Sátoraljaújhelyi vár

Sátoraljaújhelyi vár
A feltárás állapota 2010-ben
Ország	Magyarország
Mai település	Sátoraljaújhely
Tszf. magasság	334 m
Épült	13. század
Elhagyták	1558 császáriak felgyújtották
Állapota	felismerhető alaprajz
Elhelyezkedése
Sátoraljaújhelyi vár Pozíció Sátoraljaújhely térképén
é. sz. 48° 23′ 09″, k. h. 21° 38′ 20″48.385833333333, 21.638888888889
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátoraljaújhelyi vár témájú médiaállományokat.

A sátoraljaújhelyi vár a Zemplénben, a sátoraljaújhelyi Várhegyen állt, délnyugatra a várostól, a Sárospatak felé vezető út fölé magasodva. A történelmi források a várat Patak vára, Nagy Patak vára, illetve Sátorhegyi vár néven említik, majd később Újhelyvára néven vált ismertté. A vár kettős elnevezése egyszerű magyarázattal bír: patakinak nevezték, mivel a pataki erdőispánság, majd a pataki uradalom tulajdonába tartozott, újhelyinek pedig azért, mert Újhely város külterületén helyezkedett el.

Történelme

A Sátor-hegyek első említése Anonymus Gesta Hungarorumában is megtalálhatók Sátorhalom néven. E geszta szerint Árpád fejedelem adományozta Ketel vezérnek a Sátorhalomtól a Tolcsva-patakig terjedő területet. Várról azonban nem esik szó, valószínűleg azért, mert azt csak IV. Béla, vagy fia, István herceg kezdte felépíteni a tatárjárás után.

A vár első okleveles említése 1261-ből való, a kiváltságlevél rendelkezése alapján a veszély esetén a faluból a várba menekülő hospesek a ciszternát kötelesek vízzel feltölteni. A vár a vallon hospesek által lakott Sátorelő falut és a mai Oroszország területe irányába vezető utat védte. 1292-ben V. István Ubul fia Mihály ispánnak adományozott egy tornyot a vár északi részén, továbbá biztosította az ispánt arról, hogy kedvük szerint tartózkodhassanak a toronyban, használják a ciszternát, és a várnagy nem állíthatja őket törvényszék elé. 1264-ben IV. Béla hadai ostrommal foglalták el a várat, az előkelő foglyokat, V. István feleségét és gyerekeit túszként elhurcolták.

Détshy Mihály kutatásai szerint a 13. században a sátoraljaújhelyi várat nevezték Patak várának, mivel a pataki várat megemlítő oklevelekben több olyan utalás van, aminek csak hegytetőre épült vár esetén van értelmük. IV. László az 1260-as években és 1284-ben többször is megfordult a várban, amelyet okleveleiben szintén Potok várának nevez. Az Újhely vára megnevezést először két 1334-ben kiadott oklevélben használják. A második tatárjárás során elpusztult Sátorelő falu helyén épült új település III. András 1291-es oklevelében már Sátoraljaújhely nevet viselte.

Újhely a Baksa nemzetség rövid ideig tartó birtoklása után 1316-tól királyi vár lett, várnagyai gyakran cserélődtek (Zólyomiak, Babonicsok, Lackfiak, Bebekek). 1390-ben Luxemburgi Zsigmond Perényi Miklósnak adományozta „Patak és Újhely királyi városait az ugyanezek közelében lévő várral”, majd 1429-től Újhely vára a Pálóczi család tulajdonába került. A mohácsi csata után a vár Szapolyai János, majd 1527-től az akkor éppen I. Ferdinándot támogató Perényi Péter birtokába került, aki Atyinai Simon deákot nevezte ki uradalmi tisztnek. 1528–29-ben Szapolyai János, majd I. Ferdinánd ostromolta meg a hol egyik, hol másik király oldalára álló Simon deák által több-kevesebb sikerrel védelmezett várat. Az 1529. évi ostrom során alá is aknázták, de ekkor nem robbantották fel, mivel Simon egyik éjjel kiszökött a várból, az őrség pedig megadta magát.

Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ból származó leírása alapján a vár a bástyákon kívül erős sáncokkal volt megerősítve, vagyis a várat legkésőbb az 1530-as években átépítették, védműveit korszerűsítették. Az 1534–1537-es nagy sárospataki építkezések után az ostromokban romossá váló magaslati erősség már nem játszott fontos stratégiai szerepet Perényi számára, aki 1537-ben ismét átállt Szapolyai oldalára. Az 1538-ban, majd 1546-ban és 1548-ban kiadott oklevelek már romosnak írják le a várat. Nem tudni, hogy Ferdinánd csapatai, vagy Perényi maga romboltatta-e le a várat, hogy ne kerülhessen ellenfele kezére.

Kutatástörténet

A Sátoraljaújhelyi vár kutatása tulajdonképpen Détshy Mihály 1966-os tanulmányával vette kezdetét, amelyben bebizonyította, hogy Patak vára azonos a később Újhelyvára néven ismert erődítménnyel. Ez a vár a pataki erdőispánság területén épült, bár nem töltött be központi szerepet az ispánság irányításában. 1977-ben Fügedi Erik és Engel Pál adattárai gyűjtötték össze a várra vonatkozó ismereteket, majd 1986-ban Csorba Csaba két publikációban is foglalkozott a vár történetével. Ugyanebben az évben Nováki Gyula és Sándorfi György készítette el a vár területének szintvonalas felmérését, amelyet Csorba is publikált. 1994-ben Détshy Mihály egy önálló monográfiát szentelt a várnak, 1996-ban pedig Engel Pál publikálta a várra vonatkozó forrásokat a 15. század közepéig. A vár kutatása az ezredfordulót követően is tovább folytatódott. 2007-ben a sátoraljaújhelyi önkormányzat kezdeményezésére együttműködési megállapodás jött létre az önkormányzat és a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma között, amelynek célja a vár maradványainak szisztematikus régészeti feltárása volt. A feltárást előkészítő évben a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem bevonásával sor került a Várhegy területének geodéziai felmérésére és részleges geofizikai vizsgálatára is. 2008-ban megkezdődött a régészeti feltárás.

