SMS Hela
SMS Hela | |
a Hela egy 1902-ben készült festményen | |
Hajótípus | aviso-hajó, ellátóhajó könnyűcirkáló (kiscirkáló) |
Névadó | Hela-félsziget (Danzig előtt) |
Tulajdonos | Kaiserliche Marine |
Hajóosztály | egyedi építés |
Pályafutása | |
Építő | AG Weser, Bréma |
Ára | 2.703.000 aranymárka |
Építés kezdete | 1893. december 5. |
Vízre bocsátás | 1895. március 28. |
Szolgálatba állítás | 1896. május 3. |
Szolgálat vége | 1914. szeptember 13. |
Honi kikötő | Wilhelmshaven, majd Kiel |
Sorsa | elsüllyedt tengeralattjáró torpedótalálata következtében (1914. 09. 13.) |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 2027 t (konstrukciós), 2082 t (max.) |
Hossz | 105,0 m (teljes) 104,6 m (vízvonalon) |
Szélesség | 11,0 m |
Merülés | 4,64 m (max.) |
Hajtómű | 6 lokomotívkazán, 2 hármas expanziójú gőzgép – 2 db háromszárnyú hajócsavar (∅ 3,25 m) |
Üzemanyag | szén (370 t, 1906-tól 412 t) |
Teljesítmény | 6000 le |
Sebesség | 20,5 csomó (38 km/h) |
Hatótávolság | 5600 km 12 csomós sebesség mellett |
Fegyverzet | 4 db Sk 8,8 cm L/30 löveg (800 lövedék) 6 db Sk 5,0 cm L/40 löveg (1500) 3 db 45 cm-es torpedóvető cső (8 torpedó) |
Páncélzat | fedélzet: 20-25 mm lejáratok: 40 mm parancsnoki torony: 30-100 mm |
Legénység | 178 fő (köztük 18 tiszt) 194 fő ( közte19 tiszt; felújítás után) |
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Hela témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SMS Hela a Német Császári Haditengerészet egyik aviso-hajója volt. Az egyedi építésű hajót 1895. március 28-án bocsátották vízre Brémában. Nevét a Danzig előtti Hela-félsziget után kapta. 1899-ben átminősítették kiscirkálóvá (könnyűcirkálóvá), habár 8,8 cm-es űrméretű legnagyobb ágyúi nem feleltek meg az ilyen típusú egységek fegyverzetével szemben támasztott kritériumoknak.
1900-1901-ben Kínába irányították át a bokszerlázadás leverésének segítésére. 1902-ben részt vett a nagyszabású flottaszintű hadgyakorlaton, majd 1903 és 1906 között jelentősen átépítették. 1910 után ellátóhajónak használták. Az első világháború kitörésekor ismét hadihajóként alkalmazták és a Helgolandnál állomásozó rombolóflottillákat kellett támogatnia. 1914. szeptember 13-án a brit E9 tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyedt. Legénységének két tagja veszett oda.
Tervezés
[szerkesztés]A Hela képezte az aviso-hajók fejlesztésének a csúcsát a Császári Haditengerészetnél. A német avisókat a korábbi torpedónaszádokból fejlesztették ki és a hazai vizeken szándékoztak támogatni velük a flottát. Az első avisót, a Zietent egy brit hajóépítőtől vásárolták 1875-ben és további hét épült meg német hajógyárakban mielőtt a Hela építéséhez hozzákezdtek. Az aviso hajókból fejlődtek ki a későbbi könnyűcirkálók (kiscirkálók). A Hela után megépített Gazelle-osztály hajói voltak az első igazi ilyen egységek.
