Ugrás a tartalomhoz

Schömer Ferenc (1885–1965)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk ifjabb Schömer Ferencről szól. Az idősebb Schömer Ferenc munkásságát a Schömer Ferenc (1859–1925) szócikk mutatja be.
Schömer Ferenc
Született1885. január 4.
Bécs
Elhunyt1965. április 10. (80 évesen)
Mar del Plata
HázastársaBerg Mária Terézia
GyermekeiSchömer Éva
SzüleiSchömer Ferenc
Foglalkozásaépítész
A Wikimédia Commons tartalmaz Schömer Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ifjabb Schömer Ferenc (Bécs, 1885. január 5.[1] – Mar del Plata, 1965. április 10.)[2] magyar építész, idősebb Schömer Ferenc (1859–1925) építészmérnök fia, Schőmer Ervin féltestvére.

Élete

[szerkesztés]

1904-ben szerzett érettségit a Budapest II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban. 1909-ben építészmérnöki diplomát kapott a Királyi József-Műegyetemen. Ezt követően édesapja műtermében helyezkedett el. Az 1910-es évek elején már több tervpályázaton vett részt. Az első világháború során 3 éven keresztül az orosz fronton szolgált. Főhadnagy, különböző kitüntetésekkel szerelt le.[1]

Ezt követően Hültl Dezső mellett dolgozott tanársegédként, majd 1921-ben átvette édesapja építészirodáját.[1] Az 1920-as évek közepén épültek fel első saját tervezésű házai.[3] Az 1930-as évek közepéig historizáló (neoeklektikus) stílusokban tervezte épüleit, ekkortól áttért az egyszerűbb, modern épületekre. Jelentős, ilyen alkotása az 53 pályázat közül elsőnek kiválasztott Szél utcai Alapítványi Fiúotthon és Ipari Nevelőotthon.[4] Nem sokkal később nagyszabású (bár az eredeti épülethez nem igazán illeszkedő), modern stílusú tervet készített a Budapesti Városháza kibővítésére. (Az építkezés elmaradt.)[5]

1931 és 1936 között egyébként ismét Hültl irodájában dolgozott, majd a MOKTÁR Bank szakértői becslője is volt.[6]

Schömer a második világháború végén, 1945 márciusában az orosz megszállás elől rokonaival elhagyta Magyarországot. 1945-től Bernauban (Bajorország) élt, ahol vejével egy kötő- és horgolócéget működtetett, ehhez ő készítette az előzetes rajzmintákat.[6] 1949-től Párizsban élt, ahol rajzolóként kereste meg a kenyerét. Ebben az időszakban készítette munumentális (és történelmi, nem pedig modern stílusú) hatalmas bazilikatervét (Szegények Szűze, Országok Királynője), amely nem épült fel. 1953-ban rokonaihoz költözött át Argentínába. Itt Mario Roberto Alvrez (1913–2011) és Macedonio Oscar Ruiz (1906–1982) építészirodájába vették fel a már idősödő (közel 70 éves) művészt. Schömer segített nekik az elkészített terveiket kiegészíteni, az iratokat előkészíteni, és vezetni az építkezéseiket. Részt vett a Teatro General San Martin, Centro Cultural építésében, és a Teatro Cervantes felújításában. Az építésziroda haláláig ellátta munkával.[7]

Schömer nem sokkal 80. születésnapja betöltése után hunyt el 1965-ben.[2]

Az építész épületek mellett tájképeket is szeretett rajzolni, számos festménye készült Magyarország, Ausztria, Németország, és Argentína területén.[5]

Családja

[szerkesztés]

Feleségét Berg Mária Teréziának (1892–1983) hívták, akitől egy leánygyermeke, Schömer Éva (1914–?) született. Veje Bund Gyula volt.[6]

Ismert épületei

[szerkesztés]
Visegrádi utca 32-34.
Erzsébet királyné útja 2.

A lista forrása:[8]

  • 1925: lakóház, Budapest, Czakó u. 7.
  • 1926: lakóház, Budapest, Visegrádi u. 32-34.
  • 1926: lakóház, Budapest, Orbánhegyi út 12/b. (elpusztult)
  • 1927–1929: lakóház, Budapest, Kisfaludy u. 40.
  • 1937: lakóház, Budapest, Petőfi tér 2.
  • 1938–1939: Szél utcai Fiúotthon, Budapest, Szél u. 11-13.
  • 1939–1940: lakóház, Budapest, Erzsébet királyné útja 2. / Hermina út 39.
  • 1943: OTI tisztviselői lakótelepe, Visegrád

Tervben maradt épületek

[szerkesztés]
  • 1909: Városháza (hely megjelölése nélkül)
  • 1909: Tejcsarnok pavilon (hely megjelölése nélkül)
  • 1909: lakások, Budapest, Fehérvári út
  • 1911: Tornaegylet Korcsolyacsarnoka, Budapest, Buda
  • 1913: Temesvári Bank és Kereskedelmi Rt. székháza, Temesvár (Radó Sándorral közös munka)
  • 1914: Ferenc József jubileumi templom, Budapest, Rezső tér
  • 1919: Kisboldogasszony templom, Budapest, Máriaremete (édesapjával közösen)
  • 1931: Erzsébet sugárút kialakítása, Budapest
  • 1933: Tabán rendezése, Budapest
  • 1936: Horthy Miklós-híd budai hídfője, Budapest
  • 1938: Szent Lukács gyógyfürdő reumakórháza, Budapest
  • 1940: Központi Városháza, Budapest (Schőmer Ervinnel közösen)
  • 1949/1952: Szegények Szűze, Országok Királynője-bazilika, Párizs

Átalakítások

[szerkesztés]
  • 1925: lakóház átalakítás, Budapest, Donáti u. 53.
  • 1927: Alsóvizivárosi Szent Erzsébet templom belső restaurálása, Budapest
  • 1928–1929: lakóház átépítése, Budapest, Városház u. 8.
  • 1928–1929: lakóház átépítése, Budapest, Ajtósi Dürer sor 7.
  • 1936–1937: Szent Lukács Gyógyfürdő Nagyszállója átépítése, Budapest
  • ?: Tahy-kastély átépítése, Galgagyörk (kérdéses alkotás)
  • ?: Tahy-kastély átépítése, Nyírlak (kérdéses alkotás)
  • ?: Hertelendy-kastély átépítése, Kutaskozma (kérdéses alkotás)

jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Bede-Fazekas, i. m., 338. o.
  2. ↑ a b Bede-Fazekas, i. m., 348. o.
  3. ↑ Bede-Fazekas, i. m., 339. o.
  4. ↑ Bede-Fazekas, i. m., 243. o.
  5. ↑ a b Bede-Fazekas, i. m., 344-345. o.
  6. ↑ a b c Bede-Fazekas, i. m., 344. o.
  7. ↑ Bede-Fazekas, i. m., 347-348. o.
  8. ↑ Bede-Fazekas, i. m., 348-349. o.

Források

[szerkesztés]
  • Bede-Fazekas Janka: Schömer Ferenc (1885–1965). Budapesttől Buenos Airesig, a historizmustól a modernig In: (szerk.) Rozsnyai József: Építőművészek a historizmustól a modernizmusig, Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Szakkönyvkiadó Üzletága, Budapest, 2018, ISBN 978-615-5445-52-1
  • Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest: Ariton Kft. 2019. ISBN 9786150058528  , 298. o.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Schömer_Ferenc_(1885–1965)”