Sakuhacsi
| Sakuhacsi | |
 | |
| Más nyelveken | |
| japán: 尺八 Hepburn-átírás: shakuhachi | |
| Besorolás | |
| aerofon → fúvós → ajaksípos peremfuvola | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 421.111.12 |
| Csőhossz | d' hangolású: 54,5 cm |
| Rokon hangszerek | quena, szélfurulya |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sakuhacsi témájú médiaállományokat. | |
A sakuhacsi (japánul: 尺八, Hepburn-átírással: shakuhachi) jellegzetes japán bambuszfuvola. Az ajaksípos hangszerek családjába tartozik, a cső felső végénél kialakított peremfúvóka (utagucsi) segítségével szólaltatható meg.
Története
[szerkesztés]1250 körül érkezett Japánba Kínából. Indiában használt elődjén még öt hanglyuk volt, Kínában ez már hatra emelkedett. Ezután még egy lyukkal szaporodott Japánban, miközben a hangszer meg is hosszabbodott. Később a hanglyukak száma ötben állandósult, négy első és – többnyire a bal hüvelykujj számára – egy hátsó lyuk található rajta. Japán egyik legfontosabb hangszerévé vált az évszázadok során.
A hangszer befúvónyílásánál kifelé ferdén metszett szélhasítójába kis borostyán- vagy csontdarabot illesztenek, amely alkalmassá teszi a hangszert finom hangárnyalatok megszólaltatására. Kiöblösödő vége, a tölcsér a madake bambusz szárának gyökérközeli részéből készül. A hangszer teste a kiöblösödő végénél természetesen meghajlik, vagy mesterségesen meg van hajlítva.
Neve eredeti hosszára utal: icsi saku hacsi szun, vagyis egy láb nyolc hüvelyk (az egy japánul icsi, a saku=30,3 cm, a nyolc japánul hacsi, a szun=3 cm), ez rövidült sakuhacsivá. A hangszer hossza (és alaphangolása) mára variábilissá vált, sokféle méretben előfordul. Eredeti hosszának alaphangja a d' hang. A hanglyukak egymás utáni megnyitásával az első regiszterben (ocu) egy pentaton skála szólal meg, amelynek hangjai (d')-f'- g'-a'-c"-d". Azonban a hanglyukak részleges lefedésével (kazasi) és a levegőbefúvás szögének megváltoztatásával (meri-kari) a kromatikus skála minden hangja megszólaltatható a hangszeren.
Repertoár
[szerkesztés]Irodalma szóló- és kamaradarabokból áll, a zen buddhizmusban a szuizen meditáció hangszere.
A hangszerre a fuvola kiterjesztett technikáját Magyarországon Matuz István néha-néha egy koncert alkalmával bemutatja.
Sakuhacsira magyar zeneszerzők által írt művek: Eötvös Péter Harakiri (1973), Faragó Béla ---+++1 (1994), Négy lélegzet Usuinak (2001), Láng István Inquieto (2004-2005) és Nagy Ákos Soli(e)tude (2013).[1]
Magyarországi autentikus megszólaltatói Gesztelyi-Nagy Judit, Kenéz László.
Források
[szerkesztés]- Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
- The Ashgate Research Companion to Japanese Music, Ed. A. McQueen Tokita, D. Hughes, London
- Kodo Uesugi: A japán bambuszfuvola és játéktechnikája. In: TIBIA 1978/3 Archiválva 2014. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
