Spironolakton
Spironolakton | |||
IUPAC-név | |||
7α-acetiltio-3-oxo-17α-pregn-4-én-21,17-karbolakton vagy (1′ S,2R,2′R,9′R,10′R,11′S,15′S)-9′-(acetilszulfanil)-2′,15′-dimetilspiro[oxolán-2,14′-tetraciklo[8.7.0.02,7.011,15]heptadekán]-6′-én-5,5′-dion | |||
Más nevek | Aldactone Spirotone Spirolactone | ||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 52-01-7 | ||
PubChem | 5833 | ||
ChemSpider | 5628 | ||
DrugBank | APRD01234 | ||
ATC kód | C03DA01 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C24H32O4S | ||
Moláris tömeg | 416,574 g/mol | ||
Farmakokinetikai adatok | |||
Metabolizmus | máj | ||
Biológiai felezési idő |
10 perc | ||
Kiválasztás | vizelet, epe | ||
Terápiás előírások | |||
Jogi státusz | POM (UK) | ||
Terhességi kategória | C (US) | ||
B3 (AU) | |||
Alkalmazás | orális |
A spironolakton (INN: spironolactone) egy mineralokortikoidreceptor antagonista vizelethajtó gyógyszer (diuretikum), melyet vérnyomáscsökkentőként is alkalmaznak.
Gyógyszerhatás
[szerkesztés]A spironolakton farmakológiai antagonistája a mineralokortikoidreceptornak, így gátolja az aldoszteron-függő Na+-K+ pumpát a vese disztális tubulusaiban (PDR), azaz gátolja az aldoszteron víz- és Na+ visszatartó, valamint K+ kiválasztó hatását. Az aldoszteron-antagonista hatás nem csupán a Na+ és Cl- kiválasztás növelésében és a K+ kiválasztás csökkenésében mutatkozik meg, hanem a vizeletbe történő H+ kiválasztás gátlásában is. A klorid kiválasztása csak kismértékben, a bikarbonáté jelentősen növekszik, ami a vizelet pH-értékének emelkedéséhez vezethet. A spironolakton nincs hatással a vese egyéb tubuláris transzport-mechanizmusaira, illetve nem gátolja a karboanhidrázt. Diuretikus hatásából következően a spironolakton vérnyomáscsökkentő hatással is rendelkezik. Emellett hatással van a myocardium és az érrendszer aldoszteron-függő reakcióira is. Mivel a spironolakton specifikus aldoszteron-antagonista, terápiásan felhasználható az elsődleges hiperaldoszteronizmus és következményei (krónikus szívelégtelenség, ödémák, magas vérnyomás, nephrotikus szindróma) kezelésére is. Mindezeken túl a spironolaktonnak antiandrogén hatásai is vannak (valószínűleg egyrészt a tesztoszteron-bioszintézisben kulcsszerepet játszó szteroid-17-monooxigenáz enzim gátlásával, másrészt dihidro-tesztoszteron citoplazmatikus receptorához való kompetitív kötődéssel, így a dihidro-tesztoszteron hatásának csökkentésével). A spironolaktonnal kapcsolatban megfigyelt mellékhatások egy része (pl. gynecomastia) ezen élettani hatásból következik.
Készítmények
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sigma-Aldrich
- ↑ Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (magyar nyelven). Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet. (Hozzáférés: 2022. szeptember 17.)
Források
[szerkesztés]- Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1967. 1 kötet., 103–104. o. Aldacton címszó alatt
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 4 kötet., 253. o. ISBN 963-10-3269-8
- Gyógyszerészi kémia. Szerkesztette: Fülöp Ferenc, Noszál Béla, Szász György, Takácsné Novák Krisztina. Budapest: Semmelweis Kiadó. 2010. 498–500. o. ISBN 978 963 9879 56 0