Sir Isumbras a gázlónál

Sir Isumbras a gázlónál (A Dream of the Past: Sir Isumbras at the Ford)
Művész	John Everett Millais (1857)
Típus	Olaj, vászon
Műfaj	tájképfestészet
Mozgalom	preraffaeliták
Magasság	125,5 cm, 49 in
Szélesség	171,5 cm, 67 in
Múzeum	Lady Lever Art Gallery
Gyűjtemény	Lady Lever Art Gallery
Település	Port Sunlight
Anyag	olajfesték vászon

A Sir Isumbras a gázlónál (eredeti címe A Dream of the Past: Sir Isumbras at the Ford) a brit Sir John Everett Millais festménye, amelyet 1857-ben mutatott be a londoni Királyi Akadémián.

Amikor Millais első alkalommal állította ki a képet, igen vegyes fogadtatást kapott, a kritikusok pedig rengeteg támadást intéztek ellene. Millais pártfogója, John Ruskin egyenesen "katasztrófának" tartotta a festményt. Frederic Sandys "Rémálom" (The Nightmare) című nyomatában szatirizálta a képet, amely magát Millaist ábrázolta a lovag helyett, a gyerekek helyébe pedig preraffaelita kollégái, Dante Gabriel Rossetti és William Holman Hunt kerültek, a ló helyett szamáron ültek, amelyet Ruskin nevének kezdőbetűivel bélyegeztek meg.

Téma

A kép egy középkori páncélba öltözött lovagot ábrázol, aki két parasztgyereknek segít átkelni a gázlónál. A két gyerek jól meg van rakodva fával, amit téli tüzelőnek gyűjtöttek. Bár a kép címe a hasonló című, 14. századi középkori költeményre utal, abban nem szerepel ilyen jelenet. Azonban Millais egyik barátja, Tom Taylor költő az eredeti költemény stílusában írt egy versszakot, amely a képen ábrázolt jelenetet írta le.

Az eredeti költeményben Sir Isumbras egy arrogáns lovag, akit azonban számos szerencsétlenség ér. A történet részben Jób könyvére, részben Szent Eustachius életén alapul. Millais képe már az öreg, szerény Isumbrast ábrázolja, a költeményben leírt események után. Frederic George Stephens (korabeli műkritikus és Millais barátja) így írta le a képet:

Sir Isumbras a gázlónál a témája a képnek, melyet Millais 1857. évi munkásságát koronázza meg. A kép egy örge lovagot ábrázol, aranyló páncélzatban, aki már túl van élete legfontosabb eseményein - háborún, győzelmen, zsákmányon, gazdagságon és büszkeségen. Bár megöregedett és a háború megviselte, szemében továbbra is ott csillog az emberi lét dicsősége, és mégis odáig alázta csodálatos büszkeségét, hogy - igazi lovagként - két kis gyermeken segítsen, és átvigye őket a gázlónál lova nyergében, a favágók kis gyermekeit. A harcos arca egyike azoknak a képi győzelmeknek, amelyek sikerüket nem kevesebnek, mint az igazi inspirációnak köszönhetik. A nap éppen lenyugszik a folyó partjánál kezdődő erdő mögött, és dicsőséges dekadenciájában szimbolizálja a harcos lassanként elfogyó életét.

A lovagiasság, a lovagi erények akkoriban kedvelt témát adtak, maga Ruskin és más korabeli irók is tárgyalták a témát. Ide vág a "Good King Wenceslas" című karácsonyi dal, amely szintén ebben az időben (1853-ban) született és a Sir Isumbrashoz hasonlóan egy hatalmas lovagról szól, aki fát gyűjtő parasztokon segített. Millais egy másik forrása Albrecht Dürer rézkarca, A Lovag, a Halál és az Ördög lehetett.

Millais a lovat túlságosan nagynak festette meg a lovaghoz és a gyerekekhez képest, és ezért számos kritikát kapott. A hatalmas fekete lovon szinte lebegnek a színes alakok, mintha valaki kivágta volna azokat és úgy ragaszotta volna be a képbe. A lovon keresztbe ülő, feltűnően színes ruhát viselő lány tűnik a kép középpontjának, míg a lovag előre, a képből kitekint. Egyedül a szomorú arckifejezésű kisfiú tartja fenn a szemkapcsolatot a nézővel.

The Nightmare (Frederic Sandys).

Az előtér és a háttér közötti távolság, az arckifejezések, a ruhák díszítésének aprólékossága a preraffaeliták stílusára volt jellemző. Azonban a hátteret már korántsem dolgozta ki olyan alaposan Millais, mint korábbi képeit és ez már jelzi eltávolodását a preraffaelita stílustól.

A kép fogadtatása

A kép bemutatása után számos műkritikus támadta Millais: véleményük szerint a ló túlságosan nagy és ronda, a gyerekek arckifejezése pedig eltúlzott volt. Millais korai pártfogója, John Ruskin különösen élesen támadta, amikor kifejtette, hogy Millais milyen alapvető hibát vétett azzal, hogy a kép előterében látható alakokat világosabbnak ábrázolta, mint a háttérben látható dombokat, amelyeket a lemenő nap közvetlenül megvilágít. Ruskin szerint "ez nem csak egy botlás - ez katasztrófa".

A kritikákra válaszul Millais megpróbálta átfesteni a kép egyes részeit, mielőtt továbbküldte egy liverpool-i kiállításra. Az átdolgozott változat már díjat nyert a liverpooli kiállításon. Az 1880-as években Millais újra belenyúlt a képbe, további díszítéseket festett a lószerszámra.

A kép hatása

Korai fogadtatása ellenére a kép jelentős hatást gyakorolt a korabeli festőkre, hiszen kiállítása után számos hasonló témájú kép született. A politikai karikaturisták is előszeretettel használták fel a gyerekeket vivő lovag képét szatirikus ábrázolásaikban, amikor megpróbálták bemutatni egy adott törvényjavaslat elfogadása érdekében összeálló furcsa politikai szövetségeket.

Az Alice Tükörországban meseregényhez John Tenniel készített illusztrációkat, amelyek közül a Fehér Huszár utal vissza Millais Sir Isumbrasára.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az A Dream of the Past: Sir Isumbras at the Ford című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• A Transitional Work: A Dream of the Past — Sir Isumbras at the Ford - Meghan Edwards, English/History of Art 151, Pre-Raphaelites, Aesthetes, and Decadents, Brown University, 2004

Külső hivatkozások

• First Sketch for A Dream of the Past -- Sir Isumbras at the Ford by Sir John Everett Millais
• The Nightmare by Frederick Sandys. Wood engraving. c.1857
• Charles Reade purchases Millais's A Dream of the Past