Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2020-14-2
A klasszicista építészet Magyarországon egy kicsit később kezdett kibontakozni, mint Európa nyugati felén. A klasszicizmus Magyarország állami és egyházi építészetében a 19. század elejétől az 1850-es évekig volt uralkodó stílus. A magyarul esetenként a kor meghatározó államférfijára, József nádorra utalva palatinus stílus néven is emlegetett építészeti irányzatot számos nyelven „neoklasszicizmusként” ismerik, mert ezeken a nyelveken a „klasszicizmus” az antik korok építészete.
A reformkor idején megerősödő köznemesség és városi polgárság építkezéseinek ma is számos emléke áll: megye- és városházák, más középületek, lakóházak, kúriák, villák és kastélyok. A tájképi kertekkel ölelt magyar klasszicista kastélyok szép példái a dégi Festetics-kastély, a lovasberényi Cziráky-kastély és a csákvári Esterházy-kastély. A kor klasszicista stílusban emelt fontos épületei közül azonban több elpusztult, így a Pesti Vigadó, a Pesti Német Színház és az alcsútdobozi nádori kastély is.
A magyarországi klasszicista építészet kiemelkedő alakjai, mint Hild József és Pollack Mihály alkotásai megmaradtak. Több ilyen épületet máig rendeltetésszerűen használnak, így az esztergomi bazilikát, az egri főszékesegyházat, a debreceni református nagytemplomot és a Magyar Nemzeti Múzeumot is.