Scilly-szigetek
| Scilly-szigetek (Syllan) | |
 | |
| A Scilly-szigetek műholdképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Országrész |  Anglia |
| Régió | Délnyugat-Anglia |
| Megye | Cornwall |
| Legnagyobb település | Hugh Town |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2281 fő (2022)[1] |
| Hugh Town népessége | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Kelta-tenger |
| Szigetcsoport | Brit-szigetek |
| Szigetek száma | 5 lakott, 140 lakatlan |
| Nagyobb szigetek | St. Mary's, Tresco, St. Martin's, Bryher, St. Agnes |
| Terület | 16,03 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 51 m |
| Időzóna | UTC±00:00 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Scilly-szigetek
Pozíció Anglia térképén
| |
 é. sz. 49° 56′ 10″, ny. h. 6° 19′ 22″49.936100°N 6.322780°WKoordináták: é. sz. 49° 56′ 10″, ny. h. 6° 19′ 22″49.936100°N 6.322780°W | |
| Scilly-szigetek weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Scilly-szigetek témájú médiaállományokat. | |
A Scilly-szigetek (kiejtése /ˈsɪli/; angolul Isles of Scilly, korniul Syllan) szigetcsoport a Kelta-tengerben, Nagy-Britannia délnyugati részén, a Cornwall-félsziget csúcsától mintegy 45 km-re. A 2011-es népszámlálás szerint lakosainak száma 2203 volt.[2]
Scilly közigazgatásilag önálló, egységes hatóság státusza van, ám ceremoniális szempontból Cornwall megye része és bizonyos szolgáltatások is közösek. A szigetek gazdaságának alapja a turizmus és a mezőgazdaság.
Földrajza
[szerkesztés]A Cornwall-félsziget csúcsától 45 km-rel délnyugatra elhelyezkedő, perm kori gránitból álló szigetcsoport 5 nagyobb, lakott szigetből és mintegy 140 lakatlan sziklaszirtből áll.
| Térkép | Név | Lakosság (fő, 2001) |
Terület (km²) |
Legnagyobb település |
|---|---|---|---|---|
 |
St Mary's | 1666 | 6,29 | Hugh Town |
 |
Tresco | 180 | 2,97 | New Grimsby |
 |
St. Martin's | 142 | 2,37 | Higher Town |
 |
St. Agnes | 73 | 1,48 | Saint Agnes |
 |
Bryher | 92 | 1,32 | Bryher |
 |
Gugh[3] | 3 | 0,43 | |
 |
Samson | -(1) | 0,38 | |
 |
Annet | – | 0,21 | |
 |
St. Helen's | – | 0,20 | |
 |
Teän | – | 0,16 | |
 |
Great Ganilly | – | 0,13 | |
| a többi 45 apró sziget | – | 0,50 | ||
| Összesen | 2153 | 16,03 | Hugh Town | |
(1) 1855 óta lakatlan
1975-ben a szigetcsoport teljes egésze megkapta a kiemelkedő természeti szépségű terület minősítést és máig a legkisebb ilyen jellegű védett terület. Annet és Samson szigetein tömegesen fészkelnek a csérek és több helyütt fókák is élnek. A Brit-szigeteken egyedül Scillyn él a keleti cickány.
A dagály szintje viszonylag magas; a legnagyobb St. Mary's szigetén, ahol eléri a 6 métert. Mivel a szigetek közötti víz sekély, egyes helyeken alacsony apály idején átlábalható. Trescóról például elérhetőek az északi szigetek, Bryher, Samson és St. Martin's. St. Martin's-ról a White Island, Little Ganilly és Great Arthur járható.
