Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2023-14-1

A közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Ceatacea) rendjéhez, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjéhez és a barázdásbálna-félék (Balaenopteriidae) családjához tartozó faj. A sziláscetek alrendjébe tartozó közönséges barázdásbálna csaknem 27 méteres hosszúságával a kék bálna (Balaenoptera musculus) után a második legnagyobb, ma is élő állatfaj. Roy Chapman Andrews amerikai természettudós az 1910-es években a közönséges barázdásbálnát „a tengerek agárjának” tartotta, mivel amikor az állatot üldözőbe vették, áramvonalas testfelépítésével gyorsan és könnyedén menekült el.

Hosszú és karcsú teste hátán barnásszürke, hasoldalán világos színű. Jelenleg két érvényes alfaját különítik el, az egyik azonban két olyan populációra oszlik, hogy annak további felosztása is indokolttá válhat. A közönséges barázdásbálna csak a jéggel borított „mezőket” és az óceánokon levő üres, élettelen helyeket kerüli el. Az állományok legnagyobb sűrűsége a mérsékelt övezetekben és a sarkok körül található. A tápláléka rajokban élő kis halakból, kalmárokból és kis rákokból tevődik össze (mint amilyenek a Mysidacea-fajok és a krillek).

Mint a többi nagytestű bálnát, ezt a bálnafajt is nagy számban vadászták a 20. században, emiatt a veszélyeztetett fajok listájára került. 1904–1979 között a déli féltekén csaknem 750 000 közönséges barázdásbálnát öltek meg. Manapság már csak mintegy 15 000 példány él ezen a helyen. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) felfüggesztette e bálnafaj vadászatát, hogy megvédje a fajt a kihalástól. Ennek ellenére Izland és Japán nem hagyott fel vadászatukkal; 2009-ben Izland 125 közönséges barázdásbálnát ölt meg a vadászszezon alatt. 2008–2009 között Japán egyetlen példányt fogott a Déli-óceánban. Grönlandon a bennszülötteknek – hagyományaikra való hivatkozással – engedélyezték a bálnavadászatot. A világ közönséges barázdásbálna állománya összesen körülbelül 100 000–119 000 állatból áll. A hajókkal való ütközések és az ember által okozott zajok nehezítik e faj korábbi állományméretének a visszaállását.