Szomolnokhuta

	Szomolnokhuta (Smolnícka Huta)
	Szomolnokhuta katolikus temploma
	; Szomolnokhuta zászlaja
	; Szomolnokhuta zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Gölnicbányai
Rang	község
Első írásos említés	1681
Polgármester	Marián Pohly
Irányítószám	055 65
Körzethívószám	053
Forgalmi rendszám	GL
	Népesség
Teljes népesség	485 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	12 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	495 m
Terület	37,33 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 44′ 46″, k. h. 20° 46′ 27″48.746111°N 20.774167°EKoordináták: é. sz. 48° 44′ 46″, k. h. 20° 46′ 27″48.746111°N 20.774167°E
	Szomolnokhuta weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szomolnokhuta témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szomolnokhuta (szlovákul: Smolnícka Huta, németül: Schmölnitze Hütte) falu Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése

Gölnicbányától 22 km-re délnyugatra, a Szomolnok-patak partján.

Története

A mai település környékén már évszázadok óta bányák működtek, ahol főként rézércet bányásztak. 1671-től a terület a Királyi Kamarához tartozott. 1681-ben említik először, nevét a Szomolnok-patakról kapta, amely mellett fekszik. A patak neve a szláv smola (= gyanta) főnévből ered. A Csáky család birtoka volt, lakói bányászok, kohászok voltak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZOMOLNOKI HUTA. Szepes Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara.”^[2]

Önálló községként 1828-óta szerepel az összeírásokban, akkor 189 házában 1368 lakos élt. A falunak fémfeldolgozáshoz szükséges ipara volt, hámorai működtek, ahol rezet, ólmot, higanyt, ezüstöt dolgoztak fel.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szomolnok-Hutta, Szepes vmegyében, egy részét teszi Szomolnoknak, 1437 kath. lak., s egy paroch. templommal.”^[3]

A hámorok helyett 1863-ban nagyolvasztót építettek. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 1189-en, többségében németek lakták, jelentős szlovák és magyar kisebbséggel.

2001-ben 508 lakosából 427 szlovák, 41 német volt.

2011-ben 466 lakosából 413 szlovák, 22 német és 18 cigány.

Nevezetességei

Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt temploma neoromán stílusban épült 1751-ben. Tornyát 1924-ben átépítették.

További információk

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Szomolnokhuta témájú médiaállományokat.

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. május 17.)
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. május 17.)

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]

Sablon:Gölnicbányai járás m v sz A Gölnicbányai járás települései
Gölnicbánya (Gelnica)
Dénes (Úhorná) · Görögfalu (Závadka) · Gyónfalva (Hrišovce) · Henclófalva (Henclová) · Jekelfalva (Jaklovce) · Kluknó (Kluknava) · Kojsó (Kojšov) · Margitfalva (Margecany) · Merény (Nálepkovo) · Nagykuncfalva (Helcmanovce) · Nagysolymár (Veľký Folkmar) · Óvíz (Stará Voda) · Prakfalva (Prakovce) · Rihnó (Richnava) · Svedlér (Švedlár) · Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom) · Szomolnok (Smolník) · Szomolnokhuta (Smolnícka Huta) · Zakárfalva (Žakarovce)