Sóhajok hídja (Velence)
Velence és lagúnája | |
Világörökség | |
Sóhajok hídja | |
Adatok | |
Ország | Olaszország |
Típus | Kulturális helyszín |
Felvétel éve | 1987 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 26′ 03″, k. h. 12° 20′ 27″45.434056°N 12.340861°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 03″, k. h. 12° 20′ 27″45.434056°N 12.340861°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sóhajok hídja témájú médiaállományokat. |
A Sóhajok hídja (olaszul Ponte dei Sospiri) Velence egyik leghíresebb hídja. A Dózse-palotát (Palazzo Ducale) és a börtönt (Prigione) összekötve a Rio di Palazzo csatorna felett ível át 8 méter hosszan. A palota Magistrato alle Leggi terméből vezet az út a híd irányába. A Ponte della Paglia nevű kis hídról – amint azt a mellékelt kép is mutatja – remek kilátás nyílik a Sóhajok hídjára.
Története
[szerkesztés]Az isztriai kőből készült hidat Marino Grimani dózse parancsára Antonio Contin mester építette 1600-ban (más források szerint a nagybátyja, Antonio da Ponte vezette a munkálatokat, amelyek 1597-ben fejeződtek be[1]). Oszlopokkal tagolt homlokzatát tekervényes, kacskaringós motívumok díszítik, az ívnyílás felett négy-négy szoborfej sorakozik.
A híd romantikus elnevezése Lord Byrontól származik. A név átment a köztudatba is azzal a népetimológiai magyarázattal, hogy a Dózse-palotában ítélkező bíróságról a börtönbe átkísért emberek sóhaja volt hallható a hídon. A hídhoz fűződő sok rémtörténet elterjedése a költőnek, illetve több romantikus írónak, köztük Victor Hugónak köszönhető. Velence igazságszolgáltatása a kor szörnyű börtönviszonyaihoz képest még humánus is volt; 1660-ban pl. a világon először itt szüntették meg a kínzásokat.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ LaFontaine 1995. 17.
Források
[szerkesztés]- Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
- Wolfgang Thoma: Velence (Polyglott útikönyvek, Pegazus Rt., 1990)
- Alta Macadam: Velence (Kék útikönyvek, Corvina, 1994)
- Velence (Velencei kiadás magyarul)
- Venedig (Storti Edizioni, Mestre, 1993)
- Bruce LaFontaine, Bridges of the World, Courier Dover, 1995
- Letizia Gianni, Venezia, Touring Club Italiano, 1985, 278. o.