Ugrás a tartalomhoz

Sophrony (Szaharov)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sophrony
Születése
1896. szeptember 22.
Moszkva
Halála
1993. július 11. (96 évesen)
Patriarchal Stavropegic Monastery of St. John the Baptist
Tisztelete
EgyházaKonstantinápolyi ortodox egyház
Szentté avatása2019. november 27.
A Wikimédia Commons tartalmaz Sophrony témájú médiaállományokat.

Szent Sophrony (Moszkva, 1896. szeptember 23. – Tolleshunt Knights(wd), Essex, 1993. július 11.[1] ), Sophrony atya néven is ismert, archimandrita és a huszadik század egyik neves aszkéta keresztény szerzetese volt.[2] Szent Silouan athoni tanítványa és életrajzírója, Szent Silouan műveinek összeállítója, valamint a Keresztelő Szent János kolostor alapítója Tolleshunt Knightsban, Essexben. 

A Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus 2019. november 27-én avatta szentté.[3][4][5]

Korai élete

[szerkesztés]

1896. szeptember 23-án Szergej Szemjonovics Szaharov ( oroszul: Серге́й Семёнович Са́харов) ortodox szülőktől született Oroszországban. Nagy családban nőtt fel, négy testvérrel és négy nővérrel. Kisgyermekként magához vette az ima szellemét a dadájától, aki magával vitte a templomba, és egyszerre akár háromnegyed órát is imádkozott.[6][7] Sergei már gyermekkorában azt állította, hogy megtapasztalta a Teremtetlen Fényt, amelyet később úgy ír le, mint a fényként megnyilvánuló Jézus Krisztust.[8] Széles körben olvasott, köztük olyan orosz nagyokat, mint Gogol, Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij és Puskin.

Nagy művészi tehetségének köszönhetően Sakharov 1915 és 1917 között a Művészeti Akadémián, majd 1920 és 1921 között a moszkvai festészeti, szobrászati és építészeti iskolában tanult. A művészetet "kvázi misztikus" eszközként használta, "az örök szépség felfedezésére", "áttörésre a jelen valóságán"...a lét új horizontjaiba."

Sakharov mivel a Moszkvai Iskolában végzett tanulmányai körüli időkben úgy látta, hogy a kereszténység a személyes szeretetet szükségszerűen végesnek tartja, elhagyta az ortodox hitet és az Abszolútomra épülő indiai misztikus vallásokba mélyedt.

1921-ben Sakharov elköltözött Oroszországból: részben azért, hogy Nyugat-Európában folytassa művészi pályafutását, részben pedig azért, mert nem volt marxista. Olaszországi útja után, Berlinbe utazott, majd 1922-ben Párizsban telepedett le.

1922-ben Sakharov Párizsba érkezett, ahol művészeti kiállításai felkeltették a francia média figyelmét. Frusztrálta, hogy a művészet képtelen kifejezni a tisztaságot. Úgy látta, a racionális tudás nem tud választ adni a legnagyobb kérdésre, a halál problémájára. 1924-ben, miután felismerte, hogy Jézus Krisztus Isten szeretetére vonatkozó előírása nem pszichológiai, hanem ontológiai Nagyszombaton visszatért a kereszténységhez. Megtapasztalta a Teremtetlen Fényt és ennek következtében eltávolodott művészetétől. A Szent Szergiusz Ortodox Teológiai Intézet első diákjai között Sakharov is ott volt. Itt Szergiusz Bulgakov atya és Nicholas Berdyaev is tartott előadásokat; mindazonáltal, bár mindkettő hatással volt rá, a velük kapcsolatos problémák miatt (szofiológia és aszkézis ellenesség) befolyásuk nem volt teljes. 1925-ben Sakharov úgy találta, hogy a formális teológiai tanulmányok korlátozottak, elhagyta Párizst és az Athos-hegyre ment.

Szent Silouannal

1926-ban Sakharov megérkezett az Athos-hegyre, belépett a Szent Panteleimon-kolostorba, ahol el szerette volna sajátítani az Istenhez való helyes viszonyulást. 1930-ban Zicha-i Szent Miklós (Velimirovics) diakonussá szentelte. Athoni Szent Silouan tanítványa lett, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rá. Míg Szent Silouan nem követett formális vallási rendszert, teológiája tanító erejű volt, melyet később Sophrony atya rendszerezett. 1932 és 1946 között Sophrony atya David Balfourral levelezett, aki egy katolikus hitről áttért ortodox pap volt. Ezek a levelek feltárják Sophrony atya számos egyházatyáról szóló tudását, mely arra késztette Sophrony atyát, hogy megfogalmazza teológiai gondolatait, és bemutassa a nyugati és a keleti gondolkodás közötti különbségeket. Sophrony atya későbbi gondolatai közül sok az e levelezésben tárgyalt témákból fakad.

1938-ban St Silouan elhunyt (szeptember 24-én). Szent Silouan utasításait követve Sophrony atya elhagyta a kolostort, hogy először Karuliában, majd a Szent Pál kolostor közelében lévő barlangban lakjon. A második világháború Sophrony atya egészségi állapotát megviselte, és az emberiség egymásrautaltságára hívta fel figyelmét. 1941-ben Sophronyt pappá szentelték, és sok más Athoni szerzetes lelki vezetője lett.

