Spanyol személyes névmás

A spanyol személyes névmásoknak (pronombres personales) van neme (género), száma (número) és esete (caso), ezeken belül csoportosíthatóak hangsúlyosság (tonicidad), valamint reflexivitás–reciprocitás (reflexividad–reciprocidad) szerint.

A személyes névmások összefoglalva az alábbi táblázatban láthatóak (h. = hímnemű, n. = nőnemű, s. = semlegesnemű):

Szám, személy	Eset
	Alanyeset			Tárgyeset			Részes eset			Elöljárós eset
	h.	n.	s.	h.	n.	s.	h.	n.	s.	h.	n.	s.
E/1.	yo		—	me		—	me		—	mí conmigo		—
E/2.	tú / vos		—	te		—	te		—	ti / vos contigo		—
E/3.	él usted	ella usted	ello	lo se	la se	lo se	le se			él usted sí consigo	ella usted sí consigo	ello sí consigo
T/1.	nosotros	nosotras	—	nos		—	nos		—	nosotros	nosotras	—
T/2.	vosotros	vosotras	—	os		—	os		—	vosotros	vosotras	—
T/3.	ellos ustedes	ellas ustedes	—	los se	las se	—	les se		—	ellos ustedes sí consigo	ellas ustedes sí consigo	—

A T/2. személyű névmásokat (vosotros, vosotras, os) csak Spanyolországban használják. Latin-Amerikában helyettük az alaktanilag T/3. személyű ustedes (és a hozzá tartozó alakok) vették fel a ’ti’ jelentést is.

A személyes névmások csoportosítása

Nem szerint

A személyes névmás a spanyolban lehet hímnemű (masculino), nőnemű (femenino) és semlegesnemű (neutro).

• Hímnemű személyes névmások: él, ellos, nosotros, vosotros, los.
• Nőnemű személyes névmások: ella, ellas, nosotras, vosotras, la, las.
• Semlegesnemű személyes névmás: ello.
• Hím- és nőnemben azonos személyes névmások: yo, tú, vos, usted, ustedes, me, te, nos, os, les, mí, ti, conmigo, contigo.
• Hím- és semlegesnemben azonos személyes névmás: lo.
• Hím-, nő- és semlegesnemben azonos (nembeli megkülönböztetés nélküli) személyes névmások: se, le, sí, consigo.

Szám szerint

Szám szerint megkülönböztetünk egyes számú, illetve többes számú, valamint számban nem megkülönböztetett személyes névmásokat.

• Egyes számú személyes névmások: yo, me, mí, tú, vos, te, ti, usted, él, ella, ello, lo, la, le, conmigo, contigo.
• Többes számú személyes névmások: nosotros, nosotras, nos, vosotros, vosotras, ustedes, os, ellos, ellas, los, las, les.
• Számbeli megkülönböztetés nélküli (egyes és többes számban azonos) személyes névmások: se, sí, consigo.

A tú és a vos használata közötti különbségekről lásd: Voseo, illetve Spanyol nyelvjárások.

Eset szerint

A spanyol személyes névmásoknak négy esete van: alanyeset (caso nominativo vagy recto), elöljárós eset (caso preposicional vagy oblicuo), tárgyeset (caso acusativo) és részes eset (caso dativo).

• Alanyesetű személyes névmások: yo, tú.
• Elöljárós esetű személyes névmások: mí, ti, sí, conmigo, contigo, consigo.
• Tárgyesetű személyes névmások: lo, la, los, las.
• Részes esetű személyes névmások: le, les.
• Tárgy- és részes esetben azonos személyes névmások: me, te, se, nos, os.
• Alany- és elöljárós esetben azonos (specifikus esetmegkülönböztetés nélküli) személyes névmások: nosotros, nosotras, vosotros, vosotras, usted, ustedes, vos, él, ella, ello, ellos, ellas.

A según ’szerint’, valamint az entre ’között’ elöljárók – az entre sí ’maguk~egymás között’ kivételével – alanyesetet vonzanak: según yo ’szerintem’, entre tú y yo ’te és én köztem’.

