Sharovipteryx
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 230–225 Ma kora triász | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| ''Sharovipteryx mirabilis'' (Sharov, 1971) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Nem szinten:
Faj szinten:
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sharovipteryx témájú médiaállományokat és Sharovipteryx témájú kategóriát. |
A Sharovipteryx ('Sharov szárnya', korábbi nevén Podopteryx, ’láb-szárny’), az egyik legkorábbi repülő hüllő, amely a korai triász időszakban élt. Teste, melyhez hosszú farok tartozott, körülbelül 20,32 centiméter hosszú volt, míg a tömege 7,5 gramm lehetett. Ez az állat feltehetően a pteroszauruszok rokona vagy őse,[1] a maradványai azonban viták tárgyát képezik. A pteroszauruszoktól eltérően a fő szárnyhártyái a rövid mellső lábai helyett a hosszú hátsók között feszültek.
Anatómia és életmód
[szerkesztés]
Ha a Sharovipteryx a pteroszauruszok rokona volt, akkor a szárnyhártyáinak a mellső lábaihoz kellett volna kapcsolódnia, vagy azok között kellett volna lennie. Elülső szárnyai azonban nem voltak, David Peters vizsgálata alapján[2] az ujjak a Cosesaurus és a Longisquama ujjaihoz hasonlítottak és kevésbé voltak kiterjedtek, mint a pteroszauruszok ujjai. Vannak, akik azt feltételezik, hogy ugró állatok voltak, melyek a levegőbe felszökkenve a szárnyaikkal irányították a zuhanásukat. Ez egybevág azzal az elmélettel, ami alapján a pteroszauruszok futó és ugró hüllőkből fejlődtek ki. Egyes tudósok szerint ugyanis a Sharovipteryxnek nem voltak a falakó életmódhoz szükséges adaptációi, míg mások úgy vélik, hogy az éles hátsó karmai segítségével (még ha azok nem is látszanak alkalmasnak a mászásra) képes volt felfutni a fák törzsére, és azokról elugorva került a levegőbe. A mellső lábak túl rövidnek tűnnek a futáshoz vagy a mászáshoz. Ez a testfelépítés talán ahhoz volt szükséges, hogy mentesítse a mellső lábakat a járás feladatától, lehetővé téve, hogy az állat másra használja e két végtagját.
A Sharovipteryx két lábon járt, a mai két lábon való futásra is képes gyíkokhoz hasonlóan, azzal a különbséggel, hogy a csípője fejlettebb volt, emellett pedig több keresztcsonti csigolyával, hosszabb hátsó lábakkal, rövidebb felsőtesttel és vékonyabb farokkal rendelkezett. A farokizmok gyengülése és a csípő izmainak megerősödése arra utal, hogy a Sharovipteryx anyagcseréje a pteroszauruszoké felé fejlődött, elképzelhető, hogy meleg vérű (homeoterm) volt. Mivel a felsőtestét nem kellett mozgás közben oldalra hajlítania, a Carrier-féle megszorítás nem akadályozta a légzését a futás során.
2006-ban G. J. Dyke és szerzőtársai[3] egy tanulmányt jelentettek meg a Sharovipteryx lehetséges siklórepülési technikáival kapcsolatban. A kutatók úgy találták, hogy a szárnyhártyája, ami a meglehetősen hosszú hátsó lábak és farok között feszül, lehetővé tehette, hogy egy deltaszárnyú repülőgéphez hasonlóan vitorlázzon. Ha a vékony mellső lábakhoz szintén hártyák tartoztak, azok segítségével az állat egy kacsaszárnyhoz hasonlóan nagyon hatékonyan állíthatta az emelkedési szöget. A szerzők feltételezése szerint az elülső szárny nélkül az irányított vitorlázás igen nehéz lehetett (sajnos az egyetlen ismert fosszíliánál a mellső végtagok körüli területeket eltávolították, így nem fedezhetők fel az esetleges hártyák nyomai). A nyak körüli ráncos bőr egy újabb hártyát alkotott, aminek a maradványa hatszor szélesebb a vékony nyakcsigolyáknál. A toroktól kiindulva vékony és hosszú rugalmas porcok feszültek a nyaknak. Ha ezek a porcok oldalirányban nyíltak szét, ahogyan a ma élő gyíkoknál, akkor a ráncos nyakbőr is kinyúlt kétoldalra egy-egy kisebb szárnyat alkotva, azokhoz hasonlóan, amik a modern sugárhajtású gépeknél is láthatók. A mellső lábakon levő kacsaszárnyak a nyaki hártyákkal együtt feltehetően kitűnő irányítófelületként szolgáltak a vitorlázás során.
A. G. Sharov 1971-ben[4] mindkét kéz ujjhegyeit a IV., meghosszabbodott ujj alapján ábrázolta. Egy másik, 2006-ban elvégzett vizsgálat során Peters rátalált valamennyi ujjra, és kijelentette, hogy ha a kacsaszárnyak léteztek, nem olyanok voltak, mint amilyennek Dyke és társai leírták azokat, ők ugyanis nem tanulmányozták az ujjakat.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Peters, D. (2000). „A Redescription of Four Prolacertiform Genera and Implications for Pterosaur Phylogenesis”. Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia 106 (3), 293-336. o.
- ↑ Peters, D. (2006). „The Front Half of Sharovipteryx”. Prehistoric Times 76, 10-11. o.
- ↑ Dyke, G.J., Nudds, R.L. and Rayner, J.M.V. (2006). „Flight of Sharovipteryx mirabilis: the world's first delta-winged glider”. Journal of Evolutionary Biology.
- ↑ Sharov, A.G. (1971). „New flying reptiles from the Mesozoic of Kazakhstan and Kirghizia”. Trudy of the Paleontological Institute, Akademia Nauk, USSR, Moscow 130, 104–113. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sharovipteryx című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Ker Than: First Delta-Wing Fighter Was a Reptile - LiveScience, 2006. július 18. [2008. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 18.)
- Paleo.ru. [2006. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 18.)
