Ugrás a tartalomhoz

Hegyi templom (Segesvár)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Segesvári hegyi templom szócikkből átirányítva)
 A Segesvár történelmi központja
világörökségi helyszín része
Hegyi templom
műemlék
Valláskeresztény
Felekezetevangélikus
EgyházmegyeRomániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház segesvári egyházkerülete[1]
Egyházközségsegesvári egyházközség[2]
Építési adatok
Építése13.–16. század
Rekonstrukciók évei1992–2003
Stílusgótikus
LMI-kódMS-II-m-A-15974
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító902
Típuskulturális helyszín
KritériumokIII, V
Felvétel éve1999
Elérhetőség
TelepülésSegesvár
Elhelyezkedése
Hegyi templom (Románia)
Hegyi templom
Hegyi templom
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 13′ 04″, k. h. 24° 47′ 26″46.217640°N 24.790600°EKoordináták: é. sz. 46° 13′ 04″, k. h. 24° 47′ 26″46.217640°N 24.790600°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A segesvári hegyi templom más néven segesvári vártemplom (németül Bergkirche) gótikus háromhajós csarnoktemplom, amely Segesváron, a 429 méter magas Iskola-hegy tetején áll; az óratorony mellett a város egyik jelképe. A templom Segesvár történelmi központja részeként a világörökséghez tartozik.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]

Segesvár Felsővárosnak nevezett részében található, az Iskola-hegy (Schulberg), más néven Várhegy tetején. Az Alsóvárost a Felsővárossal összekötő, 1642-ben lépült 176 (egyes források szerint 172) lépcsőfokból álló fedett falépcsőn, az úgynevezett Diáklépcsőn (Schülertreppe) át lehet megközelíteni. Fel lehet menni kerülő úton is, az evangélikus gimnázium és a temető mellett elhaladva.[3][4][5] Északon és keleten a gimnázium és a hozzá tartozó épületek, délen a temető veszik körül.[6]

Története

[szerkesztés]

Első írásos említése 1345-ből származik, abból az okiratból, amelyben I. Lajos megerősítette a segesvári polgárok kiváltságait, mivel azok hűségesek maradtak hozzá.[7]

A hegyi templom helyén egy egyhajós félkörszentélyes templom állt, amely feltehetőleg a 12. században kezdett épülni, és amelynek építésére 1298-ban VIII. Bonifác pápa búcsúengedélyt bocsátott ki. Erre épült rá a 13. század elején egy háromhajós bazilika, nyugati homlokzatán széles toronnyal. A 14. században gótikus csarnoktemplommá építették át. Az építkezés folytatódott a 15. és 16. században is; a hajó és az északi portálé 1429-ben, a harang 1440-ben, a hajó hálóboltozata 1480-ban, az északi kapuszárny 1495-ben, a szárnyas oltár 1520-ban, a déli kapuszárny 1525-ben készült el; az építkezés befejezésének 1525-öt tartják. A templom építőmestereként 1488-ban a Sankt Wolfgangból származó Jakob Kendlingert említették. Valószínűleg Michel Polner polgármester fontos szerepet játszott az építkezés előmozdításában, mivel nevét megörökítették az egyik déli ablak feliratán. A templom védőszentje Szent Miklós volt.[4][8][9][10]

A reformációt követően a korábbi domonkos kolostor temploma is az evangélikus egyházközség birtokába került, és mivel ez kedvezőbb fekvésű és könnyebben megközelíthető volt, mint a hegyi templom, idővel itt tartották az istentiszteleteket. A volt kolostortemplom fokozatosan az egyházközség fő templomává vált, közben a hegyi templom romlásnak indult, annak ellenére, hogy történtek javítások 1654-ben, 1655-ben és 1728-ban.[4][11]

1597-ben egy vihar leverte a tetőt, 1601-ben a „harci zavarok” során elrabolták a tizenkét apostol életnagyságú ezüstszobrát, 1676. április 30-án a várost pusztító tűzben leégett, de két év múlva újjáépítették. 1704. január 23-án a kurucok támadásakor leégett a tető és a harangtorony, és elpusztult a harang.[12][13][14]

1777-ben a belső falak freskóit lemeszelték.[4] A 18. század végén – 19. században a „gimnáziumi polgárok” istentiszteleti helye volt.[6] A tanulók gondozták a templom melletti kertet, és a szeminárium 3. és 4. osztályos diákjai kötelesek voltak a templomban prédikálni.[15] 1838-ban egy földrengés során a kórus boltozata beomlott, ezt utóbb fából készült másolattal pótolták.[4][11]

Orgonáját 1858-ban Carl Schneider építette.[16]

Az 1930-as években a templomot restaurálták; ekkor tárták fel a freskókat. A felújítást követően az istentiszteleteket felváltva tartották a kolostortemplomban illetve a hegyi templomban, kivéve a halottak vasárnapja (Totensonntag) és pünkösd közötti időszakot, amikor a hegyi templomot nehéz volt megközelíteni és hideg volt benne.[11]