A jégkorszaki Ír-tengeri gleccser délen egészen Scillyig ért.[4][5]
Éghajlat
[szerkesztés]A Scilly-szigetek éghajlata mérsékelt óceáni. A meleg Észak-atlanti áramlat miatt szinte soha nem esik a hó és nem esik fagypont alá a hőmérséklet; így a kertészek a brit átlagnál már jóval hamarabb tudnak tavaszi virágokat termeszteni. A szigetek egyik legfontosabb mezőgazdasági kiviteli cikke a nárcisz és egyéb vágott virágok. Az óceáni kitettség árnyoldalai az erős téli viharok, amik miatt a különösen kitett északi oldalon csak alacsony növényzet (hangabozótok) képes megmaradni. Ezzel szemben Tresco szélvédett déli felén az apátsági kert már szubtrópusi jellegű.
Az éves átlaghőmérséklet 11,8 °C, ami alig tér el a londoni 11,6 °C-tól. A telek az óceán mérséklő hatásának köszönhetően az egész országban itt a legmelegebbek, viszont a nyarak is hűvösebbek mint Britannia szigetén. A legalacsonyabb hőmérsékletet, -7,2 °C-ot 1987 januárjában mérték (ekkor esett a legtöbb hó is, 23 cm), de a legmelegebb nap is mindössze 27,8 °C-os volt.[6]
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 15,3 | 16,7 | 19,6 | 20,9 | 23,8 | 26,1 | 26,8 | 27,8 | 24,7 | 22,3 | 18,3 | 17,3 | 27,8 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 9,7 | 9,7 | 10,8 | 12,3 | 14,5 | 17,1 | 19,2 | 19,7 | 18,0 | 14,7 | 12,1 | 10,4 | 14,0 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 8,0 | 7,9 | 8,8 | 9,8 | 12,0 | 14,5 | 16,5 | 16,9 | 15,5 | 12,7 | 10,3 | 8,7 | 11,8 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 6,2 | 6,0 | 6,7 | 7,2 | 9,4 | 11,9 | 13,8 | 14,1 | 12,9 | 10,6 | 8,5 | 6,9 | 9,5 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −7,2 | −4,3 | −3,2 | −1,6 | 1,2 | 5,6 | 8,6 | 9,3 | 6,4 | 3,2 | 0,0 | −4,2 | −7,2 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 95 | 70 | 62 | 55 | 48 | 48 | 63 | 67 | 67 | 97 | 96 | 98 | 865 |
| Havi napsütéses órák száma | 59 | 80 | 124 | 192 | 219 | 206 | 204 | 203 | 160 | 113 | 75 | 54 | 1690 |
| Forrás: "St Mary's Heliport Climatic Averages 1981-2010" Met Office | |||||||||||||
Története
[szerkesztés]
Egy elmélet szerint mintegy 1500-1600 évvel ezelőttig a Scilly-szigetek jóval nagyobbak voltak, esetleg egy, összefüggő földterületet alkottak, amelynek az elmélet támogatói az Ennor (En Noer, nagy sziget) nevet adták. I. sz. 400-500 körül a megemelkedő tengerszint elöntötte a nagy szigetet és létrehozta a mai állapotot. Az elmélet bizonyítékai a következők:
- Egy római kori leírás egyes számban, Scillonia-szigetként (Scillonia insula) hivatkozik rá.
- Nornouron, az egyik apró sziklazátonyon, sérszigeten ősi farm nyomaira bukkantak, de ma a szikla túl kicsi a mezőgazdasági művelésre.[7] Egy egész kis vaskori közösség nyomait is megtalálták, amely egészen a római hódítás koráig fennmaradt.[7]
- Egészen alacsony apálynál át lehet gázolni egyes szigetek között.[8]
- Bizonyos szigetek mellett (pl. Samson) szántóföldeket elválasztó falakat találtak, amelyeket rendszeren elönt a dagály.
- A régi kelta helynevek valamikori partvonalakra és szárazföldekre utalnak.[9]
- A jégkorszak óta kiemelkedő Skóciával szemben, egész Dél-Anglia kissé süllyed; ennek bizonyítékai a tenger által elöntött folyótorkolatok, a riák a cornwalli tengerpart mentén (pl. a Fal és Tamar-folyók esetében).[7]
Scilly a kőkorszak óta lakott. Lehetséges, hogy a föníciaiak és görögök által látogatott Ón-szigetek (Kassziteridák) közé Scilly is beletartozott. Bár ónlelőhelyek nincsenek rajta, de pihenőhelynek megfelelt.