Általános jellemzők, meghajtás
[szerkesztés]A Hela vízvonal menti hosszúsága 104,6 m, teljes hosszúsága 105 m volt. Szélessége 11 m, merülése elől 4,64 m, hátul 4,64 m, tervezett vízkiszorítása 2027 t volt, ami harckész állapotban 2082 t-ra nőtt. A hajótestét hosszanti és keresztirányú acélból készült bordázattal látták el, ami a páncélfedélzet feletti részt 22, az az alatti részt 10 vízzáró rekeszre osztotta. A hajó alját hosszának 35%-ában kettős fenék védte. A hajón 7 tiszt és 171 főnyi legénység teljesített szolgálatot.[1]
Meghajtásáról két darab három hengeres, hármas expanziójú gőzgép gondoskodott. Mindkét gőzgép egy-egy 3,25 m átmérőjű hajócsavart forgatott meg. A gőzgépek külön géptermekben voltak elhelyezve. A hajtóműveket hat lokomotívkazán látta el gőzzel, melyeket szintén két külön kazánteremre osztottak. A hajtóművek teljesítményét 6000 lóerőben adták meg, amivel az előzetes kalkulációk szerint 20 csomós (37 km/h) csúcssebességet lehetett elérni, azonban a menetpróbákon fél csomóval nagyobb sebesség elérésére is képes volt. Három elektromos generátorral rendelkezett, melyek 36 kW (67 volt) teljesítményűek voltak. Irányítását egy darab kormánylapáttal oldották meg.
Fegyverzet és páncélzat
[szerkesztés]Fő fegyverzetét négy darab 8,8 cm-es, 30 kaliberhosszúságú, külön forgótalpakon elhelyezett gyorstüzelőágyú alkotta. Lövedékeik 7 kg-osak voltak és 590 m/s torkolati sebességgel lőtték ki őket. Tűzgyorsaságuk 15 lövés/perc volt. 30°-os legnagyobb emelkedés mellett 10.500 méterre lévő célpontokat is elérhettek. A lőszerkészlet 800 darabos volt, így minden ágyúra 200 lövedék jutott. Rendelkeztek hat 5 cm-es, 40 kaliberhosszúságú ágyúval is, melyek 1,75 kg-os lövedékeket lőttek ki 10 lövés/perc tűzgyorsasággal. Legnagyobb lőtávolságuk 6200 méter volt. Az 1500 darabos lőszerkészlet révén minden ágyúra jutott 250 gránát. Az ágyúkon kívül ellátták még egy erőteljes döfőorral és három 45 cm-es torpedóvető csővel is, melyek közül kettő a fedélzeten kétoldalt, egy pedig a hajó orrában a víz alatt kapott helyet.
A Hela gyenge páncélzattal rendelkezett. A fedélzetét 20 mm-es acéllemezekkel védték és az enyhén döntött oldalpáncélzatának 25 mm-es vastagsága is csak kis mértékben volt erősebb. A parancsnoki tornyot 30 mm-es acéllemezekkel látták el.
Szolgálata
[szerkesztés]A Helát 1896. május 3-án állították szolgálatba. A gépeinél fellépő problémák miatt 1896. szeptember 19-én a javítások idejére kivonták a szolgálatból. 1898. március 10-én ismét szolgálatba állt és az I. csatahajóraj I. divíziójához (I. Division des I. Geschwaders) osztották be, majd az ez évi hadgyakorlat során futárhajóként alkalmazták. Június 14. és július 31. között a Hohenzollern császári yacht mellé lett beosztva kísérő cirkálónak és ekként vett részt a császár éves Skandináviába tett útján, mely a Hardangerfjordba vezetett. Szeptember 17. és december 8. között a Herthával elkísérte a császárt a Palesztinába. 1899-ben részt vett a rajának Atlanti-óceánra tett cirkálóútján valamint a Doverbe, Hollandiába és Svédországba tett látogatásokon. A hajótípusok megnevezésének változtatásakor kiscirkálóvá (kleiner Kreuzer; könnyűcirkáló) minősítették át.
