Sisu SA–150
| Sisu SA–150 és SA–151 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Oy Sisu-Auto Ab |
| Gyártás helye | Hämeenlinna és Karis, Finnország |
| Gyártás éve | 1982–1991 |
| Kategória | terepjáró tehergépkocsi |
| Tervező | Seppo Kokkola, Kari Lindholm, Veli Vallinoja, Uoti Hartikainen, Kalevi Kakko[1] |
| A(z) SA–150 és SA–151 modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 6 760 mm |
| Szélesség | 2 480 mm |
| Magasság | 3 100 mm |
| Tömeg | 7 600 kg[2] |
| Tengelytáv | 3 850 mm |
| Üzemanyag | dízel |
| Üzemanyagtartály | 225 l |
| Teljesítmény | |
| Motor | Valmet 611 CSBA, 6,6-l. |
| Váltó | 6 sebességes manuális (ZF) kétfokozatú fordulatszámcsökkentővel |
| Teljesítmény | 150 kW[3] |
| Max. nyomaték | 680 Nm |
| Max. sebesség | 100 km/h |
| Előző | Sisu A-45 |
| Kapcsolódó modellek | |
| Sisu SA–240 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sisu SA–150 és SA–151 témájú médiaállományokat. | |
A Sisu SA–150 közepes méretű, kéttengelyes terepjáró tehergépkocsit a finn Sisu-Auto nehézgépjármű-gyártó cég gyártotta 1982-től 1991-ig. A 6400 kg szállítókapacitású négykerékmeghajtású típust nehéz lövegek vontatására fejlesztették ki a finn védelmi erők számára.[1]
Tervezés
[szerkesztés]Az A–45 Sisu által szerzett tapasztalatok, és az új, nehezebb lövegek miatt szükségessé vált erősebb jármű kifejlesztése a finn honvédelem számára, a Sisu-Auto ezért elkezdte egy teljesen új, közepes méretű terepjáró teherautó kifejlesztését.[4]
Tervezése 1978-ban[2] kezdődött a Sisu-Auto központi irodájában, amely Helsinkiben, a Fleming utcában található. A projektvezető a cég főmérnöke, Seppo Kokkola volt. A tervezőcsapat többi tagja: Kari Lindholm, Veli Vallinoja, Uoti Hartikainen és Kalevi Kakko volt, valamennyien a Sisu-Auto jelentősebb mérnöke. A kiindulási alap a NATO-kompatibilitás volt, ami megjelenik például a jármű kinézetében és a gumiabroncsok méretében, ami az általános 14.00-20.[1] Az első prototípus építése 1979 novemberében kezdődött, az első tesztvezetés pedig a következő év februárjában volt. Áprilisban a prototípust Rovajärvibe vitték csapatpróbára, majd ősszel kezdetét vette a féléves tesztfolyamat,[4] melyen a jármű kiállta a próbát.[2]
A prototípus az SA–140 jelzést kapta, egy 140 kW teljesítményű, turbófeltöltéses Valmet 611 motor hajtotta. A végsebessége 100 km/h és a legnagyobb áttétel végsebessége 1,6 km/h. A jármű nagyobb és erősebb lett, mint az A–45 bár a saját tömege közel azonos vele.[4]
Az A–45 fejlesztésének kezdeti szakaszában beceneve a „Proto-Sisu” volt. Az elnevezést a finn hadsereg tisztjeitől kapta és prototípus mivoltára utal. Nyilvánvaló, hogy az ilyen nem hivatalos elnevezést a Sisu-Auto nem vette át, hanem a Masi névvel illették, amely a Maasto-Sisu (terep sisu) kifejezésből ered.[4] Masi egyébként a Beetle Bailey finn elnevezése, mely egy katonáról készített mókás képregény karakter.
