Sima László
Sima László | |
Élete | |
Született | 1884. augusztus 26. Szentes ![]() |
Elhunyt | 1952. május 14. (67 évesen) Szentes ![]() |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Sima Ferenc |
Házastársa | Donát Eszter (1880–1982) |
Pályafutása | |
Írói álneve | Barázda, Skorpió |
Jellemző műfaj(ok) | újságcikk, regény, történeti munkák, vers, mese |
Fontosabb művei | Szentes város története (I. kötet, folytatása kéziratban) |
![]() | |
Sima László aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sima László témájú médiaállományokat. |
Sima László (Szentes, 1884. augusztus 26. – Szentes, 1952. május 14.) újságíró, lapszerkesztő, történetíró, szülővárosa jeles monográfusa. Két ízben is életre keltette az édesapja, Sima Ferenc által alapított Szentesi Lap című újságot, a korabeli ellenzék legjelentősebb helyi lapját. Fő műve az 1914-ben megjelent Szentes város története alapvető várostörténeti forrásmunka.
Élete
[szerkesztés]Édesapja Sima Ferenc református néptanító, lapkiadó-szerkesztő, országgyűlési képviselő, a helyi 48-as függetlenségi ellenzék vezére, édesanyja Donát Julianna, Donát István földbirtokos lánya. Tizenkét testvére közül csak Juliska húga és ő érték meg a felnőttkort.
Elemi iskoláit szülővárosában, középiskolai tanulmányait Szentesen, Kaposváron és Nagykőrösön végezte. Apja példája nyomán már 14 éves korában megjelentek első cikkei, riportjai a Csongrádmegyei Ellenzékben. 1901-től az Alföldi Ellenzék[1] című helyi lap munkatársa lett.
1903-ban Budapestre költözött, ahol a polgári ellenzéki lapjainál – Magyarország, Egyetértés, Független Magyarország – szerzett újságírói tapasztalatokat.
1906-ban hazatelepült Szentesre, és felelős szerkesztőként újraindította[2] az édesapja által 1872-ben alapított Szentesi Lapot,[3] amelynek kiadása 1899-ben,[4] az ő Amerikába történt kivándorlását[5] megelőzően szűnt meg.
Az újságszerkesztés mellett gyámpénztári könyvelőként, majd városi főszámvevőként dolgozott, illetve regényeket, elbeszéléseket írt, előadásokat tartott, és folyamatosan gyűjtötte a Szentes történetével kapcsolatos forrásokat. 1909-ben írta meg, és közölte folytatásokban[6] a Csongrád vármegye és Szeged című tanulmányát. Ebben a megyeszékhely Szegedre történő telepítése ellen sorakoztat fel érveket, válaszként Czímer Károly: A megyegyűlések vándorlása Csongrád vármegyében című vitairatára (Szeged, 1909).
Ezt követően írta meg fő művét, a Szentes város története című monográfia[7] első kötetét, amely 1914-ben került kinyomtatásra. Ez a kezdetektől 1837-ig, az örökváltsági pótszerződés[8] megkötéséig követi végig a város múltját.
A helytörténeti alapmű folytatása kéziratban maradt, a Szentesi Levéltár[9] őrzi.
Politikai téren is apja nyomdokában járt mint a helyi függetlenségi ellenzék vezéregyénisége. Több cikluson át volt a II. (Kiséri) 48-as Népkör elnöke, 1914 és 1917 között városi képviselő volt. 1916-ban behívták katonának, 1917 őszén került haza.
1918-ban az őszirózsás forradalom során a helyi szociáldemokrata mozgalom egyik legjelentősebb alakja, a Magyarországi Közalkalmazottak Szövetsége szentesi csoportjának elnöke, a Szentesi Nemzeti Tanács ideiglenes végrehajtó bizottsága, majd a Néptanács tagja. A magyarországi Tanácsköztársaság alatt, 1919 márciusától a helyi direktórium elnöke,[10] a városi pénzügyek intézője volt, őt delegálták a járási-, majd a megyei tanácsba.
1919 júliusában az országos sajtódirektórium Kaposvárra rendelte, ahol a Somogyi Munkás című lap szerkesztését végezte. A kommün megdöntését követően elbujdosott, de az év decemberében elfogták. A szegedi Csillag börtönből 1921. augusztus végén amnesztiával szabadult ki.
Ezután saját lapot nem adhatott ki, megélhetését újságírással biztosította. Tíz éven át többnyire név nélküli háttérmunkásként dolgozott az Alföldi Újságnál.[11] A cikkek mellett regényeket, novellákat, verseket és gyermekmeséket is írt. 1931-ben az újonnan induló Szentesi Hírlap munkatársa lett, ahol Barázda és Skorpió álnéven jelentek meg az írásai. Felkészültsége és nagy munkabírása itt is kulcsemberré tette, de 1938-ban politikai okok miatt távoznia kellett lapjától.
Az újságírás kényszerű szünetében tovább folytatta irodalmi munkásságát. 1938-ig 46 regényt írt, melyek témáit elsősorban a szabadságharc idejéből és a betyárvilágból merítette. Ezek mellett kéziratban maradt két meséskönyve és egy verseskötete is. Irodalmi működéséért 1937-ben a Magyar Nemzeti Irodalmi Társaság rendes tagjai sorába választották. Székfoglaló előadását 1939-ben tartotta meg Az ezeresztendős Szentes címen.
1945 januárjában ismét újraindította a Szentesi Lapot,[12] amely a következő évtől a Szociáldemokrata Párt újságjaként jelent meg. A lapszerkesztés mellett a város alkalmazásában állt, főszámvevő, majd gazdasági és pénzügyi tanácsnok lett, és helyettes polgármesterré választották.
1947 szeptemberében idős kora és betegsége miatt nyugalomba vonult, és a lapjának kiadását is megszüntette.[13] 1952. május 14-én hunyt el, sírja nagyhegyi szőlőskertjének közelében a hékédi református temetőben van. Emlékét értékes történeti munkái és a helyi újságok régi évfolyamai őrzik.
Főbb munkái
[szerkesztés]- Szerkesztő: Sima László: Szentesi Lap. e-Könyvtár Szentes, 1906-1919, 1945-1947
- Csongrád vármegye és Szeged (Szentes, 1909). Választanulmány Czímer Károly: A megyegyűlések vándorlása Csongrád vármegyében c. vitairata (Szeged, 1909)
- Szentes város története I. kötet. e-Könyvtár Szentes, 1914
- Szentes város története II. kötet (Gilicze László gépírásos másolata). e-Könyvtár Szentes, 1913
Források
[szerkesztés]- [Elektronikus Könyvtár]: Sima László (1884–1952) lapszerkesztő és helytörténész
- Kis-Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella: Szentes helyismereti kézikönyve – Tanulmányok, 2000
- Labádi Lajos: Szentes első monográfusa – Százhúsz éve született Sima László. Szentesi Élet, 2004. augusztus 27.
- Labádi Lajos: Az első várostörténeti monográfia – Kilencven éve jelent meg. Szentesi Élet, 2004. szeptember 3.
Képgaléria
[szerkesztés]-
Sima Ferenc (1853-1904) lapszerkesztő, országgyűlési képviselő
-
Sima László (1884–1952) igazoló jegye
-
Sima László könyvének címoldala
-
Sima László könyvének kézirata
-
Sima László sírja Szentesen a hékédi református temetőben
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az Alföldi Ellenzék XIII. évfolyamának lapszámai. e-Könyvtár Szentes, 1913
- ↑ Sima László szerk.: Szentesi Lap (újraindítva). e-Könyvtár Szentes, 1906. július 1.
- ↑ Sima Ferenc szerk.: Szentesi Lap (első szám). e-Könyvtár Szentes, 1872. augusztus 11.
- ↑ Sima Ferenc szerk.: Szentesi Lap (utolsó szám). e-Könyvtár Szentes, 1899. június 16.
- ↑ Labádi Lajos: Az országos politika porondján – 150 éve született Sima Ferenc (II.). Szentesi Élet, 2003. november 21.
- ↑ Sima László: Csongrád vármegye és Szeged (első rész). e-Könyvtár Szentes, 1909. május 23.
- ↑ Labádi Lajos: Az első várostörténeti monográfia – Kilencven éve jelent meg. Szentesi Élet, 2004. szeptember 3.
- ↑ A Károlyiak kora és az örökváltság. Szentes helyismereti kézikönyve - Tanulmányok), 2000
- ↑ Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára. [2012. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
- ↑ A proletárdiktatúra. Szentes helyismereti kézikönyve - Tanulmányok), 2000
- ↑ Az Alföldi Újság XXVII/294. lapszáma. e-Könyvtár Szentes, 1927. december 29.
- ↑ Sima László szerk.: Szentesi Lap (újraindítva). e-Könyvtár Szentes, 1945. január 4.
- ↑ Sima László szerk.: Szentesi Lap (utolsó szám). e-Könyvtár Szentes, 1947. szeptember 28.