A 4. században ide száműzték az eretneknek nyilvánított hispaniai Priscillianus két hívét, Instantiust és Tiberianust.[10]
A néphagyomány Cornwall és Scilly közé helyezi Lyonesse legendás királyságát, amelynek Trisztán volt az uralkodója és amely a tengerbe süllyedt (újabb utalás a szigetek tengerbe merülésére).
Egy skandináv saga szerint Olaf Tryggvason 986-ban Scillyn találkozott egy keresztény látnokkal (talán a priszcilliánusok utódjával), akinek hatására megkeresztelkedett, a későbbiekben nem fosztogatott keresztény településeket és amikor 995-ben Norvégia királya lett, elkezdte az ország megtérítését.
Cornwall és feltehetően Scilly Æthelstan idején kerültek véglegesen az angol korona fennhatósága alá. A normann hódítás után a Domesday Book tanúsága szerint az exeteri körzethez tartozott (Cornwall, Devon, Dorset, Somerset és Wiltshire mellett).
A 12. században egy kései viking támadás érte a szigeteket; az Orkneyinga saga szerint az orkney-szigeteki Sweyn Asleifsson és társai elfogtak egy szerzetesek tulajdonában lévő bárkát és kifosztották.[11]
A sziget eleinte egy remeteközösség tulajdonában volt és I. Henrik adományozta a tavistocki apátságnak, amely Trescón kolostort építtetett. A kolostort VIII. Henrik záratta be a reformáció idején.[12] Ekkor a szigeteken még a kelta cornish nyelv volt a domináns, de akárcsak Cornwallban, használata ezután gyorsan visszaszorult.
Az angol polgárháborúban a Parlament erői foglalták el Scillyt, de helyőrségük fellázadt és a royalisták visszatértek. Az 1650-es évekre Sir John Granville royalista kormányzó kalóztámadásai bázisául használta a szigeteket, ahonnan parlamenti és holland hajókat fosztogatott. Maarten Tromp holland admirális 1651. május 30-án kikötött Scillyn és kárpótlást követelt, amit nem kapott meg, ezért hadat üzent; így kezdődött a világ egyik leghosszabb és legkevésbé véres hadiállapota, a háromszázharmincöt éves háború Hollandia és a Scilly-szigetek között.
1651 júniusában Robert Blake tengernagy visszafoglalta a szigeteket a Parlament számára. Az általa építtetett, ágyúkkal megerősített őrtorony (Cromwell's Castle) ma is áll.
1707. október 22-én ez volt a színhelye a brit haditengerészet történelmének egyik legszörnyűbb balesetének. A Gibraltárból Portsmouthba tartó 21-tagú flottából hat zátonyra futott és négy el is süllyedt. 1 450-en vesztek oda, köztük a flottaparancsnok, Sir Cloudesley Shovell is.
A szigeteket többször végigfosztogatták a berber kalózok, akik az elfogott lakosokat elhurcolták rabszolgának.
Scilly kormányzói
[szerkesztés]1568-ban Thomas Godolphin kormányzó fia kibérelte a szigeteket a Cornwalli Hercegségtől és utódai (valamint az Osborne-családba tartozó rokonai) a Scilly kormányzója címet viselték. 1834-ben Augustus Smith 20 ezer fontért megvásárolta a bérleti jogot, amit az ő örökösei vittek tovább egészen 1920-ig, amikor a bérlet lejártával a tulajdonjog visszaszállt a hercegségre. Tresco azonban ma is a Dorrien-Smith család bérleménye.
