Rubídium-kromát
rubídium-kromát | |
rubídiumion | |
kromátion | |
Kémiai azonosítók | |
CAS-szám | 13446-72-5 |
PubChem | 16212566 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | Rb2CrO4 |
Moláris tömeg | 286,93 |
Megjelenés | sárga kristályok[1] |
Sűrűség | 3,52 g·cm−3 |
Olvadáspont | 994 °C |
Oldhatóság (vízben) | jól oldódik vízben (0 °C-on 62 g/100 g víz, 60 °C-on 95,7 g,[1] 736 g·l−1 oldódik 20 °C-on[2]) |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | oxidálószer, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes |
R mondatok | R49 R43 R50/53 |
S mondatok | S53 S45 S60 S61 |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
Azonos anion | kálium-kromát |
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A rubídium-kromát a krómsav rubídiumsója, képlete Rb2CrO4.
Előállítása
[szerkesztés]Rubídium-karbonát és rubídium-dikromát reakciójával állítható elő:
De elő lehet állítani rubídium-karbonát és króm-trioxid reakciójával:
Vagy rubídium-dikromát és bárium-hidroxid reakciójával:
Tulajdonságai
[szerkesztés]A rubídium-kromát sárga színű szilárd anyag, rombos kristályai vízben jól oldódik.[3] Vízben való oldhatósága növekszik a hőmérséklet növekedésével: 100 g telített oldat 0 °C-on 38,27 g, 25 °C-on 43,265 g rubídium-kromátot tartalmaz.[2]
Kristályszerkezete rombos, tércsoportja Pnam. Rácsállandói: a = 800,1 pm, b = 1072,2 pm és c = 607,4 pm. Elemi cellája négy ionpárt tartalmaz.[1] Izotip a kálium-kromáttal és a kálium-szulfáttal.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumchromat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ a b Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333f. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Sablon:BibISBN