Ugrás a tartalomhoz

Sepsibesenyő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sepsibesenyő (Pădureni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeKovászna
KözségMaksa
Rangfalu
KözségközpontMaksa
Irányítószám527122
Körzethívószám0267
SIRUTA-kód64595
Népesség
Népesség326 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság309 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság558 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 53′ 10″, k. h. 25° 55′ 56″45.886228°N 25.932142°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 10″, k. h. 25° 55′ 56″45.886228°N 25.932142°E
SablonWikidataSegítség

Sepsibesenyő (románul Pădureni, korábban Beșeneu) falu Romániában Kovászna megyében, Maksa községhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Sepsiszentgyörgytől keletre, központjától Maksától 3 km-re északnyugatra a Bodoki-hegység déli nyúlványa közelében a Besenyő-patak mellett fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Eredetileg valószínűleg besenyők lakták, innen a neve.

Története

[szerkesztés]

Területe ősidők óta lakott. A Besenyő-patak felett emelkedő Várhányáson őskori erődített telepet sejtenek. Neve 1332-ben Besenczsed alakban szerepel. A Gyárfás-udvarház 1790-ben épült, az 1970-es években bontották le. 1910-ben 454 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 342 lakosából 338 magyar és 4 cigány volt.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Szent Mártonnak szentelt templomát a 13. században építették, a 15. században gótikus stílusban átépítették, mai formáját az 1887-es átépítéssel nyerte el. Régi freskóinak nagy része az átépítéskor elpusztult. A Szent László-legendakörhöz kapcsolódó falfestményeket Orbán Balázs még látta.
  • A Babos-udvarház 1825-ben épült.
  • Határában a Besenyő-patak eltorlaszolásával nagyméretű víztározó keletkezett, a Besenyői-tó. Kénes vizű forrása is van.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született Szabó Imre (1821–1901), jogász, főhadnagy, az aradi ostromsereg tábori főparancsnoka.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  • Jánó Mihály: Színek és legendák, 2008

Jegyzetek

[szerkesztés]