- 1568–1608 Sir Francis Godolphin (1540–1608)
- 1608–1613 Sir William Godolphin (1567–1613)
- 1613–1636 William Godolphin (1611–1636)
- 1636–1643 Sidney Godolphin (1610–1643)
- 1643–1667 Sir Francis Godolphin (1605–1667)
- 1667–1712 Sidney Godolphin (1645–1712)
- 1712–1766 Francis Godolphin (1678–1766)
- 1766–1785 Thomas Osborne (1713–1789)
- 1785–1799 Francis Osborne (1751–1799)
- 1799–1831 George Osborne (1775–1838)
- 1834–1872 Augustus Smith (1804–1872)
- 1872–1918 Thomas Algernon Smith-Dorrien-Smith (1846-1918)
- 1918–1920 Arthur Algernon Dorrien-Smith (1876–1955)
Lakosság
[szerkesztés]
A Scilly-szigeteken 2014-es becslés szerint 2280-an éltek, ebből majdnem a fele, 1068 fő Hugh Town-ban. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a lakosok 97%-a fehérnek és britnek vallotta magát és 93%-uk Angliában (beleértve magát Scillyt) született.[13] Az Európai Unió 2004-es keleti kibővítése után mintegy 100 kelet-európai költözött a szigetekre.[14]
Közigazgatás
[szerkesztés]
1890-ig Scilly Cornwall egyik hundred-je volt, de ekkor önkormányzatot kapott, a mai egységes hatóság megfelelőjét. A helyi hatóság a megyei tanácsok jogaival felruházott Scilly-szigetek Tanácsa (Council of the Isles of Scilly). Ceremoniális szempontból a szigetcsoport ma is Cornwall része;[15] emellett a Cornwalli Hercegséghez is tartozik, a földbirtokok nagy része a herceg örökös tulajdonában van.[16] Az egészségügy és a rendőrség is Cornwallhoz tartozik.
A lakosok közel 10%-a (164 fő) áll a 21 fős tanács alkalmazásában. A tanácstagok közül 13-at St Mary's körzetéből, 2-2-t pedig a négy kisebb szigetről választanak. Székhelye Hugh Town.
Különálló közigazgatása miatt a szigetek sokáig sajátos jogállást élvezhettek. 1954-ig a lakosoknak nem kellett jövedelemadót fizetniük és az autók utáni útadót is csak 1971-ben vezették be.[17]
A szigeteken egy iskola létezik, a Five Islands School, amelynek elemi iskolai fiókjai vannak négy szigeteken, míg a középiskolai oktatás St Mary's-en zajlik. A beutazó diákokat hét közben helyben elszállásolják. 2004-ben a diákok 92,9%-a ért el közepes vagy annál jobb eredményt legalább öt tárgyból az érettségi vizsgán, szemben az országos 53,7%-kal.[18]
Gazdaság
[szerkesztés]
A szigetlakók az idők során számos foglalkozást kipróbáltak fenntartásuk érdekében, mint a hínárgyűjtést, révkalauzkodást, csempészést, halászatot, hajóépítést és újabban a virágtermesztést. A 18. század közepétől a lakosság számára létfontosságúvá vált az Angliával folytatott kereskedelem. A 20. század végére a helyi mezőgazdaságot egyre inkább szorongatta az élelmiszerimport és a farmerek egyre inkább a turisták kiszolgálására váltottak át. A statisztikák szerint a foglalkoztatottaknak mindössze 2%-a dolgozik a mezőgazdaságban,[19][20][21] míg a turizmusban 63%-uk, és a szigetek jövedelmének 85%-a származik ebből a szektorból. A látogatók többsége St Mary's-en száll meg, bár hotelek (St Agnes kivételével) a többi lakott szigeten is vannak. A nyári főszezont meghosszabbítja, hogy az októberben érkező vándormadarak kedvéért sok madármegfigyelő utazik ide. Scillyn sok ritka észak-amerikai vagy akár szibériai madár megpihen.
