Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2021-38-2
A Diplodocus (nevének jelentése: „dupla gerenda”) a diplodocoidea sauropoda dinoszauruszok egyik neme. Legelső fosszíliáját Samuel Wendell Williston fedezte fel 1877-ben. Nevét Othniel Charles Marsh alkotta meg 1878-ban az állat jellegzetes csontjai alapján, amelyeket kezdetben egyedinek hittek, ám később megtalálták őket a Diplodocidae család más tagjainál és egyéb sauropodáknál, például a Mamenchisaurusnál is.
A Diplodocus a mai Észak-Amerika nyugati részén élt a késő jura időszakban. Maradványai a gyakoribb dinoszaurusz fosszíliák közé tartoznak a kimmeridge-i–tithon korszakok idején, mintegy 150–147 millió éve lerakódott sekélytengeri és ártéri üledékekből kialakult Morrison-formáció felső részén. Ezt környezetet és időszakot a Camarasaurushoz, a Barosaurushoz, az Apatosaurushoz és a Brachiosaurushoz hasonló óriás sauropoda dinoszauruszok uralták.
A Diplodocus klasszikus dinoszaurusz formája, hosszú nyaka és farka, valamint erős lábai miatt a legkönnyebben azonosítható dinoszauruszok közé tartozik. Éveken át a leghosszabb ismert dinoszaurusznak számított. Nagysága elrettenthette az olyan ragadozókat, mint az Allosaurus és a Ceratosaurus, amelyek maradványait ugyanazokban a rétegekben találták meg, tehát együtt éltek vele. Hosszú farkával akár nagy ragadozókat is agyonsújthatott, emiatt öreg ostorfarkúnak is nevezik.