Ugrás a tartalomhoz

San Pietro Martire (Nápoly)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 A Nápoly történelmi központja
világörökségi helyszín része
San Pietro Martire
Valláskereszténység
Felekezetrómai katolikus
EgyházmegyeNápolyi főegyházmegye
NévadójaVeronai Szent Péter
Építési adatok
Építése14. század
Stílusgótikus - barokk
TervezőjeGiuseppe Astarita
Elérhetőség
TelepülésNápoly
HelyVia Luigi Palmieri 5
Elhelyezkedése
San Pietro Martire (Nápoly)
San Pietro Martire
San Pietro Martire
Pozíció Nápoly térképén
é. sz. 40° 51′ 07″, k. h. 14° 14′ 48″40.851875°N 14.246644°EKoordináták: é. sz. 40° 51′ 07″, k. h. 14° 14′ 48″40.851875°N 14.246644°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz San Pietro Martire témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A San Pietro Martire templom Nápolyban, átellenben a Nápolyi Egyetemmel a Corso Umbertón.

Története

[szerkesztés]

A templom egyike az első Anjou építkezéseknek a városban. Építését 1294-ben kezdték II. Anjou Károly uralkodása idején. A templom és a Domonkos-rendi kolostor építése 1343-ban fejeződött be. A 15. és 16. században kibővítették.

Akárcsak a többi Anjou-kori építmény, a templom is számos átépítésen esett át, ezek közül az egyik legjelentősebb a 16. század elején történt, amikor a spanyoloké lett a Nápolyi Királyság. A belső udvart 1755-ben visszaállították eredeti formájára. A francia uralom alatt (19. század eleje) a kolostort bezárták , majd a 19. század elején, a Bourbon-restauráció után ismét megnyitották. A kolostort 1864-ben – az egyesült Olaszország megalakulásakor – zárták be véglegesen. A 20. század elején a nápolyi városkép megújításakor a környéket, beleértve a templomot és kolostort átalakították. A második világháború bombázásai során – a kikötő közelsége miatt – súlyos károkat szenvedett. Az 1953-as helyreállítás után a kolostort dohánygyárrá alakították. Később a teljes komplexumot átvette a Nápolyi Egyetem. A templom ma egyetemi kápolna, a kolostorépületben pedig tantermek vannak. Monostorában temették el Chiaromontei Izabella nápolyi királynét 1465-ben és a kisebbik lányát, Aragóniai Beatrixot 1508. szeptember 23-án.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]