Ugrás a tartalomhoz

Siderius János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Siderius János
Emléktáblája Tarcalon
Emléktáblája Tarcalon
Született1550 előtt
Szikszó
Elhunyt1608. augusztus 2.
Szepsi
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásalelkész,
esperes
A Wikimédia Commons tartalmaz Siderius János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szikszai Siderius János (Szikszó, 1550 előtt – Szepsi, 1608. augusztus 2.) tarcali, szepsi lelkész, abaúji esperes.

Élete

[szerkesztés]

Szikszón született, magyarországi tanulmányai után 1583. május 15-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Miután a magyar csoportnak seniora is volt, 1584-ben vagy 1585-ben hazatért, és előbb kassai, majd tarcali, 1599-től pedig szepsi lelkész lett, és ebben az időszakban lett az egyházmegye esperese, mely hivatalától 1604 körül megvált.

Támogatta a lelkipásztornak készülő fiatalok külföldi egyetemeken tanulását. Többek között kapcsolatban állt Dobó Ferenccel, felvidéki főúrral, Bars vármegye főispánjával, Thököly Sebestyénnel, segítette Szenczi Molnár Albertet és a tarcalon született, későbbi zempléni esperes Miskolczi Csulyak István egyházi karrierjének beindulását is.

Munkássága

[szerkesztés]

Legjelentősebb munkája: Kisded gyermekeknek való Catechismus, az az a keresztyéni hitnek fő ágazatairól rövid kérdések és feleletek által való tanítás.
Tartalmát tekintve követi az általános formát; a református hit alapvető tételeit fejti ki kérdés-felelet formájában, melyet imádságok követnek, Heidelbergi Káté tanítása szerint. A közvetlen elődei közül Félegyházi Tamás és Szikszai Hellopoeus Bálint példáját követi a szerkesztésben és a káté anyagában. Eredetisége abban rejlik, hogy kátéját az akkor még csak éppen körvonalazódó népiskolai tanításra szánta, tehát gyermekek javára és ezért sok helyen tömörítette és egyszerűsítette a szöveget. A káté végleges formája a XVIII. században alakult ki és 1597-es első kiadása óta már 37 további kiadást ért meg.

Az első 1597-es Debreceni kiadás egyetlen megmaradt példányából 16 lapot az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek, melyet a Rheda nyomdában készítettek, de nem kizárt, hogy nem egy kiadásból valók. A következő ismert kiadás 1624-ben Pápán készült el, de egyetlen példánya sem maradt fenn. A szintén 1624-es debreceni kiadás egyetlen törede Sepsiszentgyörgyön a Háromszéki Cserey-Múzeum gyűjteményében volt megtalálható, azonban a II. világháborúban megsemmisült, mikor a múzeum anyagát a Dunántúlon légitámadás érte. Az 1632-es debreceni kiadás jelentőségét az adja, hogy bár csak az első négy lap maradt fenn belőle, de Siderius előszavával, mely a későbbi kiadásokban is ismétlődik, így az feltételezhetően már az első kiadásban is szerepelt. Az 1662-es kassai kiadás egyetlen fennmaradt példánya egy szintén 1662-ben kiadott énekeskönyvben található több művel, köztük Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaival egybekötve.

Emellett írt még gyászverset a leánya halálára (1586), üdvözlő verset Tolnai Fabricius Tamás: Modesta et christiana disceptatio (1594.) című munkájába; "Dedicatio"-t a Gönczi István «Panharmonia» (1599.) című munkájába és egy temetési éneket.

Művei

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
  • Régi magyarországi nyomtatványok I. 1473–1600, II. 1601–1635
  • RÉGI MAGYAR KÖNYVTÁR I.
  • Tirek.hu Archiválva 2020. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben