Ugrás a tartalomhoz

SM U 28 (Németország)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SM U 28
Az U 28 Ostendében, előtérben a W 2 jelzésű révhajó
Az U 28 Ostendében, előtérben a W 2 jelzésű révhajó
Hajótípustengeralattjáró
Névadósorszámozás alapján
HajóosztályU 27U 30
Pályafutása
ÉpítőKaiserliche Werft, Danzig
Ára2 636 000 aranymárka
Megrendelés1912. február 19.
Vízre bocsátás1913. augusztus 30.
Szolgálatba állítás1914. június 26.
Szolgálat vége1917. szeptember 2.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás669 t (felszínen)
864 t (alámerülve)
Hossz64,7 m (teljes)
48 m (nyomásálló test)
Szélesség6,32 m
Merülés3,48 m
Maximális merülési mélység50 m
Hajtómű2 × S 6 V41/42 dízelmotor
2 × Doppelmodyn-villanymotor
2 × 1,6 m ⌀ háromszárnyú hajócsavar
TeljesítményDízelmotor: 2000 le (1471 kW)
Villanymotor: 1200 le (880 kW)
Sebesség16,7 csomó (30,9 km/h) felszínen
9,8 csomó (18,1 km/h) víz alatt
Hatótávolság8420 tengeri mérföld (15 600 km) (felszínen)
80 tengeri mérföld (150 km) 5 csomó mellett (alámerülve)
Fegyverzet4 × 50 cm torpedóvető cső
(6 torpedó)
1 géppuska
2 × 8,8 cm L/30 ágyú

Legénység35 fő
SablonWikidataSegítség

Az U 28 a Német Császári Haditengerészet egyik tengeralattjárója volt az első világháborúban. Az egyik első tengeralattjáró volt, mely a korlátlan tengeralattjáró-háború meghirdetése utáni hetekben az Angliától nyugatra lévő vizeken tevékenykedett és a Falaba brit gőzhajó elsüllyesztésével a Trasher-incidens kiváltója lett. A tengeralattjáró 1917. szeptember 2-án veszett oda az Északi-fok közelében, mikor egy általa megtorpedózott brit kereskedelmi hajót, az Olive Branch-ot tűz alá vette és annak lőszerszállítmánya a levegőbe repült, végzetes károkat okozva a tengeralattjáróban. A legénységének minden tagja odaveszett.

Építése és szolgálatba állítása

[szerkesztés]

Az U 28 egy ún. kettős héjazatú tengeralattjáró volt, melyet nyílttengeri bevetések végrehajtására terveztek.[1][2] A megépítésére 1912. február 19-én a danzigi Kaiserliche Werft kapott megbízást és 1913. augusztus 30-án bocsátották vízre az elkészült hajót. A szolgálatba állítására 1914. június 26-án került sor, mikortól az első parancsnoka báró Georg-Günther von Forstner sorhajóhadnagy lett.[3][4]

Technikai jellemzői

[szerkesztés]

A tengeralattjáró 64,7 m hosszú, 6,32 m széles volt, a merülése 3,48 m volt felszínen haladva. A vízkiszorítása a vízfelszínen 669 t, a víz alatt 864 t volt. A fedélzetén 35 fő teljesített szolgálatot, közöttük 4 tiszt. A felszínen két, a MAN által gyártott hathengeres négyütemű dízelmotorral haladt, melyek együttesen 2000 le (1471 kW) leadására voltak képesek. A víz alatti haladáshoz két az AEG által gyártott elektromotort használt együttesen 1200 le-vel (880 kW). Ezek az erőforrások a felszínen 16,7 csomós, a víz alatt 9,8 csomós sebesség elérését tették lehetővé. A felszínen haladva a hatótávolsága 8420 tengeri mérföld volt (156 000 km). A maximálisan 50 méteres merülési mélységben 5 csomóval haladva 85 tengeri mérföldet tudott megtenni. A hat torpedóját az orrba illetve a tatba beépített torpedóvető csővel tudta kilőni. A fedélzetén két darab 8,8 cm űrméretű, 30-as kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú kapott helyet.[1][2][5]

Szolgálata

[szerkesztés]

Az U 28 17 bevetésen vett részt, melyeken 39 kereskedelmi hajót süllyesztett 93 782 BRT hajótérrel.[6][7] Más források szerint 40 hajó esett áldozatául 90 126 BRT hajótérrel. Ezeken kívül három hajót rongált meg (14 976 BRT) és kettőt ejtett zsákmányul (3226 BRT).[3][8]

