Semsey Andor (diplomata)
Semsey Andor | |
Született | 1897. augusztus 20. Semse |
Elhunyt | 1977. június 7. (79 évesen) Buenos Aires |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Semsey László |
Foglalkozása | diplomata |
Tisztsége |
|
Iskolái | Párizsi Egyetem (–1923) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Semsey Andor (gróf semsei, Semse, 1897. augusztus 20. – Buenos Aires, 1977. június 7.[1] ) magyar diplomata, egyiptomi és argentínai követünk, Semsey Andor mineralógus unokaöccse.[2]
Élete
[szerkesztés]Édesapja Semsey László földbirtokos, politikus, édesanyja Dessewffy Karolina (Dessewffy Aurél lánya) volt.[3] Kassára járt gimnáziumba, ahol hadiérettségit tett, majd rögtön jelentkezett katonának. 1915-ben került a keleti hadszíntérre, ahol 1916 őszén súlyos sérüléseket szenvedett egy robbanástól. Felépülése után már nem került vissza a frontra, Bernbe helyezték az Osztrák–Magyar Monarchia követségének katonai attaséja mellé, ahol a háború végéig titkosszolgálati feladatokat látott el. A háború végét követően részben franciás műveltségének, részben családi és baráti kapcsolatainak a felhasználásával Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök jóváhagyásával sokáig eredményesnek tűnő tárgyalásokat folytatott vezető francia körökkel a trianoni határok Magyarország számára kedvezőbb megállapításáról, azonban a megbeszélések minden látszólagos eredményessége ellenére sem lett foganatja a megállapodásnak. A tárgyalások mellett a Sorbonne-ra járt, ahol 1923-ban végzett jogászként.[4]
1923-ban fogalmazógyakornokként kezdte pályafutását a Külügyminisztériumban. 1924-ben a bukaresti követségen, majd 1927-ig a római külképviseleten dolgozott (itt, Rómában született második gyermeke, Tamás). 1927-től 1935-ig Magyarország bécsi követségén szolgált. 1939-ig a külügy politikai osztályán központi szolgálatban volt. 1939. január 7-től Magyarország kairói nagykövetsége vezetője volt ügyvivőként - egyúttal ő volt az első olyan diplomata, aki ténylegesen Kairóban látta el misszióvezetői feladatait.[5] Kairói szolgálata alatt állítólag kétszer is sikertelen merényletet követtek el ellene. Zsuzsanna lánya tífuszos beteg lett Egyiptomban, ezért gyermekeit hazaküldte. 1940 áprilisában felmentették kairói szolgálata alól - egy állítólagos indiszkréció miatt, melynek részletei nem ismeretesek[6] -, és némi huzavona után (kinevezték Argentínába, majd miután odautazása a háborús körülmények miatt meghiúsult, mégis visszaküldték Kairóba, ám végül ismét Buenos Airesbe irányították) Argentínába utazott. A Buenos Aires-i követségen kezdetben követségi titkár volt, majd átvette a misszió vezetését. Már követként érte a Sztójay-kormány kinevezése, ám számos követtársával együtt Semsey sem ismerte el a Sztójayt. Magyarország Argentínának küldött hadüzenetének átadását egyszerűen megtagadta - ami diplomáciai pályafutásának végét jelentette. Ekkoriban több lapnak is nyilatkozott, németellenes álláspontját a dél-amerikai államban respektálták. A követséget a semleges Svédország diplomatáira bízta és kiköltözött onnan.[7]
Dél-Amerikában maradt, lakókocsival beutazta egész Argentínát, majd vállalkozásba kezdett: egy élelmiszer-elosztó központot nyitott, ami azonban csődbe ment. Átkötözött Chilébe, ahol halfeldolgozó üzemet nyitott, ami prosperálónak bizonyult. Idős korára többféle egészségügyi probléma kínozta: romlott a látása, mozgásszervi bajai elhatalmasodtak rajta, hosszas gyógykezelések is csak részleges gyógyulást hoztak. Ő maga 1977-ben hunyt el, egy Buenos Aires-i temetőben nyugszik. Felesége, Károlyi Klára 1993-ban hunyt el.[8]
1925. január 14-én házasodott össze Károlyi Klárával. Gyermekei:
- Zsuzsanna (1925–1992)
- Tamás (1926–)
Források
[szerkesztés]- ↑ Pozsonyi: Pozsonyi József: A semsei Semsey család története. Debrecen: Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága. 2002. ISBN 963 7218 37 8
- ↑ Pritz: Pritz Pál (szerk.): Iratok a magyar külügyi szolgálatok történetéhez: 1918-1945. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 9630567873
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pozsonyi 40. o.
- ↑ Cservenka Judit: A magyar tudomány kassai születésű mecénása: Semsey Andor. Felvidél.ma (2018. szeptember 16.) (Hozzáférés: 2020. január 26.) arch
- ↑ Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája CD-ROM Arcanum Adatbázis Kft. 2015
- ↑ Pozsonyi 43-45. o.
- ↑ Pritz 461. o.
- ↑ Pritz 435. o.
- ↑ Pozsonyi 48. o.
- ↑ Pozsonyi 49-52. o.