1947-ben, nemsokkal a második világháború után, a körülmények arra kényszerítették Sophrony atyát, hogy Párizsba költözzön.Ezek a körülmények a következők lehettek: Szent Silouan műveinek kiadása, teológiai tanulmányainak befejezése, egészségi állapotának romlása, esetleg a görög állampolgárság hiánya. Balfour segített neki útlevelet szerezni. Sophrony a Russian House-ban, egy idősek otthonában telepedett le St Genevieve-des-Bois-ban, ahol a helyi papot segítette, és gyóntató atyaként tevékenykedett. Nagyobb műtéten is átesett gyomorfekélye miatt.

1948-ban Sophrony atya elkészítette a Szent Silouanról szóló első nyomtatásban is megjelenő könyvét. Ebben Sophrony felvázolta Szent Silouan teológiai alapelveit, és sok alapvető fogalmat elmagyarázott (az egész világért való imádságot, az emberiség összekapcsolódásának gondolatát).

1952-ben Sophrony atya elkészítette Szent Silouanról szóló könyvének második kiadását. Ez a könyv nagy hírnevet szerzett mind Szent Silouannak, mind Sophrony atyának, és tartalmazott egy teológiai bevezetést is Szent Silouan műveihez.

Essex, Anglia

[szerkesztés]

1958-ra sok ember kereste Sophrony atya közelségét és a szerzetesi életet. Tolleshunt Knightsban, Essexben, Angliában 1959-ben megalakult a Keresztelő Szent János Közösség Sourozh Anthony (Bloom) metropolita vezetésével. A kolostorban szerzetesek és apácák is vannak.

1973-ban jelent meg Az Athos-hegy szerzetese (Szent Silouan élete) teljesebb fordítása, míg 1975-ben Mount Athosi bölcsesség (Szent Silouan írásai) került nyomtatásba. 1977-ben megjelenik az Élete az enyém. A We Shall See Him As He Is 1985-ben jelent meg, vegyes kritikák mellett: a nyugati olvasók általában élvezték a könyvet, míg az oroszok kritikusabbak voltak.

Halála körüli és utáni események

[szerkesztés]

A kolostort arról tájékoztatták, hogy csak úgy temetkezhet a birtokán, ha egy földalatti kriptát épít; Sophrony atya kijelentette, hogy addig nem fog meghalni, amíg a kripta el nem készül. Aztán, miután közölték a várható befejezés dátumát, 1993. július 12-ét, Sophrony atya azt válaszolta, hogy „készen fog állni”. 1993. július 11-én Szent Sophrony meghalt, temetésére, 14-én a világ minden tájáról érkeztek szerzetesek. Sophrony atya halálakor 25 szerzetes volt a kolostorban, ez a szám azóta csak nő.

Erzsébet anya, a legidősebb apáca nem sokkal ezután, 24-én halt meg. Ez összhangban volt Szent Sophrony szavaival: „ő hal meg először, és Erzsébet anya követi őt."

Az imádságról, amely Szent Sophrony imával kapcsolatos gondolatait tartalmazza (különösen a Jézus imát) posztumusz jelent meg. Később unokaöccse, Nicholas Sakharov is publikált egy átfogó művet Sophrony teológiájáról.[9] Sakharov felhívta a figyelmet Szent Sophrony „értő szív” filozófiájára, melyet szembeállítottak a „hegeli öntudatos gondolkodó elmével”.[9] Sophrony számos orosz gondolkodóra volt hatással.

2019. november 27-én az Ökumenikus Patriarchátus bejelentette Sophrony atya szenté való dicsőítését.

Könyvek

[szerkesztés]

Életrajzi

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Elder Sophrony to be considered for canonization
  2. ↑ Sakharov, Nicholas V.. I Love, Therefore I Am: The Theological Legacy of Archimandrite Sophrony. Crestwood, NY: St Vladimir's Seminary Press, 11. o. (2002. december 11.). ISBN 0881412368 
  3. ↑ Canonization of Elder Ieronymos Simonopetritis and Elder Sophrony of Essex Orthodox Times, 27.11.2019.
  4. ↑ ELDER SOPHRONY OFFICIALLY CANONIZED TOGETHER WITH ELDER IERONYMOS OF SIMONOPETRA Orthodox Christianity, 28.11.2019.
  5. ↑ Canonisation of Elder Sophrony of Essex Archdiocese of Thyateira and Great Britain (undated).
  6. ↑ Biography of Saint Sophrony Sakharov[halott link] Community of St John the Baptist, Essex
  7. ↑ Cf. Archimandrite Sophrony (Sakharov), Letters to His Family (Tolleshunt Knights, Essex: Stavropegic Monastery of St John the Baptist, 2015), p. 24.
  8. ↑ Dussen, D. Gregory Van. Transfiguration and Hope: A Conversation across Time and Space (angol nyelven). Wipf and Stock Publishers (2018. szeptember 17.). ISBN 9781532654558 
  9. ↑ a b Buxhoeveden, Professor Daniel. Science and the Eastern Orthodox Church. Surrey, UK: Ashgate Publishing, Ltd., 5. o. (2011. december 11.). ISBN 9781409405740 

Online források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Sophrony_(Szaharov)”