Ugrás a tartalomhoz

Rubídium-hidrogén-karbonát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
rubídium-hidrogén-karbonát
Rubídiumion
hidrogén-karbonát-ion
Kémiai azonosítók
CAS-szám 19088-74-5
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet RbHCO3
Moláris tömeg 146,48 g/mol−1
Megjelenés színtelen kristályok[1]
Olvadáspont 170 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) jól oldódik 116 g·l−1 (20 °C)[2] 537,3 g·l−1 (100 °C)[1]
Oldószerei etanolban rosszul oldódik: 20 g·l−1
Veszélyek
Főbb veszélyek nincs adat
Rokon vegyületek
Azonos kation rubídium-oxid
rubídium-hidroxid
Rokon vegyületek lítium-hidrogén-karbonát
nátrium-hidrogén-karbonát
kálium-hidrogén-karbonát
cézium-hidrogén-karbonát
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-hidrogén-karbonát a szénsav rubídiumsója, képlete RbHCO3.

Előállítása

[szerkesztés]

Előállítható úgy, hogy rubídium-karbonát vizes oldatába szén-dioxidot vezetnek:[3]

vagy ha rubídium-hidroxidot és dimetil-karbonátot reagáltatnak egymással, ekkor a keletkező rubídium-metil-karbonát vízben oldva rubídium-hidrogén-karbonáttá és metanollá hidrolizál:

Tulajdonságai

[szerkesztés]

Monoklin kristályokat alkot, ezek tércsoportja C2/m. Rácsállandói: a = 1473,5 pm, b = 582,02 pm, c = 403,67 pm és β = 104,408°, elemi cellájában négy ionpár található.[4]

Szobahőmérsékleten dimer, mivel a hidrogén-karbonát-ionok közt hidrogénkötés jön létre és [H2C2O6]2− ionok keletkeznek.[5][6]

245 K hőmérsékleten fázisátmenet következik be,[7] alacsony hőmérsékleten kristályszerkezete triklin.[8]

A rubídium-hidrogén-karbonát a kálium-hidrogén-karbonáttal elegykristályokat alkot.

Hevítés hatására rubídium-karbonátra, vízre és szén-dioxidra bomlik:

Vizes oldatát rubídium-perjodáttal lassan bepárolva rubídium-ortoperjodát és szén-dioxid keletkezik belőle:[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 684f. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  2. CRC Handbook of Chemistry and Physics. (angolul) Szerk. David R. Lide. 90. (hely nélkül): CRC Press. 2009. ISBN 978-1420090840  
  3. R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 435.Volltext
  4. Dissertation: "Beiträge zur Kristallchemie der Alkalimetallcarbonate und -hydrogencarbonate", Vytas Cirpus, Universität Köln 1997. PDF Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. G. A. Webb, C. J. Jameson, H. Fukui, K. Kamienska-Trela: "Nuclear Magnetic Resonance", Verlag Royal Society of Chemistry, 2005, ISBN 9780854043521, S. 311. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
  6. Moon Il Kim: "The Crystal Structure of Rubidium Hydrogen Carbonate (RbHCO3)" in Journal of the Korean Chemical Society 1969, 13(2), S. 131-136. Abstract Archiválva 2013. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. C. Odin: "Evidence of a phase transition of RbHCO3 from high-resolution solid-state 13C and 87Rb NMR by comparison with KHCO3." in Magn. Reson. Chem 2004, 42(4), S. 381-388 (PMID 15022199).
  8. R. Müller, G. Roth: "Matrix-free integration of image-plate diffraction data" in J. Appl. Cryst 2005, 38, S. 280-290. doi:10.1107/S0021889804034089
  9. G. V. Shilov, Z. K. Nikitina, Yu. A. Dobrovol'skii, L. S. Leonova, L. O. Atovmyan: "Disubstituted Rubidium Orthoperiodate Rb2H3IO6: Crystal and Molecular Structures and Properties" in Russian Journal of Coordination Chemistry 2004, 30(7), S. 449-452. doi:10.1023/B:RUCO.0000034783.23782.8d


Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumhydrogencarbonat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.