Az 1977-es romániai földrengés során kövek szakadtak ki a templom diadalívéből. A templomba belépés veszélyessé vált, ezért istentiszteleteket ismét kizárólag a kolostortemplomban tartották. A megfogyatkozott létszámú egyházközség nem tudta biztosítani a hegyi templom felújítását, és az is felmerült, hogy egyáltalán megtartsák-e.[11]

1992 és 2003 között átfogó restaurálásra került sor, amelyben fontos szerepet játszott Christoph Machat segesvári származású rajna-vidéki műemlékvédő. A munkálatokat 1992 és 1998 között a müncheni Messerschmitt Alapítvány finanszírozta; ez idő alatt elvégezték az épület statikai biztosítását, felújították a tetőszerkezetet és tetőburkolatot. 1999. április 24-én a templomot újra felszentelték. 1999 és 2003 között a hegyi templom bekerült az országos restaurálási tervbe, amelyet a Ion Caramitru-vezette román művelődési minisztérium finanszírozott. Ebben a második szakaszban került sor többek között a művészettörténeti szempontból fontos elemek, például freskók és bútorzat restaurálására.[4][11][17] A munkálatokat 2004-ben Europa Nostra-díjjal tüntették ki.[18][19]

Időközben 1999-ben Segesvár történelmi központja, benne a hegyi templommal, felkerült a világörökségi helyszínek listájára.[20][21]

Miután 1999-ben értékes műtárgyakat loptak el a rádosi és sövénységi templomokból, a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház arra buzdította a falusi gyülekezeteket, hogy amennyiben nem tudják biztosítani az értékek megóvását, helyezzék el ezeket más templomokba. Így kerültek a hegyi templomba a kundi, segesdi, mesei és homoródbenei retablók illetve szárnyasoltárok, Segesdről az 1440-ben készült keresztelőmedence, valamint hégeni és szénaverősi bútorok.[3][4][11]

A felújítást követően a templomot inkább kulturális, semmint hitéleti célokra használják. Nyaranta orgona-, kamara- és szimfonikus koncertet rendeznek. Istentisztelet a nyári hónapokban havonta egyszer van itt. 2020-ban azonban a koronavírus-járvány során előnyösnek bizonyult, hogy a kis létszámú gyülekezet ebben a nagyobb méretű templomban tarthatta alkalmait.[11][22]


Leírása

[szerkesztés]
A templom alaprajza

A háromhajós, gótikus csarnoktemplom hajóit nyolcszögű oszlopok választják el egymástól. Kívülről a hajót díszítés nélküli támpillérek tartják. A kórus egyik szélesebb támpillérjében csigalépcső vezet a padlásra.[12] A kettős csigalépcső, amelyen ketten egyszerre úgy közlekedhetnek, hogy nem találkoznak egymással, a kassai Szent Erzsébet-dóm hatását tükrözi, ugyanígy a déli kapu a kassai másolatának tekinthető.[23]

Északi ajtajába II. Ulászló címerét és Segesvár jelképét faragták.[24]

Kripta

[szerkesztés]

A kórus alatt román kori kripta található, amelynek három ablaka kívülről is látható. A 18. században a kriptát sírkamrává alakították át, két oldalán három-három sor koporsófülkével, ahova papokat és gazdag polgárokat temettek. 1992 és 1999 között a restaurálás során a fülkéket befalazták.[4]

A szász gótikus síremlékplasztika két jellegzetes darabja egy ismeretlen pap (1500 körül) és Kalmus István plébános (1528) síremléke.[25]

Freskók

[szerkesztés]

A templom belső falait teljesen, külső falait részben freskók borították, amelyek a 14.–16. században készültek. Ezeket 1777-ben lemeszelték és csak az 1934-es restaurálás során állították helyre.[4] Bíró József 1941-ben megjelent, Erdély művészetéről szóló könyvében a falképeket „kevésbé igényes”nek minősítette.[26]

A legrégebbi festményt, amely a déli boltozatot tartó ív alján található, csak 1998-ban fedezték fel. Három szintjén a keresztre feszítés, a Szentháromság Ábrahám és Jeremiás között, illetve Szent Miklós legendája látható. A kórus északi oldalán a térdelő Mária Magdolna látható, 1483-as évszámmal; alatta és a tabernákulum bal oldalán Jézus szenvedései. A hajót és a kórust elválasztó diadalíven Veronika kendőjét két angyal tartja.[4] Az északi mellékhajó keleti falát az utolsó ítélet ábrázolása borítja. A freskó számos tekintetben hasonlít a selmecbányai Szent Katalin-templom szentélyében lévő festményhez, ami azonban ennél későbbi; mindkettő a németalföldi ikonográfiai típushoz tartozik.[4][27] Az északi bejárat feletti boltozaton jó állapotban maradtak fenn a Szent Mihály arkangyalt és Máté apostolt ábrázolják. A templom északi falán található festmények, amelyeken Szent György és a sárkány láthatók, valószínűleg a 15. század első feléből származnak. A torony boltozatán található képek 15. század végiek; az egyik Assisi Szent Ferenc életét, a másik Krisztus szenvedését ábrázolja. Az erkély alatt az északi falon Szent Kristóf és a gyermek Jézus, a déli falon Szent Miklós megkínzatásának részlete látható.[4]

