Smokvica Vela
| Smokvica Vela | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Rogoznica |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Adriai-tenger |
| Terület | 0,173 km² |
| Hosszúság | 0,74 km |
| Szélesség | 0,28 km |
| Tengerszint feletti magasság | 44,2 m |
| Időzóna | CET (UTC+1) |
| Elhelyezkedése | |
 Smokvica Vela
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 43° 30′ 47″, k. h. 15° 56′ 28″43.513189°N 15.941139°EKoordináták: é. sz. 43° 30′ 47″, k. h. 15° 56′ 28″43.513189°N 15.941139°E | |
Smokvica Vela (olaszul Smoquizza Grande), másként Velika Smokvica Horvátországhoz tartozó kis sziget az Adriai-tengerben, Trautól 25 km-re nyugatra, Rogoznicától 3 km-re délnyugatra, kb. 650 m-re délnyugatra a szárazföldtől. Közigazgatásilag Rogoznica községhez (járáshoz) tartozik. Közeli település még tőle keletre Ražanj és Stivašnica. A B betű alakú szigettől északra kb. 260 m-re található Mala Smokvica aprócska szigete.
A szigetnek állandó lakossága nincs, csak luxusingatlanok, sportpályák és éttermek, valamint néhány volt katonai objektum található rajta.
Története
[szerkesztés]Az első épületet 1932-ben építették a szigeten. A jugoszláv időkben a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) használta a szigetet, ezért el volt zárva és a helyiek csak „51-es körzetnek” hívták. Nehézfegyverek és tengeralattjárók elleni hidroakusztikus mérőbóják állomása volt itt.[1] A horvát Védelmi Minisztérium 1995-ben átadta Rogoznica községnek (járásnak), amely azután Ante Lušić Grafoplast nevű cégének adta koncesszióba 30 évre. A Grafoplast vállalta, hogy kiépíti az infrastruktúrát, épületeket húz fel és hasznosítja a szigetet. A 2000-es években szemet vetett rá Ivica Todorić horvát üzletember, milliárdos, az Agrokor nevű legnagyobb horvát magántulajdonú, élelmiszeriparral és kiskereskedelemmel foglalkozó cégcsoport tulajdonosa, de nem tudta megszerezni, ezért 2006-ban megvette az egész Grafoplastot. Amikor 2017-ben az Agrokor botrányos körülmények között majdnem csődbe ment,[2] a Grafoplast Lušićhoz került vissza, mivel Todorić attól félt, hogy az állam zárolja a vagyonát. Végül a sziget mégis a horvát államé lett, amely meghirdette a használati jogot. 2018-ban Csányi Sándor bankár, az MLSZ elnöke cégein keresztül 30 évre bérbe vette a szigetet a horvát államtól évi 6 millió kunáért (kb. 260 millió forint).[3] 2019 augusztusában Csányi vendégeként Orbán Viktor magyar miniszterelnök itt töltötte éves szabadságát.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kako je Todorić dobio otok za ljetovanje daleko od javnosti – Express.hr, 2017. április 6. (horvátul)
- ↑ Agrokor-ügy: megérkezett Horvátországba a britek által kiadott volt cégtulajdonos – Napi.hu, 2018. november 7.
- ↑ Horvát szigetet vehet bérbe 30 évre az OTP egyik ingatlanalapja – 24.hu, 2018. július 20.
- ↑ Horvát lapok szerint Csányiék magánszigetén is járhatott Orbán – Index, 2019. szeptember 4.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- 'Todorićev otok' iznajmljen Mađarima za 183 milijuna kuna – Tportal.hr, 2018. július 20. (horvátul) – A galériában képek a szigetről