Bokszerlázadás
[szerkesztés]Az 1900-ban Kínában kitört bokszerlázadás során a felkelők ostrom alá vették a Pekingben lévő külföldi követségeket és meggyilkolták Clemens von Ketteler bárót, a német követet. A nyugatiak elleni erőszakhullám Németország és hét másik nagyhatalom, az Egyesült Királyság, Olaszország, Oroszország, Ausztria-Magyarország, az Egyesült Államok, Franciaország és Japán összefogásához vezetett a felkelés leverésére. A Pekingben tartózkodó csapataik azonban csak 400 főt tettek ki és ez nem volt elég a bokszerek ellen. Ekkor Németország fő katonai erejét a Kelet-ázsiai Hajóraj képezte, melyhez a Kaiserin Augusta, a Hansa és a Hertha védett cirkálók, az Irene és Gefion könnyűcirkálók valamint a Jaguar és az Iltis ágyúnaszádok tartoztak. A Taku-erődökben volt még egy 500 fős német különítmény, mellyel együtt a nagyhatalmak katonai ereje összesen 2100 főt tett ki. Ez a 2100 ember a brit Edward Seymour tengernagy vezetésével megpróbált eljutni Pekingbe, de a heves ellenállás következtében Tiencsinnél elakadtak. A császár a Kelet-ázsiai Hajóraj megerősítésére egy expedíciós haderő Kínába küldése mellett döntött. Az öt Brandenburg-osztályú csatahajóra támaszkodó tengeri expedíció része volt a Hela is. Tirpitz tengernagy ellenezte ezt a tervet, mivel szükségtelennek és túl költségesnek találta. Ellenvetései ellenére útnak indították az expedíciót.[2]
A divízió 1900. július 9-én illetve 11-én hagyta el Kielt és Wilhelmshavent, július 17-18-án Gibraltárban szenet vételezett, majd a 26-27-én áthaladt a Szuezi-csatornán, ahol csatlakozott a divízióhoz a Luchs ágyúnaszád. Perimnél és Ádenben ismét szenet vételeztek, majd a Luchsot hátrahagyva augusztus 2-án az Indiai-óceánt átszelve elindultak Colombo felé. Innen a Malaka-szoroson áthaladva érkeztek meg Szingapúrba, ahol augusztus 19. és 23. között megtartották az első nagyobb pihenőt. A divízió augusztus 28-án érkezett meg Hongkongba, majd 30-án a Sanghaj melletti Wusongba értek. Innen tevékenykedve részt vettek a kínai haditengerészet elleni blokádban, mely a Jangcén felhajózva nem kívánt szembeszállni a nemzetközi haderővel. A négy német mellett két brit kapitális hadihajó is részt vett a folyótorkolat lezárásában. Rajtuk kívül a nemzetközi erők nagyszámú cirkálója, ágyúnaszádja és rombolója is részt vett a blokádban.
A Hela a távol-keleti küldetés nagy része alatt a csatahajók mellett maradt és 1901 márciusa és májusa között - időnként a cirkálóraj későbbi parancsnokának, Maximilian von Spee korvettkapitánynak a parancsnoksága alatt – Csingtaóban állomásozott, ahova a Hongkongban vagy Japánban elvégzett karbantartások után a divízió csatahajói mind befutottak és itt közös gyakorlatokat tartottak. 1901. június 1-én a Kurfürst Friedrich Wilhelm, a Brandenburg, a Weißenburg és a Wörth csatahajókból valamint a Helából álló kötelék visszaindult Németországba, ahova augusztus 11-én érkezett meg. A visszaúton a monszun miatt biztonságból a Seychelle-szigeteken lévő Mahén vettek fel szenet. A divízió augusztus 1-én Cádizban találkozott a Henrik herceg vezette I. csatahajóraj új I. divíziójával. A két divízió innen együtt tért vissza Németországba. A küldetés rendkívül költséges volt, mivel az oda- és visszaúton idegen szenet kellett vételezzenek, emellett ezekre a hajókra nem volt szükség a felkelés leveréséhez. A 100 millió márkát felemésztő küldetés[3] demonstratív jellege azonban nyilvánvaló volt. Egyik más nagyhatalom sem mozgósította erőit ilyen mértékben.
A Hela megérkezése után nem sokkal (augusztus 26. és szeptember 16. között) részt vett a Norvégiába tett cirkálóúton, melynek során többek között Christianiát is felkereste.
