SMS Meteor (1887)

SMS Meteor
Hajótípus	Torpedóhajó (őrhajó)
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Meteor-osztály
Pályafutása
Építő	Schichau, Elbing
Ára	544 420 korona
Építés kezdete	1886. december
Vízre bocsátás	1887. május 15.
Szolgálatba állítás	1887. szeptember 3.
Sorsa	Olaszországnak ítélik, ahol 1920-ban lebontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	422,13 t teljes felszereléssel
Hossz	58,73 m
Szélesség	7,40 m
Merülés	3,06 m teljes felszereléssel
Hajtómű	1 db 3 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép 2 db lokomotív kazán, üzemi nyomás 12 atm 1 db 3 szárnyú hajócsavar, 2,85 m átmérővel 2 db kormánylapát Üzemanyag készlet: 100 t szén
Sebesség	15 csomó (26,5 km/h)
Fegyverzet	Fegyverzet: 8 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő oldallöveg 1 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő löveg a taton 1 db 35 cm-es vízvonal feletti TCS az orrban Fegyverzet 1918-ban: 1 db 7 cm-es löveg 6 db 4,7 cm-es gyorstüzelő löveg 1 db géppuska 1 db vízvonal feletti orr TCS, és 1 db fedélzeti TCS
Legénység	5+56 fő
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Meteor az Osztrák–Magyar Monarchia Meteor-osztályú torpedóhajója (őrhajója) volt az első világháborúban. Testvérhajója nem volt, de nagyon hasonlított rá az SMS Komet és az SMS Blitz.

Pályafutása

1886. november 20-án megkötött a szerződést és decemberben megkezdték az építését. 1887. március 12-én I. Ferenc József császár jóváhagyta a nevét. Június 15-én vízre bocsátották. Augusztus 25-én átvételi próbautat tett, melynek során 23,1 csomó sebességet ért el, amiért a Hajógyár prémiumra tartott igényt. Utólag kétségek merültek fel a mérőműszerek pontosságát illetően. Augusztus 31-én megtörtént az átvétel. 1894. október 5-én Mezzótól 26 mérföldre délnyugatra az erősen hullámzó tengerből kimentették a Pelestrinából indult, és egy víztölcsér által szeptember 29-én felborított Marco Polo olasz sóner legénységének négy tagját. A hajó parancsnokát kitüntették, a legénység pedig jutalmat kapott. Lék keletkezett a hajócsavar tönkcsövén, amit egy búvár befoltozott. 1900-01-ben tartalékállományban volt, és kazánjavítást hajtott végre.

1902-től a fiumei Haditengerészeti Akadémiához osztották be a növendékek gyakorlati kiképzése céljából. 1903-ban továbbra is a Haditengerészeti Akadémiánál szolgált, közben a Hajórajjal végrehajtotta a nyári gyakorlatozást. 1905-ben lecsökkentették az árbóczatát, és felszereltek a fedélzetére egy torpedóindító állványzatot. Különféle kísérleteket hajtottak végre a hajóval. Április 29. – augusztus 22. között a dalmát partok mentén földrajzi felméréseket hajtott végre. 1910-ben kicserélték a kazánját és általános nagyjavítást hajtottak vége a főgépén, majd tartalékba került.

1914-ben kiképzésre használták. 1915-ben Pólában teljesített helyi védelmi szolgálatot, és gyakran őrjáratozott a kikötői zárrendszer területén. Július 20-án tengeralattjárót keresett Póla előtt. 1916-ban a Póla előtti zárrendszer területén őrjáratozott, illetve kísérőszolgálatot látott el. Május 8-án bevontatott a kikötőbe egy sérült repülőgépet. 1918. július 28-án egy megsérült repülőgépet hazavontatott. Az év során 41 konvojkísérő utat tett és 2 tengeralattjáró üldözést hajtott végre. 1920-ban Olaszországnak ítélték, ahol lebontották.

Források

• Kriegsmarine.hu Archiválva 2021. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben