Sienai Szent Bernardin
| Sienai Szent Bernardin | |
 | |
| El Greco: San Bernardino de Siena | |
| hitvalló | |
| Születése | |
| 1380. szeptember 8. Massa Marittima | |
| Halála | |
| 1444. május 20. (63 évesen) L’Aquila | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Szentté avatása | 1450. május 24. Szentté avatta: V. Miklós pápa |
| Sírhely | Mausoleo di San Bernardino |
| Ünnepnapja | május 20. Római katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sienai Szent Bernardin témájú médiaállományokat. | |
Sienai Szent Bernardin, San Bernardino da Siena, családi név: Bernardino degli Albizzeschi (Massa Marittima, 1380. szeptember 8. – L’Aquila, 1444. május 20.) itáliai ferences szerzetes, római katolikus hitszónok, egyháztanító.[1]
Élete
[szerkesztés]1386-tól Sienában nevelkedett, nemesi családból származott. 1396 és 1399 között jogot tanult. 1398-ban ébredt föl érdeklődése a Szentírás és a teológia iránt. Belépett egy sienai jámbor társaságba (Disciplinati Confraternitatis B. Mariae) és betegeket ápolt. Először ágostonos remete akart lenni, de 1402. szeptember 8-án mindenét szétosztotta a szegények között, és az obszerváns ferences rendi minoriták sienai kolostorába lépett be. 1403-ban tett fogadalmat, első szentmiséjét 1404. szeptember 8-án mondta. Siena közelében, a Caprioli dombon egy kis kolostort épített, elsősorban a ferences teológusokat tanulmányozta. Megválasztották toszkánai vikáriusnak, ezért átköltözött Fiesoléba. 1417-ben Genovában kezdett prédikálni; áldásos hatását hamarosan Észak- és Közép-ltália minden lakója érezte. Olyan sokan tértek meg szavai hatására, hogy a papok nem győzték a gyóntatást. Különösen békeszerző hatása volt nagy, és ehhez Jézus nevének tiszteletével nyerte meg a szíveket.
IHS pajzsával, amelyet prédikációi végén egyik kezével felmutatott, másik kezében Biblia. 1530-ban VII. Kelemen pápa engedélyezte a ferences rendnek, hogy zsolozsmával is tisztelhessék Jézus szent nevét
Észrevette, hogy a sok fegyverrel, zászlóval és pártjelvénnyel szemben neki egyetlen fegyvere van: az üdvözítő Jézus Krisztus. Nevének monogramját (IHS) napsugarakkal körülvett arany betűkkel kis pajzsra írta, amelyet a prédikációja végén felmutatott.[2] Ez a pajzs hamarosan a béke és a testvériség jelévé vált, és házak, templomok, városházák kapuja fölé tették az emberek. Mivel ezzel egy önálló mozgalom vezetőjének tűnt fel, ellenségei három alkalommal (1426-ban V. Márton pápánál; 1431-ben IV. Jenő pápánál; és 1438-ban a bázeli zsinaton) emeltek ellene vádat, de a többszöri kivizsgálás során mindig felmentették, és mindig bebizonyosodott, hogy tanítása tévedésmentes, szándéka feddhetetlen, élete pedig szent. Háromszor akarták püspökké tenni (Sienában, Ferrarában és Urbinóban), de visszautasította. 1430-tól írta teológiai műveit.
1438-1442 között az obszervánsok spirituális és adminisztratív vezetője, vikárius generálisa, ami 240 kolostor irányítását jelentette. Az irányzat reformere és kiszélesítője volt (még mintegy 300 obszerváns kolostort állított fel). Törekedett a konventuális és a spirituális irányzat renden belüli kibékítésére, beszédeivel nagy hatást gyakorolt azokra a tömegekre, akik a skizma ideje alatt kicsúsztak a hivatalos egyház befolyása alól. Állandóan szorgalmazta a ferencesek teológiai művelődését a „szent műveletlenséggel” szemben. 1440-ben a Perugia melletti monteripidói kolostorban morális iskolát nyitott, amelyben maga is tanított. 1441-ben Sienában teológiai főiskolát alapított. Amikor lemondott vikáriusi tisztéről, a sienaiak diplomáciai ügyekkel Milánóba küldték. Útközben halt meg az aquilai Szent Ferenc-kolostorban. Már a ravatalánál sok csoda történt. 1450-ben avatta szentté V. Miklós pápa. Ereklyéit 1474-ben átvitték L’Aquilába, a róla elnevezett templomba. – Ünnepe: május 20.
Ábrázolásai
[szerkesztés]
A szentképeken általában egyszerű, szövetből készült, szürke szerzetesi öltözetben, kezdetben (1444: Pietro di Giovanni d'Ambrogio, Siena) valószínűleg hiteles, később tipikusan aszkéta arccal ábrázolták. Attribútumai: jobb kezében korong vagy négyszögletes tábla, rajta a napsugarakkal körülvett IHS monogram, bal kezében könyv, néha a Kol 3,2 idézetével („Az odafönn valókat keressétek, ne a földieket”); 3 mitra, a visszautasított püspökségekre utalva, feszület, városmodell, globus, galamb, koldus, katedra, zarándokbot. Gyakran megjelenik a Szent beszélgetés képeken.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar Katolikus Lexikon > B > Bernardin, lexikon.katolikus.hu
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon > I > IHS, lexikon.katolikus.hu
Források
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 862. o.
További információk
[szerkesztés]- Bargellini, Piero: A sienai sas. Sziénai Szent Bernardin élete (Ford. Nagymányoki Gilbert), Gyöngyös, 1943.
