Sivatagi pacsirta

Sivatagi pacsirta
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Pacsirtafélék (Alaudidae);
Nem:	Ammomanes;
Faj:	A. deserti;
Tudományos név
	Ammomanes deserti; (Lichtenstein, 1823)
Szinonimák
	Alauda deserti
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sivatagi pacsirta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi pacsirta témájú médiaállományokat és Sivatagi pacsirta témájú kategóriát.

A sivatagi pacsirta (Ammomanes deserti) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Martin Hinrich Carl Lichtenstein német ornitológus írta le 1823-ban, az Alauda nembe Alauda deserti néven.^[3]

Alfajai

Ammomanes deserti payni (Hartert, 1924) – Marokkó, délnyugat-Algéria;
Ammomanes deserti algeriensis (Sharpe, 1890) – észak-Algéria, Tunézia, északnyugat-Líbia;
Ammomanes deserti mya (Hartert, 1912) – közép-Algéria;
Ammomanes deserti geyri (Hartert, 1924) – Mauritánia, dél-Algéria, északnyugat-Niger;
Ammomanes deserti whitakeri (Hartert, 1911) – délkelet-Algéria, délnyugat-Líbia, északnyugat-Csád;
Ammomanes deserti kollmanspergeri (Niethammer, 1955) – északkelet-Csád, nyugat-Szudán;
Ammomanes deserti isabellina (Temminck, 1823) – észak-Egyiptom, dél- és kelet-Izrael, dél-Jordánia, északnyugat-Szaúd-Arábia, dél-Irak;
Ammomanes deserti deserti (M. H. K. Lichtenstein, 1823) – kelet-Egyiptom, kelet-Szudán;
Ammomanes deserti erythrochroa (Reichenow, 1904) – nyugat-Csád, észak-Szudán;
Ammomanes deserti samharensis (Shelley, 1902) – kelet-Szudán, Eritrea, kelet-Szaúd-Arábia;
Ammomanes deserti assabensis (Salvadori, 1902) – Etiópia, északnyugat-Szomália;
Ammomanes deserti akeleyi (Elliot, 1897) – észak-Szomália;
Ammomanes deserti coxi (Meinertzhagen, 1923) – dél-Törökország, Szíria, észak-Irak;
Ammomanes deserti annae (Meinertzhagen, 1923) – Jordánia;
Ammomanes deserti azizi (Ticehurst & Cheesman, 1924) – északkelet-Szaúd-Arábia;
Ammomanes deserti saturata (Ogilvie-Grant, 1900) – Jemen;
Ammomanes deserti insularis (Ripley, 1951) – Bahrein;
Ammomanes deserti taimuri (Meyer de Schauensee & Ripley, 1953) – Omán;
Ammomanes deserti cheesmani (Meinertzhagen, 1923) – kelet-Irak, nyugat-Irán;
Ammomanes deserti darica (Koelz, 1951) – délnyugat-Irán;
Ammomanes deserti parvirostris (Hartert, 1890) – nyugat-Türkmenisztán;
Ammomanes deserti orientalis (Zarudny & Loudon, 1904) – északkelet-Irán, dél-Türkmenisztán, dél-Üzbegisztán, dél-Tádzsikisztán, észak-Afganisztán;
Ammomanes deserti iranica (Zarudny, 1911) – kelet-Irán, délnyugat-Afganisztán, nyugat-Pakisztán;
Ammomanes deserti phoenicuroides (Blyth, 1853) – délkelet-Afganisztán, kelet-Pakisztán, északnyugat-India.

Előfordulása

Észak- és Északkelet-Afrika legnagyobb részén, valamint Nyugat-Ázsia és Közép-India területein honos. Kóborlásai során Dél-Európába is elvetődik.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint szubtrópusi és trópusi cserjések és forró sivatagok, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 17 centiméter, testtömege 20-30 gramm.^[5] Tollazata fölül szürkés fahéjbarna, farcsíkja rozsdás vörhenyes, alól fakó barnásfehér. Fültájéka, begye, oldala, alsó fark és alsó szárnyfedői halovány, vörhenyes sárgásbarnák. Evező- és farktollai olajbarnák, az előbbiek külső szegélye rozsdás fahéjvörhenyes, a két szélső farktoll a vége kivételével rozsdás fakósárgásbarna. Szeme barna, csőre szarubarnás, a lába sötétbarna.

Életmódja

Igen gyors futó, ügyes és fürge repülő, bár repülése kissé lebegő. Rendes hívogatója olyan mélabús, hogy szinte észre se vesszük, hogy voltaképpen milyen kellemes hang.

Szaporodása

Elterjedésének északi részein márciustól májusig, a déli részein februártól áprilisig, Szomáliában áprilistól júniusig költ, általában évente kétszer. Monogám. Fészekalja 3-4 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. június 18.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]