Román Viktor
| Román Viktor | |
 | |
| Született | 1937. március 12.[1][2][3][4] Homoródszentmárton |
| Elhunyt | 1995. április 12. (58 évesen)[1][4] Hôpital Cochin[5] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Dana Roman (1973–1995) |
| Foglalkozása | szobrász |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Román Viktor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Román Viktor (Homoródszentmárton, 1937. március 12. – Saron-sur-Aube, Franciaország, 1995. április 12.) erdélyi magyar szobrász, aki Bukarestben, majd Franciaországban élt és alkotott.
Életpályája
[szerkesztés]Szobrászi tehetsége már hatéves korában megmutatkozott, amikor agyagból állatfigurákat készített, és árulta azokat a falusi vásárokon. Marosvásárhelyen tanult a képzőművészeti iskolában, majd 1954 és 1958 között Bukarestben a képzőművészeti főiskolán. Még érettségi előtt interjút közölt vele a marosvásárhelyi Vörös Zászló napilap. 1955-ben pedig szobrai szerepeltek a varsói Világifjúsági Találkozón. 1952-ben már önálló kiállítása volt Bukarestben. Annak ellenére, hogy kezdetben aktjai kisebb megbotránkozást váltottak ki, és figuratív munkái nem követték az akkor divatos és szinte kötelező szocialista realizmust, 1963-ban elnyerte a román Képzőművészeti Szövetség szobrászati díját. 1965-ben nemzetközi díjat nyert Genfben.
1966-ban több külföldi városban is kiállított (Olaszország, Svájc, Hollandia). Ugyanebben az évben állították fel Korcsolyázó lány című szobrát Bukarest egyik parkjában.
1967-ben a British Council ösztöndíjával Angliában tanult és dolgozott, majd a következő évben Franciaországba költözött, ahol haláláig élt harmadik feleségével, a szintén képzőművész Dana Constantinescuval. A Romániában már befutott szobrásznak Franciaországban szinte elölről kellett kezdenie mindent, de végül elismert francia szobrász lett. Szobrai nagyon sok francia város köztereit díszítik, és galériákban is vannak szép számmal.
Főbb egyéni kiállításai
[szerkesztés]- 1962 • Magheru terem, Bukarest
- 1965 • Dalles terem, Bukarest
- 1966 • Schneider Galéria, Róma • Leewarden Princeshof Múzeum (Hollandia) • Wiebenga Galerie (Svájc)
- 1995 • Emlékkiállítás a francia Grafikai és Szobrászati Alapítvány szervezésében, Párizs
- 1997 • Iparművészeti Múzeum, Budapest
- 2000 • Homródszentmárton
- 2004 • Carréé des Coignard (feleségével, Dana Romannal), Noget-sur-Marne (Franciaország)
- 2005 • Galerie Jean-Louis Danant, Párizs • Nemzeti Galéria, Bukarest
Válogatott csoportos kiállításai
[szerkesztés]- 2002 • „Felezőidő”- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest
- 2010 • Fülöp Árontól a Nátó-Vénuszig, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely
Halála és emlékezete
[szerkesztés]Váratlanul hunyt el 1995-ben, rövid betegség után. Abban a néhány száz lakosú észak-keleti francia faluban temették el (Saron-sur-Aube), ahol 1976-tól sokat időt töltött és alkotott. Sírját saját alkotása, a La Victoire (Győzelem) díszíti.
Szülőfalujában az általános iskola nevét viseli. 2008 szeptemberében a Homoródszentmártonhoz tartozó, egykor külön faluban, Bükkfalván Román Viktor-szoborparkot alakítottak ki.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ OYB5ZSlPPEv5
Források
[szerkesztés]- Artportal: Román Viktor Archiválva 2022. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? 2. kötet, L–Z, Szerk. Simon Anita, Tál Mariann. Csíkszereda: Pallas-Akadémia Könyvkiadó. 1997. 141. o. ISBN 973-9287-14-X
További információk
[szerkesztés]- Román Viktor-szoborpark Homoródszentmárton, Szentegyháza, 2016. június 17. Szoborpark Archiválva 2022. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Újabb munkával gazdagodott a Román Viktor-szoborpark, EMSZ, 2017. október 16. Újabb szobor Archiválva 2022. január 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Román Viktor. A szoborba gyúrt lélek. Méltatások, levelek, dokumentumok, művek; sajtó alá rend. Veress Ferenc; Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2020