Rubídium-azid
rubídium-azid | |
Kémiai azonosítók | |
CAS-szám | 22756-36-1 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | RbN3 |
Moláris tömeg | 127,488 g/mol−1 |
Megjelenés | színtelen, enyhén higroszkópos kristályok[1] |
Sűrűség | 2,79 g·cm−3[2] |
Olvadáspont | 310 °C (bomlik) |
Oldhatóság (vízben) | 1070 g·l−1 (16 °C)[2] |
Oldószerei | oldhatatlan éterben |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | nincs adat |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A rubídium-azid egy rubídiumból nitrogénből álló vegyület. Képlete RbN3.
Előállítása
[szerkesztés]Rubídium-karbonát és nátrium-azid reakciójával állítható elő:[3]
Elő lehet állítani rubídium-szulfát és bárium-azid reakciójával is. Keletkezhet rubídium és nitrogén reakciójával is elektromos kisülés hatására. A reakcióban rubídium-nitrid is keletkezik.[4]
Tulajdonságai
[szerkesztés]Kristályszerkezete tetragonális, tércsoport I4/mcm. Rács paraméterei: a = 630,8 pm, c = 753,7 pm. Elemi cellája négy atomot tartalmaz.[1][5]
310 °C-on termikusan bomlik, bomlásakor elemi rubídium (60%) és rubídium-nitrid keletkezik.[6] Mindazonáltal nem robbanásveszélyes.[7]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumazid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 688 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ a b Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Dissertation: "Strukturchemische Untersuchungen von Halogenidaziden des Bariums, Thalliums und Zinks", Universität Dortmund, 2001. PDF Archiválva 2013. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ H. Wattenberg: "Über zwei Bildungsweisen von Natriumnitrid und Kaliumnitrid" in Ber. d. dt. chem. Ges. 1930, 63(7), S. 1667-1672. doi:[//dx.doi.org/10.1002%2Fcber.19300630708 10.1002/cber.19300630708]
- ↑ Ulrich Müller: "Verfeinerung der Kristallstrukturen von KN3, RbN3, CsN3 und TlN3" in Zeitschr. f. anorg. u. allg. Chem. 1972, 392(2), S. 159-166. doi:10.1002/zaac.19723920207
- ↑ Don M. Yost: "Systematic Inorganic Chemistry", Verlag Read Books, 2007. ISBN 978-1-4067-7302-6. S. 128ff. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
- ↑ R. Abegg, F. Auerbach: 'Handbuch der anorganischen Chemie'. Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 430.Volltext