Leísmo, laísmo és loísmo

A harmadik személyű névmások tárgy- és részes esete között olykor elmosódnak a határok. Spanyolországban hímnemben, személyeknél a részes esetű le, les névmásokat használják tárgyesetben is; a jelenség neve leísmo, és teljes mértékben elfogadott. Létezik még ezen kívül az ún. leísmo de cortesía, vagyis az „udvarias le-zés”, amely az egész nyelvterületen elterjedt. Ennek lényege, hogy az ’Ön, Önök’ jelentésű usted, ustedes névmásokkal tárgyesetben az alaktanilag részes esetű le, les névmásokat használják: pl. A usted le quiero ’Szeretem Önt’.

Amikor a tárgyesetű la, las névmásokat használják részes esetben nőnemben, a laísmo jelenségéről beszélünk. Ez nyelvjárási sajátosság, és főleg Kasztíliában terjedt el. Az ezzel analóg loísmo, azaz a tárgyesetű hímnemű lo, los névmások használata részes esetben a le, les helyett, kevésbé elterjedt és erősen népies jellegű.

Hangsúlyosság szerint

A személyes névmások a spanyolban mondattanilag lehetnek hangsúlyosak (tónicos), illetve hangsúlytalanok (átonos). Míg az előbbiek szabad vagy félszabad morfémák, vagyis állhatnak önállóan vagy elöljárószóval a mondatban, addig az utóbbiak csak igével szerepelhetnek, és sorrendjük is szigorúan kötött.

• Hangsúlyos személyes névmások: yo, tú, vos, usted, él, ella, ello, nosotros, nosotras, vosotros, vosotras, ustedes, ellos, ellas, mí, ti, sí, conmigo, contigo, consigo.
• Hangsúlytalan személyes névmások: me, te, se, le, lo, la, nos, os, les, los, las.

Reflexivitás és reciprocitás szerint

A személyes névmások az esetmorfémán kívül lehetnek visszahatóak (reflexivos), illetve – azokon belül – kölcsönösek (recíprocos).

• Inherens módon visszahatóak: se, sí, consigo.
• Reflexivitás megkülönböztetése nélküliek: él, ella, ello, nosotros, nosotras, vosotros, vosotras, ellos, ellas, vos, me, te, nos, os, mí, ti, conmigo, contigo.
• Reflexivitás és reciprocitás megkülönböztetése nélküliek: nos, os, se.

Tehát például a se névmás, azon kívül, hogy tárgy- vagy részes esetű, egyben visszaható is, vagyis jelentése ’(saját) magát/magukat’ vagy ’(saját) magának/maguknak’, illetve többes számban kölcsönös is: ’(ők) egymást’ vagy ’(ők) egymásnak’. (Ez alól kivételt képez a használata tárgyesetű névmással együtt részes esetben, valamint a harmadik személyű szenvedő igealakban.) Hasonlóképpen az elöljárós esetű sí névmás jelentése a határozói szerkezetekben ’saját maga/maguk’.)

Összegzés

A fenti nyelvtani kategóriák alapján tehát minden személyes névmás pontosan definiálható. Ennek megfelelően, például a me névmás a következőképpen határozható meg: hím- és nőnemű, egyes szám első személyű, tárgy- és részes esetű, reflexivitást nem megkülönböztető hangsúlytalan személyes névmás. Ugyanígy, például a sí névmás fogalma: hím-, nő- és semlegesnemű (nemet nem megkülönböztető), egyes és többes számú (számot nem megkülönböztető), harmadik személyű, elöljárós esetű hangsúlyos visszaható névmás.

