Ugrás a tartalomhoz

San Corrado (Molfetta)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
San Corrado
Duomo vecchio
itáliai nemzeti emlék
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus
EgyházmegyeMolfetta-Ruvo-Giovinazzo-Terlizzi egyházmegye
Építési adatok
Építése12–13. század
Stílusromanika
Elérhetőség
TelepülésMolfetta
HelyLargo Chiesa Vecchia
Elhelyezkedése
San Corrado Duomo vecchio (Olaszország)
San Corrado Duomo vecchio
San Corrado
Duomo vecchio
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 12′ 23″, k. h. 16° 35′ 53″41.206278°N 16.597944°EKoordináták: é. sz. 41° 12′ 23″, k. h. 16° 35′ 53″41.206278°N 16.597944°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz San Corrado
Duomo vecchio
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A San Corrado vagy duomo vecchio (régi dóm) Molfetta egyik jelentős temploma. 1785-ig a város székesegyháza volt, ezt követően a püspök az új dómba, a Santa Maria Assunta-katedrálisba költözött át. Ekkor vette fel a város védőszentjének, Bajorországi Szent Konrádnak a nevét. A templomot négy másik apuliai románkori katedrálissal együtt (Bari, Bitonto, Troia, Otranto) világörökségi helyszínnek javasoltak.

Leírása

[szerkesztés]

A templomot több fázisban építették a 12–13. században, ennek eredményeképpen stílusát tekintve, ötvözi az apuliai katedrálisok modelljét, azaz követi a bari San Nicola mintáját és átveszi a bencések által közkedvelt több kupolás tetőfedési technikát. A templom apszisát egy függőleges fal zárja és ugyancsak ezen az oldalon emelkedik két tornya is (a déli a harangtorony szerepét töltötte be, míg az északi, tenger-felőli védelmi célokat szolgált). A kupolák és a csegely közé sokszögű tamburok, azaz a kupola alaprajzát követő faltestek épültek. Ebben helyezték el a kupolával fedett kupolateret megvilágító nyílásokat. A tamburokat mészkőlapokkal (chiancarelle) fedték le cserép helyett. A középső kupola enyhén megnyúlt.

A templombelső háromhajós. A hajókat négy-négy kereszt alakú keresztmetszetű oszlop tartja és az oszlopokat boltívek kötik össze. Az oszlopfők faragványai a 13. századból származnak. A középső kupolának enyhén megnyúlt alakja van. A szentély feletti és egyben a legrégebbi kupola gazdagon díszített, kis boltívkorona díszíti, gyámkövei pedig faragottak. A szentély alá az építtetők egy kriptát képzeltek el, amely azonban csak félig készült el, majd visszabontották. A nyugati és déli homlokzaton késő reneszánsz ablakkeretek láthatók, valamint jelentős egyházi méltóságok címerei. A templombelső szerényen díszített 12-13. században szokásos népi motívumokkal. A 13. századból származik az oltár feletti Pantokrátort ábrázoló dombormű is. Figyelemre méltó továbbá az 1518-ból származó keresztelőmedence is.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]