Ugrás a tartalomhoz

Schőmer Ervin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schőmer Ervin
SzületettSchőmer Ervin Henrik Márton
1908. szeptember 24.
Budapest
Elhunyt1982. január 19. (73 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiSchömer Ferenc
Foglalkozásaépítész
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1932)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (21/4-1-118)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Schőmer Ervin Henrik Márton (Budapest, 1908. szeptember 24.[3] – Budapest, 1982. január 19.) kétszeres Ybl Miklós-díjas (1958, 1976) magyar építészmérnök.

Életpályája

[szerkesztés]

1932-ben diplomázott a budapesti Műegyetemen.[4] 1934-ben Budapest szolgálatába állt. 1949-től a Fővárosi Tervező Vállalat műteremvezetője volt. 1951–1952 között a Lakóépülettervező Vállalat építészeként dolgozott. 1952–1969 között a Középülettervező Vállalat műteremvezetőjeként tevékenykedett.

Munkássága

[szerkesztés]

A Víziváros rendezése, a Kilátó út tervezése, több fővárosi bérház korszerűsítése fűződik hozzá. Oroszlány rendezésére, különféle hidak hídfőinek kialakítására kiírt pályázatokon szerepelt sikerrel. Elkészítette a Mecseki Tüdőszanatórium, elöljáróságok, körzeti rendelők és lakóházak terveit is. 1945 után a Duna-parti szállodasor tervpályázatát nyerte meg; irányelveket készített a tabáni szállodákra, kiadta a telepes parasztházak terveit.

Családja

[szerkesztés]

Szülei Schömer Ferenc (1858–1925) építész[5] és Wilke (Wilcke) Ilona Rozália voltak.[3] 1934. október 12-én, Budapesten házasságot kötött Balog Rózsa Anna Máriával (1913–1983).[6][7]

Temetése a Farkasréti temetőben történt (21/4-1-118).[8][9]

Épületei

[szerkesztés]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Pintér Béla: In memoriam Schőmer Ervin (Magyar Építőművészet, 1982. 3. sz.).
  • Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 4. átdolgozott, bővített kiadás. Szerkesztette: Hermann Péter. Budapest, Kossuth, 1981.
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 365. o. ISBN 963-10-1780-X  
  • Művészeti kislexikon. Szerk. Lajta Edit. Budapest: Akadémiai. 1973. ISBN 9630515245  
  • Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Révai új lexikona XVI. (Rac–Sy). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-626-2  
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8