Rubídium-szuperoxid
| Rubídium-szuperoxid | |
| |
| __ Rb+ __ O− | |
| IUPAC-név | rubídium-szuperoxid |
| Más nevek | rubídium-dioxid |
| Kémiai azonosítók | |
| CAS-szám | 12137-25-6 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | RbO2 |
| Moláris tömeg | 117,47 g·mol−1 |
| Megjelenés | narancsszínű, kristályos szilárd anyag[1] |
| Sűrűség | 3,0 g·cm−3 |
| Olvadáspont | 412-432 °C |
| Oldhatóság (vízben) | hevesen bomlik[2] |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−288 kJ·mol-1[3] |
| Veszélyek | |
| Főbb veszélyek | nincs adat |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |
A rubídium-szuperoxid egy rubídium kationból és szuperoxid anionból O2− álló vegyület képlete RbO2.
Előállítása
[szerkesztés]Rubídium oxidációjakor keletkezik, ha a reakcióban több oxigén vesz részt mint rubídium:
Tulajdonságai
[szerkesztés]A rubídium-szuperoxidból rubídiummal reagálva rubídium-oxid keletkezik:
A rubídium-szuperoxid egy narancssárga színű kristályos anyag. A kálium-szuperoxidhoz és a cézium-szuperoxidhoz hasonlóan kalcium-karbid kristályszerkezete van.[4] Ha hidrogén atmoszférában hevítik akkor a hidrogénnel reakcióba lépve rubídium-hidroxid víz és oxigén köztitermékként pedig hidrogén-peroxid keletkezik belőle:[5][6]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumhyperoxid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Rubidium superoxide. WebElements (Hozzáférés: 2017. október 19.)
- ↑ Georg Brauer: Handbuch der Präparativen Anorganischen Chemie, Band II. 1978. 957. o. ISBN 3-432-87813-3
- ↑ A. F. Holleman – E. Wiberg – N. Wiberg: Lehrbuch der Anorganischen Chemie. 101. kiad. Berlin: de Gruyter. 1995. 1176. o. ISBN 3-11-012641-9
- ↑ Arnold F. Holleman – Nils Wiberg: Lehrbuch der Anorganischen Chemie. 102. kiad. Berlin: de Gruyter. 2007. 1285–1286. o. ISBN 978-3-11-017770-1
- ↑ Hugo Erdmann – Paul Köthner: Ueber Rubidiumdioxyd. Justus Liebigs Annalen der Chemie, CCXCIV. évf. 1. sz. (1897) 55–71. o. doi
- ↑ Erdmann és Köthner munkájának összefoglalója: Inorganic Chemistry. In Abstracts of Papers on Physical, Inorganic, Mineralogical, Physiological, Agricultural and Analytical Chemistry, Part II. London: Chemical Society. 1897. = Journal of the Chemical Society, 72. Hozzáférés: 2017. október 19.
További információk
[szerkesztés]- D. L. Kraus – A. W. Petrocelli: The Thermal Decomposition of Rubidium Superoxide. The Journal of Physical Chemistry, LXVI. évf. 7. sz. (1962. július 1.) 1225–1227. o. doi