Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2022-23-2
A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyafélék (Ciconiidae) családjának és egyúttal a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjének névadó faja; a köznyelvben ezt a nagytestű madarat nevezik gólyának. Népi nevei a gilice, cakó (czakó), koszta, gagó és az eszterág. Fehéroroszország és Litvánia hivatalos madara. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben „Az év madarává” választotta.
Európában és Ázsiában elterjedt és általánosan ismert, de élőhelyein fogyatkozó madár. Tollazata nagyrészt fehér, de szárnyvégi tollai feketék. Lába hosszú, csőre hosszú, hegyes és piros. Ragadozó madár, ami sok mindent megeszik, így rovarokat, halakat, kétéltűeket, hüllőket, kisebb emlősöket és madarakat is. Monogám; bár a párok nem maradnak együtt egész életükben, de együtt építik fészküket gallyakból, és azt évekig használják. A tojó rendszerint négy tojást rak, amelyek 33–34 nap múlva kelnek ki. A szülők felváltva kotlanak és mindketten táplálják fiókáikat. A kis gólyák 58–64 naposan repülnek ki, ezután a szülők még 7-20 napig etetik őket.
Az IUCN szerint nem veszélyeztetett. A középkorban az ember megtelepedése és erdőirtása kedvezett neki, de a termelési mód változása és az iparosodás miatt a 19. században és a 20. század elején eltűnt Európa egyes részeiről. A fajmegőrző programok és az újratelepítések miatt ma ismét megtalálható Hollandiában, Belgiumban, Svájcban és Svédországban. Vannak természetes ragadozói, és élősködők gazdája is lehet. Tollazatában rágótetvek telepedhetnek meg, fészkében atkák rejtőzhetnek. Elterjedési területének bizonyos pontjain nemcsak meséket, regényeket ihletett, de közkeletű hiedelmeket is.