Az 1902-es flottamanőver
[szerkesztés]1902. augusztus 31-én kezdődtek meg az éves flottaszintű hadgyakorlatok. A hadgyakorlat első részében azt imitálták, hogy Németország háborúba keveredik egy nála erősebb tengeri hatalommal az Északi- és a Balti-tengeren. Ennek során a Hagen, Heimdall és Hildebrand partvédő páncélosokból álló rajt és egy rombolódivíziót egy nagyobb ellenséges egység csapdába csal a Kattegatban. A német hajóraj feladata az volt, hogy térjen vissza Kielbe és Balti-tengerről hajózzon át az Északi-tenger partján lévő Wilhelmshavenbe a Vilmos császár-csatornán keresztül, ahol csatlakozhat a flotta többi részéhez. A Hela három Brandenburg-osztályú csatahajóval valamint a Nymphe és az Amazone cirkálókkal a Kattegatból Kielbe vezető három nagy szoros egyikében foglalt állást az ellenséges erőket imitálva. Két másik hajórajt is az elszigetelt német hajóraj előretörésének megállítására állítottak fel.[4]
Szeptember 2-ának reggelén induló hadgyakorlat során a Helának a raja által ellenőrzött terület számos kisebb csatornáját kellett átfésülnie. Reggel 06:00-kor a raj parancsnoka úgy döntött, hogy azon a szoroson át vezeti a hajóit, melyet a Hela felügyelt. Az „ellenség” rombolókból (großes Torpedoboot - nagy torpedónaszádokból) álló elővédje észlelte a német hajórajt, de a sűrű köd miatt a csatahajók nem vehették őket üldözőbe. Mindenesetre a Helát és a két cirkálót a német rombolók elleni támadásra rendelték. A Hela és a többi hajó hamar semlegesített több német rombolót, ami miatt a német raj északi irányba vonult vissza, a Hela a társaival pedig üldözte őket egészen addig, míg a gyakorlatot le nem fújták. Szeptember 3-án az egész flotta Læsø szigeténél vetett horgonyt és a hajók legénysége kipihenhette magát.
Másnap, szeptember 4-én a hadgyakorlat folytatódott. A német rajt számos csatahajóval (sorhajóval) és a Prinz Heinrich páncélos cirkálóval erősítették meg, a Hela pedig ismét az ellenséges erőkhöz került beosztásra. A német flottilla ezúttal azt a feladatot kapta, hogy az Északi-tengerre kihajózva próbáljon meg eljutni Helgolandra. A Helát a német raj lokalizálásával megbízott egyik előőrshöz osztották be. Rövid „tűzharcra” került sor a Prinz Heinrich és az ellenséges erők között, melynek során a páncélos cirkáló megrongálta a Freya és a Victoria Louise védett cirkálókat. Szeptember 5-ének korai óráiban torpedótámadást imitáltak a német raj ellen. Végül az ellenséges kötelék nem tudta feltartóztatni a német hajórajt mely így 12:00-ra elérte Helgolandot.
A Hela a flottával szeptember 8-11. között Helgoland előtt horgonyzott és a kazánfelfűtési taktikákat gyakorolta. Szeptember 11-én a hajók visszatértek Wilhelmshavenbe, ahol a következő két nap során feltöltötték a szénkészleteiket. Szeptember 14-én kezdődtek meg az éves flottagyakorlatok, melyek során azt imitálták, hogy a tengeri háború rosszul halad Németország számára és már csak négy csatahajó, a Hela és a Freya valamint egy divíziónyi romboló van bevetésre alkalmas állapotban. A hajók az Elba torkolatában állomásoztak, hogy innen védelmezzék a Vilmos császár-csatornát és Hamburgot. Szeptember 15-én az ellenséges haderő blokád alá vette a folyótorkolatot az Északi-tenger több más folyótorkolatával és kikötőjével egyetemben. A korábbi összecsapás folyamán szétszóródott rombolókat az ellenség felkutatta és elpusztította. Az ellenség csatahajóraja az Elba torkolatához hajózott, ahol a Hela, a Freya és a megmaradt rombolók teljesítettek őrszolgálatot. Szeptember 