Intarziás stallum

[szerkesztés]

A szentélyben elhelyezett faragott, intarziás stallum Johannes Reychmuth munkája az 1520-as évekből. Koronázó párkányának közepén Segesvár címere látható.[28] Hátlapjának felirata „Wer yn dys gestul will stan Und nit latyn reden kan der solt bleiben draus das ma(n) ym nit mit Kolben raus.” [Aki ebben a székben akar ülni, és nem beszél latinul, inkább maradjon kint, hogy ne fütykössel legyen kihajtva.][29]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Kirchenbezirk Schässburg. www.evang.ro (Hozzáférés: 2024. július 31.)
  2. ↑ Evangelische Kirchengemeinde A.B. SCHÄSSBURG. www.evang.ro (Hozzáférés: 2024. július 31.)
  3. ↑ a b Hannelore Beier: Ein Spaziergang durch Schäßburg. kirchenburgen.org (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l Emanuel Enache: Church on the Hill. www.yourguideintransylvania.com (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  5. ↑ Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. 2. kiadás. [Budapest]: Panoráma. 1990. 336–337. o. = Utazások a múltban és jelenben, ISBN 9632433882  
  6. ↑ a b Benkő József: Erdély. Sepsziszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum; Barót: Tortoma. 2014. 688–689. o. ISBN 9789738995253  
  7. ↑ Christoph Machat: Die Bergkirche zu Schässburg und die mittelalterliche Baukunst in Siebenbürgen. München: Südostdeutsches Kulturwerk. 1977. 19. o. = Wissenschaftliche Arbeiten, 34. ISBN 3883560235  
  8. ↑ Erdély története: Három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. I 384. o. ISBN 963054203X  
  9. ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  10. ↑ Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1996. ISBN 9739694667  
  11. ↑ a b c d e f g Hans Bruno Fröhlich: Die Bergkirche in Schäßburg: Architektonisch-kunsthistorisches Juwel und spirituell-liturgisches Randdasein? Review of Ecumenical Studies Sibiu, XIII. évf. 2. sz. (2021. augusztus)
  12. ↑ a b Kővári László: Erdély építészeti emlékei. Kolozsvár: Stein J. 1866. 291. o.  
  13. ↑ Karl Reissenberger: Siebenbürgen. Wien: Karl Graeser. 1881. 118. o.  
  14. ↑ Friedrich Müller: Die Schässburger Bergkirche, ein kunstgeschichtlicher Versuch. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, I. évf. 3. sz. (1853) 305–362. o.
  15. ↑ Die Gesetze der Togaten in Schässburg. Hermannstadt: S. Filtsch. 1864. 5–6. o.  
  16. ↑ Orgeldatei der Evangelischen Kirche A.B. In Rumänien. orgeldatei.evang.ro (Hozzáférés: 2024. július 31.)
  17. ↑ Edda Reichrat: Einweihung der restaurierten Bergkirehe in Schäßburg. Schäßburger Nachrichten, (1999. április 30.) 3. o.
  18. ↑ The Hill Church in Sighisoara. www.europeanheritageawards.eu (2004. február 15.) (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  19. ↑ Nagydíjjal tüntették ki a Segesvári hegyi templom helyreállítását. mult-kor.hu (2005. június 13.) (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  20. ↑ Historic Centre of Sighişoara. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  21. ↑ WHC Nomination Documentation. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  22. ↑ Oltea Șerban-Pârâu: O vară de concerte cu orgă la Sighişoara în Biserica din deal şi Biserica mănăstirii dominicane. Adevărul, (2019. július 25.)
  23. ↑ H. I: Úti jegyzetek a Királyföldről. Budapesti építészeti szemle, XII. évf. 24. sz. (1903)
  24. ↑ Szekeres Attila István: Beszámoló a II. Európai Címertani és Zászlótani Konferenciáról. Turul, LXXXVII. évf. 4. sz. (2014) 156–157. o.
  25. ↑ Bíró József: Erdély művészete. Budapest: Dovin. 1989. 63 és 94. o. ISBN 9630263661  
  26. ↑ Bíró József: Erdély művészete. Budapest: Dovin. 1989. 66. o. ISBN 9630263661  
  27. ↑ Szmodisné Eszláry Éva: Utolsó ítélet ábrázolások a magyarországi későgótikus falfestészetben. Ars Hungarica, XVIII. évf. 2. sz. (1990) 201–206. o.
  28. ↑ Szekeres Attila: Félévezredes címerek csík- és udvarhelyszéki kerített templomokban. Acta siculica, (2016 – 2017) 125–146. o.
  29. ↑ Zsuzsanna Eke: The Owl and the Plague. Contextualising a Carved Image. A bagoly és a pestis. Egy faragott kép kontextusba helyezése. Transsylvania nostra, XI. évf. 2. sz. (2017) 43–51. o.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hegyi_templom_(Segesvár)&oldid=27339796”