A Falaba megtorpedózása, előtérben bal oldalt az U 28 tatja

1915. március 28-án a Szent György-csatornán megállította az előle menekülni igyekvő Falaba teher- és utasszállító hajót, melynek 10 percet adott Forstner az evakuálásra. Miután látta, hogy a csónakok vízre tétele nagy nehézséget okoz a legénységnek, és több csónak felborult, vagy egyszerűen szétesett a vízben, további 13 percet várt, mielőtt kilőtte a torpedót a hajóra. Az eset során 104 ember veszítette életét, akik túlnyomórészt vízbe fulladtak. A halottak között volt egy amerikai állampolgár, egy bizonyos Leon Chester Trasher is. A brit propaganda az eseményekből igyekezett külpolitikai sikert kovácsolni azzal a váddal, hogy a németek csak 5 percet adtak a hajó átadására, ezzel pedig tömeggyilkosságot követtek el. Az eset rövid ideig feszültséget okozott az USA és Németország között (Thrasehr-incidens), ám miután a túlélők beszámolói ismertekké váltak az eseményről, az amerikai kormányzat eltekintett a helyzet kiélezésétől.[9]

1917. szeptember 2-án az U 28 alámerülve megtorpedózta az Arhangelszk felé tartó brit Olive Branch teherhajót (4649 BRT) az Északi-fok közelében. Miután a sérült teherhajó megállt, a legénysége csónakokba szállva elhagyta a fedélzetét. Schmidt sorhajóhadnagy utasítására az U 28 felemelkedett a felszínre, hogy a fedélzeti löveggel gyorsítsa fel a hajó süllyedését. A második kilőtt lövedék a raktérben lévő lőszerkészletet találta el, a bekövetkező robbanás. Az Olive Branch levegőbe repülő törmelékeinek egy aláhulló nagyobb darabja megrongálta a tengeralattjárót, amitől az süllyedni kezdett. Hasonló módon veszett oda az U 132 is a második világháborúban, melyet szintén egy lőszerszállító felrobbanása süllyesztett el. Néhány tengerésznek még sikerült kimenekülnie a tengeralattjáróból, őket viszont a brit hajótöröttek nem mentették ki a vízből. Így a német legénység mind a 39 tagja odaveszett. Az U 28 megközelítően az 72° 24’ É, 27° 56’ K koordinátákon süllyedt el.[2][10][11][12]

Egy legenda szerint a teherhajó lőszerszállítmányának robbanása egy a fedélzeten szállított teherautót repített a levegőbe és ez nagy magasságból alázuhanva csapódott a tengeralattjáróba, annak vesztét okozva.[13]

Az U 28 által elsüllyesztett, elfogott illetve megrongált hajók

[szerkesztés]
Dátum Hajónév Nemzetiség Hajótér (BRT) / Vízkiszorítás (t) Sorsa[14]
1915. március 17. Leeuwarden 990 elsüllyesztve
1915. március 18. Zaanstrom 1,657 lefoglalva
1915. március 18. Batavier V 1,569 lefoglalva
1915. március 25. Medea 1,235 elsüllyesztve
1915. március 27. Aguila 2,114 elsüllyesztve
1915. március 27. South Point 3,837 elsüllyesztve
1915. március 27. Vosges 1,295 elsüllyesztve
1915. március 28. Falaba 4,806 elsüllyesztve
1915. március 28. City Of Cambridge 3,788 megrongálva
1915. március 29. Flaminian 3,500 elsüllyesztve
1915. március 29. Theseus 6,723 megrongálva
1915. március 30. Crown of Castile 4,505 elsüllyesztve
1915. július 30. Iberian 5,223 elsüllyesztve
1915. július 31. Nugget 405 elsüllyesztve
1915. július 31. Turquoise 486 elsüllyesztve
1915. augusztus 1. Benvorlich 3,381 elsüllyesztve
1915. augusztus 1. Clintonia 3,830 elsüllyesztve
1915. augusztus 1. Koophandel 1,736 elsüllyesztve
1915. augusztus 1. Ranza 2,320 elsüllyesztve
1915. augusztus 2. HMS Portia 494 elsüllyesztve
1915. augusztus 3. Costello 1,591 elsüllyesztve
1915. augusztus 4. Midland Queen 1,993 elsüllyesztve
1916. március 26. Norne 1,224 elsüllyesztve
1916. március 28. Rio Tiete 3,042 elsüllyesztve
1916. március 30. Trewyn 3,084 elsüllyesztve
1916. március 30. Saint Hubert 232 elsüllyesztve
1916. március 31. Vigo 1,137 elsüllyesztve
1916. április 1. Bengairn 2,127 elsüllyesztve
1917. május 29. Fridtjof Nansen 2,190 elsüllyesztve
1917. május 29. Karna 210 elsüllyesztve
1917. május 29. Kodan 217 elsüllyesztve
1917. június 3. Merioneth 3,004 elsüllyesztve
1917. június 4. Algol 2,088 elsüllyesztve
1917. június 5. Alaska 90 elsüllyesztve
1917. június 5. Duen 30 elsüllyesztve
1917. június 5. Sydkap 40 elsüllyesztve
1917. június 8. Manchester Engineer 4,465 megrongálva
1917. június 8. Sverre II 44 elsüllyesztve
1917. június 10. Marie Elsie 2,615 elsüllyesztve
1917. június 10. Perla 5,355 elsüllyesztve
1917. augusztus 28. Hidalgo 4,271 elsüllyesztve
1917. augusztus 28. Whitecourt 3,680 elsüllyesztve
1917. augusztus 28. Marselieza 3,568 elsüllyesztve
1917. szeptember 1. Dront 3,488 elsüllyesztve
1917. szeptember 2. Olive Branch 4,649 elsüllyesztve