Ülőfülke maradványa

Lépcsőmaradvány

A Várhegy hosszúkás platójának keleti és délkeleti széle alatt mintegy 100 méter hosszan sánc húzódik, északnyugati végét a hegynyereg felől két rövidebb árok védte. A csaknem teljesen elpusztult, erősen bolygatott vár területén korábban nem volt régészeti feltárás.

A Ringer István által vezetett 2007-es felmérés során meghatározták a vár felszínsíkját, illetve az oldalak palástjait. A kivehető tereplépcsőket leomlott falszakaszok maradványainak értelmezve meghatározták a várfalak és mesterséges létesítmények irányát. A vár területén nyolc helyen kisebb falszakaszok külső síkját találták meg, ebből magasabban felmenő falsík összesen kettő volt. Egy precíz mikrodomborzati térkép létrehozásával és a geofizikai mérések kiértékelésével nagyrészt meghatározhatóvá váltak a vár mesterséges létesítményei.

Megtisztították a központi területen lévő, mintegy 500 négyzetméter alapterületű, feltételezett pincehelyiség nyugati és déli falát, és elkezdték egy észak-déli irányú fal belső síkjának feltárását. A mintegy három méter vastag fal 150–170 centiméter magasságban áll, zömmel azonban csak falmag formájában figyelhető meg: összefüggő falsík mindössze a középső részen maradt meg, kisebb részletetekben. A fal belső síkja előtt megtisztították a Várhegyet képző, simára faragott andezit felszínt. Ettől délre egy 80–150 centiméter magasan álló fal nyugati sarkánál a köves omladékréteg alatt lépcsősor részletére bukkantak. A legalsó lépcsőfok előtt egy keményre letaposott, agyagos, helyenként faszenes járószintet találtak, melynek felületéről számottevő mennyiségű, 14–15. századi kerámiatöredék és több vaslelet került elő. Három lépcsőfokot tisztítottak ki, a fal felső omladékában pedig még egy lépcsőfok lehetséges. A középső lépcsőfok egy másodlagosan ideépített, nagy méretű kőfaragvány, vélhetően egy kapu szárkő eleme. A lépcsősor keleti oldalán előkerült annak mellvédfal-csonkja is. A további tisztítás, az óriási mennyiségű köves omladék eltávolítása után kiderült, hogy a lépcsőhöz tartozó falszakasz a keleti részen megszakad. Itt nagymérvű pusztulás, esetleg a kövek elbányászása történhetett.

A Várhegy legmagasabb pontján egy központi épületegyüttes részletét tárták fel, annak két méter széles, északra nyíló bejáratával együtt. A helyiség északnyugati sarkánál 100–150 centiméter magas felmenő falazatot tisztítottak ki az omladék alól. Keleti falában egy gótikus ülőfülke alsó része maradt fenn. A törmelékréteg alatt, a helyiség északi falának belső oldalán, közvetlenül a járószinten több nagyméretű, gótikus és reneszánsz kőfaragvány, zömmel ablak- és ajtókeretek, oszloplábazatok kerültek elő.

Megközelítése

A 37-es főúton haladva Sátoraljaújhely felé a település határában balra kell kanyarodni a Várhegy Üdülő felé vezető úton. Az üdülő előtti parkolóból 10 perc sétával érhető el a vár.

Képgaléria

• 
• 
  Légifotók
• 

Források

• Détshy Mihály. Hol állt a középkori sárospataki vár?, A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6.. Miskolc: Herman Ottó Múzeum (1966) 
• Engel Pál. Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban 1387-1437 – Értekezések a történeti tudományok köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó (1977). ISBN 963-05-1151-7 
• Fügedi Erik. Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon – Értekezések a történeti tudományok köréből. Budapest: Akadémiai Kiadó (1977). ISBN 963-05-1152-5 
• Csorba Csaba. Sátoraljaújhely város kiváltságlevele 1261. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (1986). ISBN 963-01-7564-9 
• Csorba Csaba, Fehér József, Hőgye István, Kováts Dániel. Sátoraljaújhely 1261 – 1986. Sátoraljaújhely: Sátoraljaújhely Város Tanácsa (1986). ISBN 963-03-2634-5 
• Détshy Mihály. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum Füzetei 1. – Újhely várának története. Sátoraljaújhely: Kazinczy Ferenc Múzeum (1994) 
• Nováki Gyula, Sárközy Sebestyén, Feld István.szerk.: Sárközy Sebestyén: Borsod-Abaúj-Zemplén ​megye várai az őskortól a kuruc korig. Budapest – Miskolc: Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum (2009). ISBN 963-06-1652-1 
• Tringli István. Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt, Erősségénél fogva várépítésre való. Nyíregyháza: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága (2011). ISBN 978-963-7220-75-3 
• A sátoraljaújhelyi vár régészeti kutatása 2008 (Pataki régészeti híradó)
• Nagy Levente, Ringer István. „Újhely középkori vára”. Örökség folyóirat 13 (11), 20–21. o. 

Külső hivatkozások

• Várak Magyarországon
• Sátoraljaújhely vára (varlexikon.hu)
• Egy eltűnt vár nyomában – Régészeti kutatások a sátoraljaújhelyi Várhegyen (A Kazinczy Ferenc Múzeum honlapja)