A hangsúlytalan személyes névmások sorrendje

A spanyolban az igével álló hangsúlytalan személyes névmások kötött morfémák. Sorrendjük szigorú szabályokhoz igazodik, melyektől eltérni nem lehet. A hangsúlytalan személyes névmások vagy az ige előtt helyezkednek el (proclisis), vagy simulószóként az igéhez hátulról tapadnak (enclisis). Az utóbbiak a mai nyelvben már csak a felszólító módú állító alakkal, a főnévi igenévvel, illetve a gerundiummal fordulnak elő; a középkori spanyolban és a klasszikus korszakban még bármely igealakhoz tapadhattak. Sorrendjüket – mindkét esetben – az alábbi szabályok határozzák meg:

• A se névmás, nyelvtani funkciójától függetlenül, mindig az első helyen áll (pl. Se me dijo todo ’Mindent elmondtak [minden elmondatott] nekem’).
• A többi névmás a „2. → 1. → 3. személy-szabály” szerint követi egymást, azaz a második személyű névmás mindig megelőzi az első személyűt, az első személyű mindig megelőzi a harmadik személyűt (pl. No te me lo cases ’Ne házasodj össze vele nekem’; Se me lo llevó la trampa ’Elvitte tőlem [azt/őt] a csapda’).
• A részes esetű névmás mindig megelőzi a tárgyesetűt, kivétel, ha egyikük sem tér el a két esetben (pl. Te [részes eset] la [tárgyeset] presentarán en la fiesta ’Be fogják mutatni őt [nőnem] neked a bulin’; viszont: Te [tárgyeset] me [részes eset] devolvieron ’Visszaadtak téged nekem’).
• A visszaható névmás megelőzi a nem visszahatót (pl. Te me entregaste ’Átadtad magad nekem’).
• Tárgyesetű névmásokkal a részes esetűek a se alakot veszik fel (pl. Se lo dije ’Elmondtam neki(k) azt’; díselo ’mondd el neki(k) azt’).

Mint a fentiek elemzéséből kiderül, a névmások sorrendjét valójában nem esetük és funkciójuk, hanem alakjuk határozza meg, így a fenti szabályok csupán az értelmezésükhöz adnak segítséget. Összefoglalva, a hangsúlytalan névmások sorrendje a következőképpen alakul:

Szám		Személy
			2.	→	1.	→	3.
egyes többes	se	→	te os	→	me nos	→	lo / la / le los / las / les

Duplikáció

Amennyiben a mondatban vagy kifejezésben a hangsúlyos személyes névmás az a elöljáróval – tehát tárgy- vagy részes esetben – szerepel, a tárgy-, illetve részes esetű hangsúlytalan névmás használata is kötelező: le digo a él ’megmondom neki’, la quiero a ella ’őt szeretem’, a ti te perdono ’neked megbocsátok’.

A személyes névmások eredete

A spanyol személyes névmások – a harmadik személy kivételével – a latin személyes névmások nominativusi, accusativusi, illetve dativusi alakjaiból származnak, azonban az egyes alakok mai funkciója nem mindig esik egybe az eredetivel. Így például a yo (< egō; egy rövidült, közös újlatin *ĕo alakon keresztül), tú (< tū) és a vos (< vōs) latin nominativusból, a me (< mē), te (< tē), se (< sē), nos (< nōs), os (< vōs) accusativusból származnak, viszont az utóbbiak a spanyolban felvették a dativus funkcióját is. Ugyanakkor a spanyolban elöljárós esetű – határozói szerepű – mí (< mihi), ti (< tibi), sí (< sibi) latin dativusi (részeshatározói) alakból származik. Az alany- és elöljárós esetű nosotros, nosotras, illetve vosotros, vosotras névmások a latin alanyesetű nōs és vōs névmások otros, otras (< alteros, alteras), ’mások’ melléknévvel megerősített formái (ennek magyarázata, hogy a nōs és vōs névmásokat egyes számú jelentésben is használták „királyi többesként”, így a ’mi’ és ’ti’ többes számú jelentést a ’mások’ szócskával egyértelműsítették).

A harmadik személyű névmások a latin mutató névmás megfelelő eseteit viszik tovább a spanyolban is, a többes számú alanyeset (ellos, ellas) kivételével, amely latin tárgyesetből származik. Így az él (< ille), ella (< illa), ello (< illud) a mutató névmás nominativusából, a lo (< illum, h. és illud, s.), la (< illam), los (< illōs), las (< illas) az accusativusból, a le (< illi), les (< illīs) pedig a dativusból származnak. Az usted, ustedes (’Ön~maga’, ’Önök~maguk’) belső keletkezésű alak, amely a vuestra merced (’kegyelmed’) összevonásából és leegyszerűsödéséből jött létre.