Gyártás
[szerkesztés]A sorozatgyártott modell erősebb, 150 kW-os motort kapott, ezért nevezték hivatalosan SA–150-nek. A gyártást Sisu-Auto Hämeenlinna-gyárában kezdték 1982-ben[1] és októberben átadtak 10 járművet a finn hadseregnek. A következő évtől az éves termelés mintegy 60 jármű volt.[4] Szinte minden járművet a Hämeenlinna-gyár készített, két kivétellel mert ezeket a Sisu Karis gyár szállította le.[1]
Műszaki adatok
[szerkesztés]Az SA–150 formailag a Sisu családjegyeket hordozza és sok azokkal közös elemet tartalmaz, különösen szembetűnő a korábbi modellhez, a Pasi XA–180-ashoz való hasonlósága.[2]
Motor
[szerkesztés]A motor vízhűtéses, turbófeltöltős, hathengeres, soros Valmet 611 CSBA típusú, közvetlen befecskendezéses dízel, amelynek 150 kW a teljesítménye,[3] maximális nyomatéka 680 Nm.
Erőátvitel és futómű
[szerkesztés]A motort egy-tárcsás kuplung és hatfokozatú sebességváltó szabályozza. A jármű fel van szerelve kétlépcsős áttétellel azért, hogy meg lehessen duplázni a sebességfokozatok számát. Mindkét tengely merev és hajtott[3] a légfékrendszere S bütykös dobfék.
A felfüggesztést laprugók biztosítják, az első tengelyen hidraulikus lengéscsillapítóval szerelve. A tengelyterhelés egyenletes és ez teszi lehetővé, hogy a jármű nehéz terepen is alkalmazható legyen.[2] A kormányművet szervó is segíti.[3]
Vezetőfülke és kiegészítők
[szerkesztés]
A fülke motor felett helyezkedik el, benne a vezetőn kívül két utasnak van hely.[2] A vezetőülés állítható, a kabin fűtését kétfokozatú ventilátor segíti. A kabin tetejére egy ajtót helyeztek el.[3]
A rakodó térben 26 katonát lehet szállítani a plató oldala nyitható és acél keretre helyezett ponyvával fedhető.[2]
Az elektromos rendszert két darab 24 V-os, egyenként 150 Ah-s akkumulátor táplálja.[2]
A jármű fel van még szerelve egy 8 000 kg-os teherbírású csörlővel, 50 m-nyi drótkötéllel, ezzel szemből és hátulról is lehet terhet vonni.[2]
Az üzemanyagtartály térfogata 225 liter.[3]
Jellemzők
[szerkesztés]A jármű csúcssebessége 100 km/h, hatótávolsága 800 km. Terepjáró képessége jó.[2] A terepszög 42°, az indulási szög 39°. A hasmagasság 0,4 m, a fordulási kör 8,2 m.[3]
Változatok
[szerkesztés]Az SA–150 továbbfejlesztése az SA–151, amelyet 1990 és 1991 között gyártottak. A legfőbb különbség a platóban van, amelyet 100 mm-rel kiszélesítettek.[4]
Használat
[szerkesztés]Az SA–150 fő feladata lövegek vontatása és lőszer szállítása. Nagyobb testvére a háromtengelyes SA–240.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Blomberg, Olli. Yhteissisusta Vanajan ja Sisun kautta Patriaan (finn nyelven). Hämeenlinna: Patria Vehicles Oy, 123–124. o. (2003). ISBN 952-91-5613-8
- ↑ a b c d e f g h i j k www.Military-Today.com – Sisu SA-150 (angol nyelven). ARG. [2011. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 8.)
- ↑ a b c d e f g Jane's Intelligence and Insight – Sisu SA-150 VK (4 x 4) 6500 kg Truck (Finland) (angol nyelven). Jane's Information Group. (Hozzáférés: 2012. június 8.)
- ↑ a b c d e f Mäkipirtti, Markku. Sisu SA-autosarja; Sisu SA-140; Sisu SA-150, Puolustusvoimien moottoriajoneuvot 1960–2000 (finn nyelven). Tampere: Apali Oy, 135–137. o. (2006). ISBN 978-952-5026-50-4