Közlekedés
[szerkesztés]St. Mary's repülőterére a Land's End-i, ahová a Newquay Cornwall-i és az exeteri reptérről érkeznek repülőgépek.[22] A cornwalli Penzance kikötőjéből kompjárat közlekedik Hugh Townba.[23]
Kultúra
[szerkesztés]Sport
[szerkesztés]A Scilly-szigeteken található a világ legkisebb futballbajnoksága, amelyben két csapat, a Woolpack Wanderers és a Garrison Gunners küzd egymással évadonként 17 meccsen.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Isles of Scilly című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.ons.gov.uk/peoplepopulationandcommunity/populationandmigration/populationestimates/datasets/estimatesofthepopulationforenglandandwales
- ↑ Good Stuff IT Services: - UK Census Data 2011. UK Census Data. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 9.)
- ↑ Egy keskeny homokos földnyelv köti össze St. Agnes-szel, ezért gyakran ahhoz számolják.
- ↑ „New evidence for a grounded Irish Sea glaciation of the Isles of Scilly, UK”. Quaternary Science Reviews. February 2006 25 (3-4), 299–309. o. (Hozzáférés: 2015. március 29.)
- ↑ „Late Pleistocene Stratigraphy and Palaeobotany of the Isles of Scilly”. (Hozzáférés: 2015. március 29.)
- ↑ [1]
- ↑ a b c Dudley, Dorothy. "Excavations on Nor'Nour in the Isles of Scilly, 1962-6", in The Archaeological Journal, CXXIV, 1967
- ↑ Scilly’s Unique Inter Island Walk Sets Off This Morning. Scilly Today. (Hozzáférés: 2015. június 9.)
- ↑ Weatherhill, Craig (2007) Cornish Placenames and Language. Wilmslow: Sigma Leisure
- ↑ Priscillianus and Priscillianism. Dictionary of Christian Biography and Literature to the End of Sixth Century. (Hozzáférés: 2010. december 11.)
- ↑ Anderson, Joseph (Ed.) (1893) Orkneyinga saga. Fordította Jón A. Hjaltalin & Gilbert Goudie. Edinburgh. James Thin and Mercat Press (1990 reprint). ISBN 0-901824-25-9
- ↑ Blackford, Oscar. The Cornish Church Guide, 194. o. (1925)
- ↑ Isles of Scilly - Country of Birth. Office for National Statistics. [2015. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 6.)
- ↑ „East Europeans in the Isles of Scilly”, The Guardian , 2006. január 23. (Hozzáférés: 2012. december 6.)
- ↑ Local Government Act 1972 (1972 c.70) section 216(2)
- ↑ Around the Duchy - Isles of Scilly. Duchy of Cornwall official site. [2012. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 5.)
- ↑ „Travel: Living in a world of their own: On the shortest day of the year, Simon Calder took the high road to Shetland and Frank Barrett took the low road to the Scillies, as Britain's extremities made ready for Christmas”, The Independent, 1993. december 24.
- ↑ School and College Achievement and Attainment Tables 2004 Archiválva 2008. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Department for Education and Skills; Hozzáférés ideje: 31 July 2010.
- ↑ Gibson, F, My Scillionian Home... its past, its present, its future, St Ives, 1980
- ↑ Isles of Scilly Integrated Area Plan 2001–2004, Isles of Scilly Partnership 2001
- ↑ Neate, S, The role of tourism in sustaining farm structures and communities on the Isles of Scilly in M Bouquet and M Winter (eds) Who From Their Labours Rest? Conflict and practice in rural tourism Aldershot, 1987
- ↑ Skybus Timetables. Skybus. [2013. november 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
- ↑ Isles of Scilly Travel – Travel by sea. Isles of Scilly Travel. (Hozzáférés: 2007. január 17.)
Források
[szerkesztés]- Isles of Scilly Guidebook Friendly Guides (2015)
- Woodley, George. A View of the Present State of the Scilly Islands: exhibiting their vast importance to the British empire, the improvements of which they are susceptible, and a particular account of the means lately adopted for the amelioration of the condition of the inhabitants, by the establishment and extension of their fisheries. London: Rivington (1822. december 7.)