16-a eseménytelenül telt, de az éjszaka folyamán számos német rombolónak sikerült elsüllyesztenie a blokádban részt vevő egyik cirkálót és súlyosan megrongálni egy másikat. Másnap a támadólag fellépő Prinz Heinrich rövid tűzpárbajt vívott a Helával és a Freyával visszavonulásra kényszerítve őket. A viharossá váló időjárás miatt a hadműveletet elhalasztották másnapra. Azon a reggelen az ellenséges flotta a folyótorkolatban kiépített erődítmények mellett benyomult az Elbára. A német flottilla elkeseredett támadást intézett ellene és két csatahajót sikerült elsüllyesztenie. A túlerőben lévő ellenséges erők azonban végül felülkerekedtek a német hajókon és a hadgyakorlat az ő győzelmüket hozta.[5]
Átépítés
[szerkesztés]1902 telén kisebb mértékben átépítették, így 1903 januárjának végén a könnyű tüzérség iskolahajójaként lehetett alkalmazni. A kazánjainak rossz állapota miatt 1903. április 25-én kivonták a szolgálatból és a Kaiserliche Werft Danzigban lévő hajógyárának szárazdokkjába került átfogó modernizálás elvégzése végett. A felépítményét átépítették és a két hátsó 8,8 cm-es ágyúját eltávolították, az eddig meglévő egy kéménye mellé kapott egy másodikat is. Növelték a szénkészletét is 370-ről 412 tonnára. A páncélfedélzet feletti vízhatlan rekeszek számát 22-ről 30-ra növelték és a dupla feneket úgy bővítették, hogy az hosszának 39%-át fedje. Az eredeti hat kazán helyett nyolc Marine-típusút kapott. A munkálatok egészen 1906-ig eltartottak és ekkor ismét szolgálatba állhatott a hazai vizeken. A személyzetét egy tiszttel és 16 főnyi legénységgel növelték meg. 1910-ben kivonták az aktív szolgálatból és október 1-től ellátóhajójaként alkalmazták.[1] E minőségben gyakran szállított magas rangú megfigyelőket a flottagyakorlatokra, tengerészeti parádékra és egyéb hasonló alkalmakkor. 1912-ben honi kikötője Wilhelmshaven helyett Kiel lett.
Első világháború
[szerkesztés]A világháború kitörésekor a Hela ismét harci egységként állt aktív szolgálatba a IV. felderítőcsoport (Aufklärungsgruppe IV) kötelékében, mely egység az Északi-tenger német partjai előtt őrjáratozást végző rombolók külső védelmi vonalát biztosította. A Hela Helgoland szigetétől északkeletre állomásozott horgonyt vetve a Stettin könnyűcirkálóval együtt.[6] 1914. augusztus 28-án erős brit rombolóflottillák és cirkálórajok rajtaütést hajtottak végre az őrjáratozó rombolók ellen. Miután az ellenséges könnyű erőkkel vívott harcokról szóló jelentéseket vételezte, a Hela nyugatnak fordult, hogy csatlakozhasson a harcolókhoz. A hírre, hogy a britek délnyugati irányba, a szigettől távolodva visszavonulóban vannak, visszatért a kijelölt helyére és a későbbiek folyamán sem avatkozott bele a kiújuló küzdelembe. Az éjszaka folyamán a Kolberg és München cirkálókkal újrarendeződtek a rombolóflottillák védelméhez és a Helgolandi-öböl védelmi vonalainak újbóli felállítására.[7]
Két héttel később, 1914. szeptember 13-án Helgolandról Wilhelmshavenbe tartott gyakorlatokat végezve a brit tengeralattjáróktól mentesnek vélt vizeken,[8] mikor a szigettől 6 mérföldre dél-délnyugatra a Max Horton parancsnoksága alatti E9 tengeralattjáró támadást intézett ellene. A felszínre emelkedő E9-ről észlelték a német cirkálót és azonnal ismét alámerültek, majd két torpedót lőttek ki rá. Az egyik a közepénél találta el a hajót és az 25 perc alatt elsüllyedt. Annak ellenére, hogy gyorsan elsüllyedt, két matrózt leszámítva a teljes legénységét sikerült kimenekítenie az U 18 tengeralattjárónak és az egyik őrhajónak. Az E9-re ezt követően egész nap vadásztak a német hajók, de sikerült visszatérnie Harwichba. A kikötőbe való befutáskor Horton a Jolly Rogert vonta fel, hagyományt teremtve ezzel a sikeres bevetésről visszatérő brit tengeralattjárók számára. Az E9 legénysége 1050 angol fontos jutalmat kapott a Hela elsüllyesztéséért.[9]
