K. Gendarmerie der im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder, Bécs, 1910, 131. o.
- ↑ archive-hu.com. [2018. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 5.)
- ↑ Gokart történelem
Irodalom
[szerkesztés]- Erwein Lobkowicz: „Erinnerungen an die Monarchie“, Verlag Amalthea, 1989
További információk
[szerkesztés]- A táborszernagy rövid karrierje
- Ljubičić a Habsburg-tábornokok listáján Archiválva 2017. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Sírja Bécsben
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Stephan von Ljubičić című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.