Parancsnokai[3]

[szerkesztés]
Név Rendfokozat -tól -ig
Georg-Günther von Forstner báró sorhajóhadnagy 1914. augusztus 1. 1914. június 14.
Otto Rohrbeck sorhajóhadnagy 1916. június 15. 1916. augusztus 4.
báró Degenhart von Loë sorhajóhadnagy 1916. augusztus 5. 1917. január 14.
Georg Schmidt sorhajóhadnagy 1917. január 15. 1917. szeptember 2.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Erlangen: Karl Müller Verlag, 1993, ISBN 3-88199-687-7, 47. o.
  2. a b c Eberhard Möller/Werner Brack: Enzyklopädie deutscher U-Boote Von 1904 bis zur Gegenwart, Motorbuch Verlag, Stuttgart 2002, ISBN 3-613-02245-1, 29. o.
  3. a b c U 28 (uboat.net) angol nyelven, hozzáférés: 2024. augusztus 1.
  4. Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Erlangen: Karl Müller Verlag, 1993, ISBN 3-88199-687-7, 67. o.
  5. Ulf Kaack: Die deutschen U-Boote Die komplette Geschichte, GeraMond Verlag GmbH, München 2020, ISBN 978-3-96453-270-1, 36. o.
  6. Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Erlangen: Karl Müller Verlag, 1993, ISBN 3-88199-687-7, 101. o.
  7. Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Erlangen: Karl Müller Verlag, 1993, ISBN 3-88199-687-7, 123. o.
  8. Az U 28 sikerei (Uboat.net), angol nyelven. Hozzáférés: 2023. október 10.
  9. Die Versenkung der FALABA am 28. März 1915 oder – gute Seemannschaft kann Leben retten!. (Hozzáférés: 2024. október 18.)
  10. Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Erlangen: Karl Müller Verlag, 1993, ISBN 3-88199-687-7, 89. o.
  11. Paul Kemp: Die deutschen und österreichischen U-Boot Verluste in beiden Weltkriegen, Urbes Verlag Hans Jürgen Hansen, Gräfelfing vor München 1998, ISBN 3-924896-43-7, 33. o.
  12. Olive Branch (Wrecksite.eu) angol nyelven, Hozzáférés: 2024. augusztus 3.
  13. Gwatkin-Williams, R. S. (1922). Under the Black Ensign. Hutchinson & Co.
  14. *Ships hit by U 28. Uboat.net. (Hozzáférés: 2004. október 18.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az U 28 (U-Boot, 1914) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SM U-28 (Germany) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Herzog, Bodo. Deutsche U-Boote 1906–1966. Erlangen: Karl Müller Verlag (1993). ISBN 3-88199-687-7 
  • Enzyklopädie deutscher U-Boote Von 1904 bis zur Gegenwart. Stuttgart: Motorbuch Verlag (2002). ISBN 3-613-02245-1 
  • Kaack, Ulf. Die deutschen U-Boote – Die komplette Geschichte. München: GeraMond Verlag GmbH (2020). ISBN 978-3-96453-270-1 
  • Kemp, Paul. Die deutschen und österreichischen U-Boot Verluste in beiden Weltkriegen. Gräfelfing vor München: Urbes Verlag Hans Jürgen Hansen (1998). ISBN 3-924896-43-7 
  • Gwatkin-Williams, R. S.. Under the Black Ensign. München: Hutchinson & Co. (1922)