A Hela volt az első német hajó, melyet brit tengeralattjáró süllyesztett el.[10] Elvesztésének hatására a németek nem végeztettek innentől gyakorlatozásokat az Északi-tengeren, hanem ennek elvégzésére a biztonságosabb Balti-tengerre vezényelték át a hajóikat.[8] Egyik 8,8 cm-es ágyúját kiemelték és ma a cuxhaveni Kugelbake erődben van kiállítva.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Hela című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SMS Hela (1895) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Bodin, Lynn E.. The Boxer Rebellion. London: Osprey Publishing (1979). ISBN 978-0-85045-335-5
- Brassey, Thomas Allnutt. Brassey's Annual: The Armed Forces Yearbook. London: W. Clowes (1901)
- Conway's All the World's Fighting Ships: 1860–1905. London: Conway Maritime Press (1979). ISBN 0-85177-133-5
- Gröner, Erich. German Warships: 1815–1945. Annapolis: Naval Institute Press (1990). ISBN 0-87021-790-9. OCLC 22101769
- Friedman, N.. Naval weapons of World War One. Yorkshire: Seaforth Publishing (2011). ISBN 978-1-84832-100-7
- Gunton, Michael. Submarines at War: A History of Undersea Warfare from the American Revolution to the Cold War. New York City: Carroll & Graf Publishers (2005). ISBN 978-0-7867-1455-1
- Halpern, Paul G.. A Naval History of World War I. Annapolis: Naval Institute Press (1995). ISBN 1-55750-352-4. OCLC 57447525
- Harrington, Peter. Peking 1900: The Boxer Rebellion. London: Osprey (2001). ISBN 978-1-84176-181-7
- Herwig, Holger. "Luxury" Fleet: The Imperial German Navy 1888–1918. Amherst, New York: Humanity Books (1980). ISBN 978-1-57392-286-9
- Die deutschen Kriegsschiffe: Biographien–ein Spiegel der Marinegeschichte von 1815 bis zur Gegenwart. Herford: Koehlers Verlagsgesellschaft mbH (1981). ISBN 3-7822-0497-2
- Holborn, Hajo. A History of Modern Germany: 1840–1945. Princeton, New Jersey: Princeton University Press (1982). ISBN 978-0-691-00797-7
- Mehl, Hans. Naval Guns: 500 Years of Ship and Coastal Artillery. Annapolis: Naval Institute Press (2002). ISBN 978-1-59114-557-8
- (1898) „Naval Notes”. Journal of the Royal United Service Institution, London XLII, 467–487. o, Kiadó: J. J. Keliher & Co.. DOI:10.1080/03071849809417364.
- Osborne, Eric W.. The Battle of Heligoland Bight. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34742-8
- Sondhaus, Lawrence. Naval warfare, 1815–1914. London: Routledge (2001). ISBN 978-0-415-21478-0
- Thomas, Lowell. Raiders of the Deep. Garden City, New York: Periscope Publishing Ltd. (2002). ISBN 978-1-904381-03-7
- (1914) „The Story of the Week”. The Independent, New York 90, 7–11. o, Kiadó: Independent Publications, Inc..
- (1917) „Naval War Notes”. Proceedings, Annapolis 43, 1313–1349. o, Kiadó: United States Naval Institute.
- (1903) „German Naval Manoeuvres”. R.U.S.I. Journal, London 47, 90–97. o, Kiadó: Royal United Services Institute for Defence Studies.
- Terrell D. Gottschall: By order of the Kaiser: Otto von Diederichs and the rise of the Imperial German Navy, 1865–1902, Naval Institute Press, 2003 Annapolis ISBN 1-55750-309-5
Link
- SMS Hela (képek a DeutscheSchutzgebiete.de oldalon)