A conmigo, contigo, consigo a latin cum elöljáró és a mēcum (’velem, magammal’), tēcum (’veled, magaddal’), sēcum (’saját magával, magukkal’) összevonásából származnak, vagyis etimológiailag redundáns alakok, mivel duplán is tartalmazzák a ’-val, -vel’ jelentésű latin elöljárószót. Bár ezeket az alakokat nyelvtani hagyomány miatt a személyes névmásokhoz sorolják, szigorú értelemben véve nem azok, hanem elöljáróval összevont formák.

Jelentések táblázata

Az alábbi táblázatban a személyes névmások alakjainak értelmezése látható.

Névmás	Eredet	Jelentés
yo	< *ieo < vulg. *ĔO < lat. EGŌ	’én’ (alanyként)
me	< MĒ	1. ’engem’, ’magamat’ 2. ’nekem’, ’magamnak’
mí	< vulg. MĪ < MIHI	’én’ (elöljáróval)
conmigo	< CUM+MĒCUM	’velem’, ’magammal’
tú	< TŪ	’te’ (alanyként)
vos	< VŌS	’te’ (alanyként és elöljáróval is)
te	< TĒ	1. ’téged’, ’magadat’ 2. ’neked’, ’magadnak’
ti	< TIBI	’te’ (elöljáróval)
contigo	< CUM+TĒCUM	’veled’, ’magaddal’
él, ella, ello	< ĬLLE, ĬLLA, ĬLLUD	’ő, az’ (alanyként és elöljáróval is)
usted	< vusted < vuestra merced	’Ön, maga’ (alanyként és elöljáróval is)
lo, la, lo	< ĬLLUM, ĬLLAM, ĬLLUD	’őt, azt, Önt’
le	< ĬLLI	’neki, önnek’, (bizonyos igékkel) ’tőle, Öntől’
se	< SĒ	1. ’(saját) magát’, ’magukat’ 2. ’(saját) magának’, ’maguknak’. Latin-Amerikában szintén: 3. ’magatokat’, ’ti egymást’ 4. ’magatoknak’, ’ti egymásnak’
sí	< SIBI	1. ’(saját) maga’, ’maguk’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’ti magatok’ (csak elöljáróval)
consigo	< CUM+SĒCUM	1. ’(saját) magával’, ’magukkal’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’veletek’, ’magatokkal’
nosotros, -as	< nos otros, -as < NŌS ALTEROS, -AS	’mi’ (alanyként és elöljáróval is)
nos	< NŌS	1. ’minket’, ’magunkat’, ’mi egymást’ 2. ’nekünk’, ’magunknak’, ’mi egymásnak’
vosotros, -as	< vos otros, -as < VŌS ALTEROS, -AS	Spanyolországban: ’ti’ (alanyként és elöljárószóval is)
os	< VŌS, acc.	Spanyolországban: 1. ’titeket’, ’magatokat’, ’ti egymást’ 2. ’nektek’, ’magatoknak’, ’ti egymásnak’
ellos, ellas	< ĬLLOS, ĬLLAS	’ők, azok’ (alanyként és elöljáróval is)
ustedes	< vuestras mercedes	1. ’Önök, maguk’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’ti’ (alanyként és elöljáróval is)
los, las	< ĬLLOS, ĬLLAS	1. ’őket, azokat, Önöket’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’titeket’
les	< ĬLLIS	1. ’nekik, Önnek’, (bizonyos igékkel) ’tőlük, Öntől’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’nektek~tőletek, Önöknek~Önöktől’

Források

• Nueva gramática de la lengua española, RAE, Espasa, Madrid, 2009, vol. I, pp. 1161–1182. ISBN 978-84-670-3207-9.
• Diccionario de la lengua española (DRAE), RAE, 2001.