Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2021-44-2
Isztambul tömegközlekedése számos eszközzel áll a város több mint 14 millió lakosának rendelkezésére. A hagyományos értelemben vett közösségi közlekedés 1871-ben indult meg az első lóvasút üzembe állításával, bár 1851-ben már közlekedtek gőzhajók az európai és ázsiai oldal között, ami tekinthető egyfajta tömegközlekedési módnak. 1874-ben elindult a Tünel nevű siklóvasút, 1914-ben pedig már villamosok közlekedtek a város európai oldalán. Isztambul modern tömegközlekedésének meghatározó eleme a folyamatos fejlesztés alatt álló, 2020-ban hat működő vonallal rendelkező metró, melynek hosszát 2019 utánra 1000 kilométerre tervezte kiterjeszteni a városvezetés. 2013-ban megnyitották a Boszporusz alatt futó Marmaray alagutat, amelybe bekapcsolták az elővárosi vasútvonalakat (banliyö) is. A vasúthálózatot kiegészíti még a Tünel mellett két másik siklóvasút, valamint két libegő.
Isztambul autóbuszhálózatát két cég működteti, 750 vonalon több mint 4000 járművel. A távolsági buszokat kiszolgáló legnagyobb pályaudvar az isztambuli buszpályaudvar. A városban különleges gyorsbuszhálózat is működik, a Metrobus. A török városokra jellemző, fix útvonalon közlekedő dolmuşok itt is elterjedtek, kötött útvonalon közlekedő taxiként is funkcionálnak.
.jpg)
A vízi közlekedés fontos része a város mindennapi életének, a Boszporusz két partja között számos komp- és vízibusz közlekedik. Isztambult három nemzetközi repülőtér szolgálja ki, az államalapító Mustafa Kemal Atatürkről elnevezett Atatürk repülőtér a város európai oldalán, az Atatürk fogadott lányáról, Sabiha Gökçenről elnevezett Sabiha Gökçen repülőtér az ázsiai oldalon, valamint a 2018-ban átadott Isztambuli repülőtér.
Az isztambuli tömegközlekedési eszközökön Istanbulkarttal lehet fizetni, amely egy érintőkártyás okos-fizetőrendszer.